2 Meʻa Hokohoko 7
1 Pea ko eni ʻi heʻene fakaʻosi ʻe Solomone ʻae lotu, naʻe hoko hifo ʻae afi mei he langi, pea ne keina ʻo ʻosi ʻae feilaulau tutu pea mo e ngaahi feilaulau: pea naʻe fakafonu ʻae fale ʻe he nāunau ʻo Sihova.
És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szálla le az égből, és megemészté az egészen égőáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége betölté a házat,
2 Pea naʻe ʻikai faʻa hū ange ʻae kau taulaʻeiki ki he loto fale ʻo Sihova, koeʻuhi kuo fakafonu ʻae fale ʻo Sihova ʻaki ʻae nāunau ʻo Sihova.
Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsősége betölté az Úr házát.
3 Pea ʻi he sio ʻae fānau kotoa pē ʻa ʻIsileli ki heʻene ʻalu hifo ʻae afi, pea ki he nāunau ʻo Sihova ʻi he fale, naʻa nau punou hifo mo honau mata ki he kelekele ki he funga faliki maka, mo [nau ]hū, mo fakafetaʻi kia Sihova, [ʻo pehē], He ʻoku angalelei ia: pea ʻoku taʻengata ʻa ʻene ʻaloʻofa.
És az Izráel fiai mindnyájan látták, a mikor alászálla a tűz és az Úr dicsősége a házra, és arczczal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és az ő kegyelme mindörökké való!
4 Pea hili ia naʻe ʻatu ai ʻe he tuʻi pea mo e kakai fulipē ʻae ngaahi feilaulau ʻi he ʻao ʻo Sihova.
A király pedig és az egész nép áldoznak vala áldozatokat az Úr előtt.
5 Pea naʻe ʻatu ʻe Solomone ha feilaulau, ko e fanga pulu ʻe ua mano mo e ua afe, mo e fanga sipi ʻe taha kilu mo e ua mano: pea pehē, naʻe fakatapui ʻae fale ʻoe ʻOtua ʻe he tuʻi pea mo e kakai kotoa pē.
Áldozék Salamon király áldozatot huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval; és ekképen szentelék fel az Úr házát a király és az egész nép.
6 Pea naʻe fai ʻe he kau taulaʻeiki ki heʻenau ngaahi ngāue: ko e kau Livai foki mo e ngaahi meʻa fasi hiva kia Sihova, ʻaia naʻe ngaohi ʻe Tevita ke hiva ʻaki kia Sihova, koeʻuhi ko e taʻengata ʻa ʻene ʻaloʻofa, ʻi heʻene fai fakafetaʻi ʻe Tevita ʻi heʻenau ngāue: pea naʻe fakaongo ʻe he kau taulaʻeiki ʻae ngaahi meʻalea ʻi honau ʻao, pea naʻe tutuʻu ʻa ʻIsileli kātoa ki ʻolunga.
A papok pedig foglalatosok valának az ő tisztökben; a Léviták is az Úrnak minden zengő szerszámaival, a melyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dícsérnék (mert örökkévaló az ő irgalmassága) a Dávid dicséretivel mely kezökbe adatott; a papok pedig trombitálának velök szemben, míg az egész Izráel ott álla.
7 Pea naʻe fakatapui foki ʻe Solomone ʻae potu ki loto ʻoe lotoʻā ʻaia naʻe ʻi he ʻao ʻoe fale ʻo Sihova: he naʻa ne ʻatu ʻi he potu ko ia ʻae ngaahi feilaulau tutu, mo e ngako ʻoe ngaahi feilaulau fakamelino, he koeʻuhi naʻe ʻikai faʻa hao ʻi he feilaulauʻanga palasa ʻaia naʻe ngaohi ʻe Solomone, ʻae ngaahi feilaulau tutu, mo e ngaahi feilaulau meʻakai, pea mo e ngako.
És felszentelé Salamon a középső pitvart, a mely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze égőáldozatokat és hálaadóáldozatok kövéreit; mert a rézoltárra, a melyet Salamon készíttete, nem fér vala az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaadóáldozat kövére.
8 Pea ʻi he kuonga foki ko ia naʻe fai ʻae kātoanga ʻe Solomone ʻi he ʻaho ʻe fitu, pea naʻe fakataha ʻa ʻIsileli kātoa mo ia, ko e fuʻu fakataha lahi, mei he hūʻanga ki Hamati ʻo aʻu ki he vaitafe ʻo ʻIsipite.
És Salamon ünnepet szerze ebben az időben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva az Égyiptom patakáig.
9 Pea ʻi hono valu ʻoe ʻaho naʻa nau fai ʻae fakataha molumalu: he naʻa nau fai ʻae fakatapui ʻoe feilaulauʻanga ʻi he ʻaho ʻe fitu, pea mo e kātoanga ʻi he ʻaho ʻe fitu.
A nyolczadik napon pedig gyülekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon.
10 Pea ʻi hono uofulu ma tolu ʻoe ʻaho ʻi hono fitu ʻoe māhina naʻa ne fekau ke ʻalu ʻae kakai ki honau ngaahi fale, ʻi he fiefia mo e nekeneka ʻi loto koeʻuhi ko e angalelei naʻe fakahā ʻe Sihova kia Tevita, pea kia Solomone, pea ki hono kakai ʻIsileli.
A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és az ő népével Izráellel.
11 Naʻe pehē ʻae fakaʻosi ʻe Solomone ʻae fale ʻo Sihova, pea mo e fale ʻoe tuʻi: pea ko e meʻa kotoa pē naʻe fakakaukau ki ai ʻa Solomone ʻi hono loto ke fai ʻi he fale ʻo Sihova, pea ʻi hono fale ʻoʻona, naʻa ne fai monitonu pe ia.
És Salamon bevégezé az Úr házát és a királyi palotát, s mindazt, a mit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az Úr házában és a maga házában; szerencsésen bevégezé.
12 Pea naʻe hā mai ʻa Sihova kia Solomone ʻi he pō, mo ne pehē kiate ia, “Kuo u fanongo ki hoʻo lotu, pea kuo u fili ʻae potu ni moʻoku ko e fale ke fai ai ʻae feilaulau.
Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam.
13 Kapau te u tāpuni ʻae langi ke ʻoua naʻa ai ha ʻuha ʻe tō, pea kapau te u fekauʻi ʻae fanga heʻe maumau ke keina ʻae fonua, pea kapau te u tuku ʻae mahaki fakaʻauha ki he lotolotonga ʻo hoku kakai:
Ímé, a mikor az eget bezárandom, hogy ne legyen eső; és a mikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megemészsze; vagy a mikor döghalált bocsátandok az én népemre:
14 Pea kapau ʻe fakavaivai mai ʻa hoku kakai ʻoku ui ʻaki ʻa hoku huafa, pea nau lotu, mo nau kumi ki hoku fofonga, pea nau tafoki mei honau ngaahi hala kovi: pehē, te u toki fanongo mei he langi, pea te u fakamolemole ʻenau angahala, pea te u fakamoʻui ʻa honau fonua.
És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.
15 Ko eni, ʻe ʻā ʻa hoku mata, pea ʻe tokanga ʻa hoku telinga ki he lotu ʻe fai ʻi he potu ni.
Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre.
16 He ko eni, kuo u fili mo fakatapui ʻae fale ni, koeʻuhi ke ʻi ai ʻa hoku hingoa ʻo taʻengata: pea ʻe ʻi ai ʻa hoku mata mo hoku loto maʻuaipē.
Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.
17 Pea koeʻuhi ko koe, kapau te ke ʻalu ʻi hoku ʻao, ʻo hangē ko e ʻalu ʻa Tevita ko hoʻo tamai, pea ke fai ʻae meʻa kotoa pē kuo u fekau kiate koe, pea ke tokanga ki heʻeku ngaahi fono mo ʻeku ngaahi fakamaau:
És ha te előttem járándasz, a mint járt Dávid, a te atyád, úgy cselekedvén mindenekben, a mint neked megparancsoltam, s az én rendelésimet és ítéletimet megtartándod:
18 Pehē, te u toki fokotuʻumaʻu ʻae nofoʻa fakatuʻi ʻo ho puleʻanga, ʻo hangē ko ʻeku fuakava naʻe fai mo Tevita ko hoʻo tamai, ʻo pehē, ʻE ʻikai te ke masiva ʻi ha tangata ke pule ʻi ʻIsileli.
Megerősítem a te birodalmad trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a te nemzetségedből való férfiú az Izráel királyiszékiből.
19 Pea kapau te mou tafoki atu, mo liʻaki ʻa ʻeku ngaahi fono mo ʻeku ngaahi fekau, ʻaia kuo u tuku ʻi homou ʻao, pea mou ʻalu mo tauhi ki he ngaahi ʻotua kehe, mo lotu ki ai:
De hogyha ti elszakadtok, s rendelésimet és parancsaimat, a melyeket előtökbe adtam, elhagyjátok, s elmenvén, idegen isteneknek szolgálandotok és azok előtt meghajoltok:
20 Pehē, te u toki taʻaki hake ʻakinautolu mei honau aka ʻo lī ʻakinautolu mei hoku fonua, ʻaia kuo u foaki kiate kinautolu: pea ko e fale ni, ʻaia kuo u fakatapui ki hoku huafa, te u liʻaki ia mei hoku ʻao, pea te u ngaohi ia ko e lea fakatātā mo e manukiʻanga ʻi he ngaahi puleʻanga kotoa pē.
Kiszaggatom őket az én földemből, a melyet adtam volt nékik: és ezt a házat, a melyet az én nevemnek szenteltem, orczám elől elvetem; tanulságul és példabeszédül adom őket minden nemzetségnek.
21 Pea ko e fale ni, ʻoku māʻolunga ni, ʻe hoko ko e ofoʻanga kiate ia kotoa pē ʻe ʻalu ofi ki ai: ko ia te ne pehē ai, ‘Ko e hā kuo fai pehē ai ʻe Sihova ki he fonua ni, pea ki he fale ni?’
És ezen a házon, a mely felséges vala, minden elmenő álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal?
22 Pea ʻe tali ʻo pehēange, ‘Koeʻuhi naʻa nau siʻaki ʻa Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻenau ngaahi tamai, ʻaia naʻa ne ʻomi ʻakinautolu mei he fonua ko ʻIsipite, mo nau puke ki he ngaahi ʻotua kehe, mo lotu ki ai, mo tauhi kiate kinautolu: ko ia ia kuo ne ʻomi ʻe ia ʻae kovi ni kotoa pē kiate kinautolu.’”
És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, a ki őket kihozta volt Égyiptom földéből, és idegen istenekhez hajlottak, azokat imádták és azoknak szolgáltak; azért hozta reájok mind e veszedelmet.
