2 Tuʻi 1
1 ʻI he hili ʻae pekia ʻa ʻEhapi, naʻe angatuʻu ʻa Moape ki ʻIsileli.
És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltől.
2 Pea naʻe tō hifo ʻa ʻAhasia mei he kātupa ʻi hono potu fale ki ʻolunga ʻaia naʻe ʻi Samēlia, pea ne mahakiʻia ai: pea naʻa ne kouna atu ha kau talafekau, ʻo ne pehē kiate kinautolu, “Mou ʻalu ʻo fakafehuʻi kia Peali-Sepupi ko e ʻotua ʻo Ekiloni, pea te u moʻui mei he mahaki ni pe ʻikai.”
És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségből?
3 Ka naʻe pehē ʻe he ʻāngelo ʻo Sihova kia ʻIlaisiā ko e tangata Tisipa, “Tuʻu hake, mo ke ʻalu hake ke fetaulaki mo e kau talafekau ʻoe tuʻi ʻo Samēlia, pea ke pehē kiate kinautolu, ‘ʻOku ʻikai ha ʻOtua ʻi ʻIsileli, ʻoku mou ʻalu ai ke fehuʻi kia Peali-Sepupi ko e ʻotua ʻo Ekiloni?’
Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni?
4 Ko ia foki ʻoku pehē ai ʻe Sihova, ‘ʻE ʻikai te ke ʻalu hifo mei he mohenga kuo ke ʻalu hake ki ai, ka te ke mate moʻoni.’” Pea naʻe ʻalu ʻa ʻIlaisiā.
Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés.
5 Pea ʻi he liliu atu kiate ia ʻae kau talafekau, naʻa ne pehē kiate kinautolu, “Ko e hā eni kuo mou foki ai?”
És mikor a követek visszajöttek ő hozzá, monda nékik: Miért jöttetek vissza?
6 Pea naʻa nau pehē kiate ia, “Naʻe ai ha tangata naʻe fakafetaulaki mai kiate kimautolu pea naʻa ne pehē kiate kimautolu, ‘Mou ʻalu, ʻo toe foki atu ki he tuʻi ʻaia naʻa ne fekauʻi kimoutolu, pea tala kiate ia, ʻOku pehē ʻe Sihova, ʻOku ʻikai ʻapē ha ʻOtua ʻi ʻIsileli kuo ke fekau ai ke fehuʻi kia Peali-Sepupi ko e ʻotua ʻo Ekiloni? Ko ia ʻe ʻikai te ke ʻalu hifo mei he mohenga kuo ke ʻalu hake ki ai, ka te ke mate moʻoni.’”
És felelének néki: Egy férfiú jöve előnkbe, és monda nékünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz, a ki titeket elküldött, és mondjátok meg néki: Ezt mondja az Úr: Nincs-é Izráelben Isten, hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz.
7 Pea naʻa ne pehē kiate kinautolu, “Naʻe matamata fēfē ʻae tangata ʻaia naʻa ne fakafetaulaki mai kiate kimoutolu, mo ne leaʻaki ʻae ngaahi lea ni kiate kimoutolu?”
És monda nékik: Milyen volt az a férfiú, a ki előtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá néktek?
8 Pea naʻa nau pehēange, “Ko e tangata fulufulu ia, pea naʻe nonoʻo ʻaki ʻae noʻotanga kiliʻi manu ʻi hono kongaloto.” Pea naʻe pehē ʻe ia, “Tā ko ʻIlaisiā ko e tangata Tisipa.”
És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt.
9 Pea naʻe toki fekau atu kiate ia ʻe he tuʻi ha ʻeiki naʻe pule ki he toko nimangofulu mo ʻene toko nimangofulu. Pea naʻa ne ʻalu hake kiate ia: pea vakai, naʻa ne nofo ʻi he tumutumu ʻo ha moʻunga. Pea naʻa ne pehē kiate ia, “ʻA koe ko e tangata ʻoe ʻOtua, kuo pehē ʻe he tuʻi, ‘Ke ke ʻalu hifo.’”
És hozzá külde egy ötven ember előtt járó főembert, az alatta való ötven emberrel. És mikor ez hozzá felment, ott ült fenn a hegy tetején, és monda néki: Isten embere, a király azt parancsolja: Jőjj le!
10 Pea naʻe tali ʻe ʻIlaisiā ʻo pehēange ki he ʻeiki ʻoe toko nimangofulu, “Kapau ko e tangata ʻoe ʻOtua au, tuku ke tō hifo ha afi mei he langi, ke ʻauha ai koe mo hoʻo toko nimangofulu.” Pea naʻe tō hifo ʻae afi mei he langi, pea ne fakaʻauha ia pea mo ʻene toko nimangofulu.
Felelvén Illés, monda az ötven ember előtt járó főembernek: Ha én Isten embere vagyok, szálljon tűz alá az égből, és emészszen meg téged és az alattad való ötven embert. És tűz szálla alá az égből, és megemészté őt és az ő ötven emberét.
11 Pea naʻa ne toe fekau atu kiate ia ha ʻeiki kehe ʻe tokotaha mo ʻene toko nimangofulu, Pea naʻa ne pehēange kiate ia, “ʻE tangata ʻoe ʻOtua, kuo pehē mai ʻe he tuʻi, ‘Ke ke ʻalu hifo ke vave.’”
És ismét külde ő hozzá a király más ötven ember előtt való főembert, mind az ötven férfival egybe, a ki szóla és monda néki: Isten embere, a király azt parancsolja, hogy hamar jőjj alá!
12 Pea naʻe tali ʻe ʻIlaisiā ʻo pehēange kiate kinautolu, “Kapau ko e tangata ʻoe ʻOtua au, tuku ke tō hifo ha afi mei he langi, ke ʻauha ai koe mo hoʻo toko nimangofulu.” Pea naʻe tō hifo ʻae afi mei he ʻOtua mei he langi, pea ne fakaʻauha ia pea mo ʻene toko nimangofulu.
És felele Illés, és monda nékik: Ha Isten embere vagyok, szálljon tűz az égből alá, és emészszen meg téged és a te ötven emberedet. És Istennek tüze szálla alá az égből, és megemészté őt és az ő ötven emberét.
13 Pea naʻa ne toe fekau atu ha ʻeiki mo hono tolu ʻoe toko nimangofulu, ʻaia mo ʻene toko nimangofulu. Pea naʻe ʻalu hake ʻa hono toko tolu ʻoe ʻeiki [naʻe pule ki ]he toko nimangofulu, pea naʻa ne hoko ange mo ne tō ʻo tūʻulutui ʻi he ʻao ʻo ʻIlaisiā, mo ne kole kiate ia, ʻo ne pehē ki ai, “ʻE tangata ʻoe ʻOtua, ʻoku ou kole kiate koe, tuku ke mahuʻinga ʻi ho ʻao ʻa ʻeku moʻui, pea mo e moʻui ʻa hoʻo kau tamaioʻeiki ni ʻe toko nimangofulu.
És újra elküldött egy harmadik ötven ember előtt járó főembert is, az ő ötven emberével együtt, és felmenvén ez az ötven ember előtt járó főember, elméne és térdre borult Illés előtt, és könyörögvén néki, monda: Óh Isten embere, kérlek, legyen becsülete a te szemeid előtt az én lelkemnek, és ezeknek a te szolgáidnak, ez ötven ember lelkének!
14 Vakai, naʻe ʻalu hifo mei he langi ʻae afi, pea vela ai ʻo ʻosi ʻae ongo ʻeiki ʻoe ngaahi muʻaki toko nimangofulu, pea mo ʻena toko nimangofulu: ko ia tuku eni ke mahuʻinga ʻa ʻeku moʻui ʻi ho ʻao.”
Ímé tűz szállott le az égből és megemészté az ötven ember előtt való elébbi két főembert, az ő ötven emberével egybe: Most azért legyen becsülete az én lelkemnek a te szemeid előtt!
15 Pea naʻe pehē ʻe he ʻāngelo ʻo Sihova kia ʻIlaisiā, “Ke ke ʻalu hifo mo ia: ʻoua naʻa ke manavahē kiate ia.” Pea naʻa ne tuʻu hake, mo ne ʻalu hifo mo ia ki he tuʻi.
Ekkor szóla az Úr angyala Illésnek: Menj alá vele, ne félj semmit tőle. És ő felkelvén aláméne vele a királyhoz.
16 Pea naʻa ne pehē kiate ia, “ʻOku pehē ʻe Sihova, ‘Koeʻuhi kuo ke fekau atu ha kau talafekau ke fakafehuʻi kia Peali-Sepupi ko e ʻotua ʻo Ekiloni, ko e meʻa ʻapē ʻi he ʻikai ha ʻOtua ʻi ʻIsileli ke ke fakaongo ki heʻene folofola? Ko ia ʻe ʻikai ai te ke toe ʻalu hifo mei he mohenga na ʻaia kuo ke ʻalu hake ki ai, ka te ke mate moʻoni.’”
És szóla néki: Ezt mondja az Úr: A miért követeket küldöttél tanácsot kérdeni Baálzebubhoz, Ekron istenéhez, mintha nem volna Izráelben Isten, a kinek a beszédéből tanácsot kérdhetnél: azért fel nem kelsz ez ágyból, a melyben fekszel, hanem kétség nélkül meghalsz.
17 Ko ia, naʻe mate ia ʻo fakatatau mo e folofola ʻa Sihova, ʻaia naʻe lea ʻaki ʻe ʻIlaisiā. Pea naʻe fetongi ia ʻi he pule ʻe Siholami, ʻi hono ua ʻoe taʻu ʻo Siholami ko e foha ʻo Sihosafate ko e tuʻi ʻo Siuta; koeʻuhi naʻe ʻikai hano foha.
És meghalt az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés, és uralkodék Jórám ő helyette, Jórámnak, a Josafát fiának, a Júdabeli királynak második esztendejében; mert Akháziának nem volt fia.
18 Pea ko eni, ko e toe ʻoe ngaahi ngāue ʻa ʻAhasia ʻaia naʻa ne fai, ʻikai kuo tohi ia ʻi he tohi fakamatala ki he ngaahi tuʻi ʻo ʻIsileli?
Akháziának egyéb dolgai pedig, a melyeket cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
