2 Meʻa Hokohoko 6
1 Pea naʻe toki pehē ʻe Solomone, “Kuo pehē ʻe Sihova te ne nofo ʻi he fakapoʻuli matolu.
Akkor mondta Salamon: Az Örökkévaló mondta, hogy sűrű ködben akar lakni.
2 Ka kuo u langa hake ha fale nofoʻanga moʻou, pea mo ha potu ke ke ʻafio ai ʻo taʻengata.”
Én pedig építettem neked hajlékra való házat, helyet, a te lakásodra örökre.
3 Pea naʻe tafoki ʻe he tuʻi ʻa hono fofonga, pea naʻa ne tāpuaki ʻae fakataha kātoa ʻo ʻIsileli: pea naʻe tutuʻu ki ʻolunga ʻae fakataha kātoa ʻo ʻIsileli.
Erre vissza fordította a király az arcát s megáldotta Izrael egész gyülekezetét, Izrael egész gyülekezete pedig állt.
4 Pea naʻa ne pehē, “Fakafetaʻi kia Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, ʻaia kuo ne fakamoʻoni ʻaki ʻa hono nima ʻae folofola naʻe fai mei hono fofonga kia Tevita, ko ʻeku tamai, ʻo pehē,
És mondta: Áldva legyen az Örökkévaló, Izrael Istene, aki Dávid atyámnak megígérte szájával és teljesítette kezével, mondván:
5 ‘Talu mei he ʻaho naʻaku ʻomi ai ʻa hoku kakai mei he fonua ko ʻIsipite naʻe ʻikai te u fili ha kolo ʻi he ngaahi faʻahinga ʻo ʻIsileli ke langa ai ha fale, koeʻuhi ke tuku ʻi ai ʻa hoku huafa: pea naʻe ʻikai te u fili ha tangata ke ne pule ki hoku kakai ʻIsileli:
azon nap óta, hogy kivezettem népemet Egyiptom országából, nem választottam várost mind az Izrael törzseiből, hogy házat építsenek, hogy ott legyen a nevem s nem választottam férfiút, hogy fejedelem legyen Izrael népem felett;
6 Ka kuo u fili ʻa Selūsalema, koeʻuhi ke ʻi ai ʻa hoku huafa: pea kuo u fili ʻa Tevita ke ne pule ki hoku kakai ʻIsileli.’
hanem választottam Jeruzsálemet, hogy nevem ott legyen és választottam Dávidot, hogy legyen Izrael népem felett.
7 Pea ko eni, naʻe ʻi he loto ʻo Tevita ko ʻeku tamai ke langa ha fale ki he huafa ʻo Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli.
Szívében is volt Dávid atyámnak, hogy házat épít az Örökkévaló, Izrael Istene nevének.
8 Ka naʻe pehē ʻe Sihova kia Tevita ko ʻeku tamai, ‘Koeʻuhi ko ʻene ʻi ho loto ia ke ke langa ha fale ki hoku huafa, naʻa ke fai lelei ke ʻi ho loto ia:’
De szólt az Örökkévaló Dávid atyámhoz: Mivelhogy szívedben volt, hogy nevemnek házat építesz – jól tetted, hogy ez volt szívedben;
9 Ka neongo ia ʻe ʻikai te ke langa ʻae fale: ka ko ho foha ʻe tupu mei ho fatu, ko ia ia te ne langa ʻae fale ki hoku huafa.
csakhogy nem te fogod építeni a házat, hanem fiad, ki ágyékaidból származik, az fogja építeni a házat nevemnek,
10 Ko ia kuo fakamoʻoni ʻe Sihova ʻa ʻene folofola ʻaia naʻa ne folofola ʻaki: he kuo u tuʻu hake au ke fetongi ʻa Tevita ko ʻeku tamai, pea kuo u nofo ki he nofoʻa fakatuʻi ʻo ʻIsileli, ʻo hangē ko e talaʻofa ʻa Sihova, pea kuo u langa ʻae fale ki he huafa ʻo Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli.
Fönn is tartotta az Örökkévaló az igéjét, melyet kimondott; Dávid atyám helyébe léptem, Izrael trónjára ültem, amint megígérte az Örökkévaló, és építettem a házat az Örökkévaló, Izrael Istene nevének.
11 Pea kuo u ʻai ki ai ʻae puha, ʻaia ʻoku ʻi ai ʻae fuakava ʻa Sihova, ʻaia naʻa ne fai mo e fānau ʻa ʻIsileli.”
És elhelyeztem ott a ládát, ahol van az Örökkévaló szövetsége, melyet kötött Izrael fiaival.
12 Pea naʻa ne tuʻu ʻi he ʻao ʻoe feilaulauʻanga ʻo Sihova ʻi he ʻao ʻoe fakataha kotoa pē ʻo ʻIsileli, pea naʻa ne mafao atu ʻa hono nima:
Ekkor oda állt az Örökkévaló oltára elé, Izrael egész gyülekezetének szeme láttára s kiterjesztette kezeit;
13 He kuo ngaohi ʻe Solomone ha tuʻuʻanga palasa, ko e hanga ʻe hongofulu ʻa hono lōloa, mo e hanga ʻe hongofulu hono māukupu, pea ko e hanga ʻe ono ʻa hono māʻolunga, pea kuo fokotuʻu ia ʻi he lotolotonga ʻoe lotoʻā: pea naʻa ne tuʻu ki ai, pea naʻa ne tūʻulutui ki hono tui ʻi he ʻao ʻoe fakataha kātoa ʻo ʻIsileli, pea naʻa ne mafao atu ʻa hono nima ki he langi,
– Mert Salamon készített egy medencét rézből és elhelyezte azt az előcsarnok közepébe; öt könyöknyi a hossza, öt könyöknyi a szélessége s három könyöknyi a magassága, arra fölállt s leereszkedett térdeire Izrael egész gyülekezete előtt és ég felé terjesztette kezeit.
14 Mo ne pehē, “ʻE Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, ʻoku ʻikai ha ʻOtua ke tatau mo koe ʻi he langi, pe ʻi he māmani: ʻa koe ʻoku tauhi ʻae fuakava, mo ke ʻaloʻofa ki hoʻo kau tamaioʻeiki, ʻakinautolu ʻoku ʻeveʻeva ʻi ho ʻao ʻi he loto haohaoa:
Mondta: Örökkévaló, Izrael Istene! Nincs Isten olyan mint te az égen és a földön, aki megőrzöd a szövetséget és a szeretetet szolgáidnak, kik járnak előtted egész szívükkel;
15 ʻA koe kuo ke fai moʻoni mo hoʻo tamaioʻeiki ko Tevita ko ʻeku tamai ʻae meʻa naʻa ke talaʻofa ai kiate ia: pea kuo ke folofola mei ho fofonga, pea kuo ke fakamoʻoni ki ai ʻaki ho nima, ʻo hangē ko ia he ʻaho ni.
te, aki megtartottad szolgádnak Dávid atyámnak azt, amit neki ígértél; megígérted száddal és kezeddel teljesítetted, amint van a mai napon.
16 Pea ko eni, ʻE Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, ke ke fai mo hoʻo tamaioʻeiki ko Tevita ko ʻeku tamai ʻaia naʻa ke talaʻofa ʻaki kiate ia, ʻo pehē, ʻE ʻikai te ke masiva ha tangata ʻi hoku ʻao ke nofo ki he nofoʻa fakatuʻi ʻo ʻIsileli: ʻo kapau ʻe tokanga ʻe hoʻo fānau ki honau ʻaluʻanga ke ʻeveʻeva ʻi heʻeku fono, ʻo hangē ko hoʻo ʻeveʻeva ʻi hoku ʻao.
Most tehát, Örökkévaló, Izrael Istene, tartsd meg szolgádnak, Dávid atyámnak amit neki ígértél, mondván: el nem fogy előttem, aki tőled ül Izrael trónján, hacsak megőrzik fiaid útjukat, járván az én tanom szerint, amint te jártál előttem.
17 Pea ko eni, ʻE Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, tuku ke fakamoʻoni ʻa hoʻo folofola, ʻaia kuo ke folofolaʻaki ki hoʻo tamaioʻeiki ko Tevita.
Most tehát. Örökkévaló, Izrael Istene, valósuljon meg az igéd, melyet kimondtál szolgádnak Dávidnak.
18 Ka ʻe nofo moʻoni koā ʻae ʻOtua mo e tangata ʻi he māmani? Vakai, ʻoku ʻikai te ke faʻa hao koe ʻi he langi, mo e langi ʻoe ngaahi langi: kae huanoa eni ʻae fale ʻaia kuo u langa!
Mert, valóságban lakhatik-e Isten az emberrel a földön? Íme az egek s az egek egei be nem fogadnak téged, hát még ez a ház, melyet építettem.
19 Ko ia ke ke ʻafio lelei ki he lotu ʻa hoʻo tamaioʻeiki, pea ki heʻene kole tāumaʻu, ʻE Sihova ko hoku ʻOtua, ke fakaongo ki he tangi mo e lotu ʻaia ʻoku lotu ʻaki ʻi ho ʻao ʻe hoʻo tamaioʻeiki:
Fordulj tehát szolgád imádságához a könyörgéséhez, Örökkévaló én Istenem, hallgatva a fohászkodásra és az imádságra, mellyel szolgád imádkozik előtted:
20 Koeʻuhi ke ʻa ho fofonga ki he fale ni ʻi he ʻaho mo e pō, ki he potu ko ia naʻa ke pehē ai te ke tuku ʻi ai ho huafa: ke fakaongo ki he lotu ʻaia ʻoku lotu ʻaki ʻe hoʻo tamaioʻeiki ʻi he potu ni.
hogy nyitva legyenek szemeid erre a házra, nappal és éjjel, azon helyre, melyről mondtad, hogy oda teszed a te nevedet, hogy hallgass az imádságra, mellyel szolgád majd imádkozik a hely felé.
21 Ko ia ke ke ongoʻi ʻae ngaahi kole ʻa hoʻo tamaioʻeiki, pea mo hoʻo kakai ʻIsileli, ʻaia te nau lotu ʻaki ʻi he potu ni: fanongo ʻe koe mei ho ʻafioʻanga, mei he langi: pea ʻoka ke ka ongoʻi, fakamolemole.
Akkor hallgass szolgádnak és Izrael népednek könyörgésére, mellyel majd imádkoznak a hely felé; te pedig hallgass rá lakásod helyén az égben, hallgass rá és adj bocsánatot.
22 “Kapau ʻe fai ha kovi ʻe ha tangata ki hono kaungāʻapi, pea ʻoku ne fai ke ne fuakava, pea ʻoku ʻomi ʻae fuakava ki he ʻao ʻo hoʻo feilaulauʻanga ʻi he fale ni:
Hogy ha vétkezik valaki felebarátja ellen és megesketve öt esküt vetnek rá és eljön esküre oltárod elé ebben a házban:
23 Ke ke toki fanongo ʻe koe mei he langi, pea ke ngāue, mo fakamaauʻi ʻa hoʻo kau tamaioʻeiki, ʻi he totongi ki he angakovi, ke ʻomi ki hono ʻulu ʻoʻona ʻa hono nunuʻa: pea ʻi he fakatonuhiaʻi ʻae māʻoniʻoni, ʻi he ʻatu kiate ia ʻo tatau mo ʻene angatonu.
akkor halljad az égből és tedd meg, hogy törvényt tesz szolgádnak a gonosznak fejére hárítva az útját és hogy fölmentsd az igazságost, juttatva neki igazsága szerint.
24 “Kapau ʻe teʻia hifo ʻa hoʻo kakai ʻIsileli ʻi he ʻao ʻo honau ngaahi fili, koeʻuhi ko ʻenau fai ha kovi kiate koe, ka kuo nau toe tafoki mai kiate koe, pea nau tāpafua ʻa ho huafa, mo hū, pea fai fakakolekole kiate koe ʻi he fale ni:
És ha vereséget szenved Izrael néped ellenség előtt, mivel vétkeztek ellened, de megtérnek és nevedet vallják és imádkoznak és könyörögnek előtted ebben a házban:
25 Ke ke toki fanongo ʻe koe mei he langi, pea fakamolemole ʻae angahala ʻa hoʻo kakai ʻIsileli, pea ke toe ʻomi ʻakinautolu ki he fonua ʻaia naʻa ke foaki kiate kinautolu mo ʻenau ngaahi tamai.
akkor halljad az égben és bocsásd meg Izrael néped vétkét és vezesd őket vissza a földre, amelyet adtál nekik és őseiknek.
26 “ʻOka tāpuni ʻae langi, pea ʻoku ʻikai ha ʻuha ʻe tō, koeʻuhi ko ʻenau fai angahala kiate koe: pea kapau te nau lotu ʻi he potu ni, pea tāpafua ʻa ho huafa, pea nau liliu mei heʻenau angahala, ʻoka ke ka fakamamahi ʻakinautolu:
Mikor bezárul az ég s nem lesz eső, mert vétkeztek ellened, de imádkoznak a hely felé és nevedet vallják és megtérnek vétküktől, midőn megalázod őket:
27 Ke ke toki fanongo ʻe koe mei he langi, pea fakamolemole ʻae angahala ʻa hoʻo kau tamaioʻeiki, pea mo hoʻo kakai ʻIsileli, koeʻuhi ke ke akoʻi ʻakinautolu ʻi he hala lelei ʻaia ʻoku totonu ke nau ʻalu ai, pea ke foaki ʻae ʻuha ki ho fonua ʻaia kuo ke foaki ki hoʻo kakai ko honau tofiʻa.
akkor halljad az égben és bocsásd meg szolgáid és Izrael néped vétkét, midőn megtanítod őket a jó útra, melyen járjanak, és adj esőt országodra, melyet birtokul adtál népednek.
28 “Kapau ʻe ai ha honge ʻi he fonua, pe ha mahaki fakaʻauha, pe ko e huhunu lahi ʻoe ngoue, pe ko e fakapopo, pe ko e heʻe maumau, pe ko e ʻunufe: kapau ʻe nofo takatakai ʻiate kinautolu ʻa honau ngaahi fili ʻi he fonua ʻo ʻenau ngaahi veʻekolo: pe ko e hā ʻae fakaʻauha pe ko e mahaki ʻe ʻi ai;
Éhség ha lesz az országban, dögvész ha lesz, üszög, rozsda, sáska, szöcske ha lesz, midőn szorongatja őt ellensége országának kapuiban – bármi csapás, bármi betegség,
29 ʻIlonga ʻae lotu mo e kole ʻe fai ʻe ha tangata ʻe tokotaha, pe ʻe he kakai kotoa pē ʻo ʻIsileli, ʻi heʻene ʻilo taki taha ʻe he tangata ʻae kovi ʻo hono loto ʻoʻona mo ʻene mamahi, pea ne mafao mai ʻa hono nima ki he fale ni:
minden imádságot, minden könyörgést, mely bármely embertől ered egész Izrael néped közül, midőn megtudja ki-ki csapását és baját és kiterjeszti kezeit a ház felé:
30 Ke ke toki fanongo ʻe koe mei he langi ko ho ʻafioʻanga, pea fakamolemole, pea ke foaki ki he tangata taki taha ʻo fakatatau ki heʻene anga, ʻo ia ʻoku ke ʻafioʻi ʻa hono loto: (he ko koe pe tokotaha, ʻoku ke ʻilo ʻae loto ʻoe fānau kotoa pē ʻae tangata: )
akkor halljad az égben, lakásod helyén, adj bocsánatot és juttass kinek-kinek mind az ő útjai szerint, mivel ismered a szívét; mert egyedül te ismered az ember fiainak szívét;
31 Koeʻuhi ke nau manavahē kiate koe ke ʻeveʻeva ʻi ho ngaahi hala ʻi he ʻaho kotoa pē te nau moʻui ai ʻi he fonua ʻaia kuo ke foaki ki he ʻemau ngaahi tamai.
azért hogy féljenek téged, járva a te utaidban mind azon időben, ameddig élnek azon földnek színén, melyet adtál őseinknek.
32 “Pea koeʻuhi foki ko e muli, ʻaia ʻoku ʻikai ʻo hoʻo kakai ʻIsileli, ka kuo haʻu mei ha fonua mamaʻo koeʻuhi ko ho huafa lahi ʻoʻou, pea mo ho nima mālohi, pea mo ho nima kuo mafao atu: ʻoka haʻu ʻakinautolu ke lotu ʻi he fale ni:
És az idegenre is; aki nem Izrael néped közül való, de eljön messze földről nagy neved s erős kezed és kinyújtott karod kedvéért, eljönnek és imádkoznak a ház felé:
33 Ke ke toki fanongo ʻe koe mei he langi ko ho ʻafioʻanga, pea ke fai ʻo fakatatau mo e meʻa kotoa pē ʻoku kole ai ʻe he muli kiate koe: koeʻuhi ke ʻilo ʻe he kakai kotoa pē ʻo māmani ki ho huafa, ʻo manavahē kiate koe, ʻo hangē ko hoʻo kakai ʻIsileli: pea koeʻuhi ke ʻilo ʻoku ui ʻaki ʻa ho huafa ʻae fale ni ʻaia kuo u langa.
akkor halljad az égben, lakásod helyén és tegyél mind aszerint, ahogy kiált hozzád az idegen; azért hogy megismerjék mind a föld népei nevedet, hogy féljenek téged, mint Izrael néped és hogy megtudják, hogy nevedről neveztetik a ház, melyet építettem.
34 “Kapau ʻe ʻalu ʻa hoʻo kakai kituaʻā ke tauʻi ʻa honau ngaahi fili, ʻi he hala ko ia te ke fekau atu ʻakinautolu ki ai, pea nau lotu kia Sihova ʻo hanga ki he kolo ni ʻaia kuo ke fili, pea ki he fale ʻaia kuo u langa ki ho huafa:
Midőn néped háborúba vonul ki ellenségei ellen az úton, melyen küldöd őket és majd imádkoznak hozzád a város felé, melyet választottál és a ház felé, melyet építettem nevednek:
35 Ke ke toki fanongo ʻe koe mei he langi ki heʻenau lotu mo ʻenau kole, pea ke tokonia ʻakinautolu ʻi he meʻa totonu.
akkor halljad az égben imádságukat és könyörgésüket és szerezd meg a jogukat.
36 Kapau te nau angahala kiate koe, (he ʻoku ʻikai ha tangata ʻoku taʻehaangahala, ) pea te ke houhau kiate kinautolu, mo ke tukuange ʻakinautolu ki he fili, pea nau fetuku ʻakinautolu ko e kau pōpula ki he fonua ʻoe fili, pe ko e mamaʻo pe ko e ofi
Midőn vétkeznek ellened – mert nincs ember, ki nem vétkezik – és haragszol rájuk és ellenség elé adod őket, úgy hogy fogságba viszik őket a foglyul ejtőik távoli vagy közeli országba;
37 Pea kapau te nau toe fakatokangaʻi honau loto ʻi he fonua ko ia kuo ʻave pōpula ki ai ʻakinautolu, mo [nau ]fakatomala, mo fakakolekole kiate koe mei he fonua ʻo ʻenau pōpula, ʻonau pehē, Kuo mau angahala, pea kuo mau fai talangataʻa, kuo mau fai ʻae kovi:
és szívükre veszik az országban, ahová fogságba vitettek, megtérnek és könyörögnek hozzád fogságuk országában, mondván: vétkeztünk, bűnt követtünk el és gonoszak voltunk;
38 Pea kapau te nau tafoki mai kiate koe ʻaki ʻa honau loto kātoa, pea mo honau laumālie kotoa, ʻi he fonua ʻo honau pōpula, ʻaia naʻe ʻave pōpula ʻakinautolu ki ai, pea nau lotu kiate koe ʻo hanga ki honau fonua, ʻaia naʻa ke foaki ki heʻenau ngaahi tamai, ʻae kolo ko ia kuo ke fili, pea mo e fale ʻaia kuo u langa ki ho huafa:
megtérnek hozzád egész szívükkel és egész lelkükkel fogságuk országában, ahová fogságba vitték őket és imádkoznak országuk felé, melyet adtál őseiknek s a város felé, melyet választottál s a ház felé, amelyet építettem nevednek:
39 Ke ke toki fanongo ʻe koe mei he langi ko ho ʻafioʻanga ki heʻenau lotu mo ʻenau kole, pea ke tokonia ʻakinautolu ʻi he meʻa totonu, pea ke fakamolemole ʻa hoʻo kakai ʻaia kuo angahala kiate koe.
akkor halljad az égben, lakásod helyén, imádságukat és könyörgéseiket és szerezd meg jogukat és bocsásd meg népednek azt, amivel vétkeztek ellened.
40 Ko eni, ʻE hoku ʻOtua, ʻoku ou kole kiate koe, ke ʻafio ʻa ho fofonga, pea tokanga ho telinga ki he lotu ʻi he potu ni.
Most, oh Istenem, legyenek, kérlek, szemeid nyitva és füleid figyelmesek a helynek imádságára!
41 Ko ia foki, ʻE Sihova ko e ʻOtua, tuʻu hake ki ho mālōlōʻanga, ʻa koe, mo e puha ʻoe fuakava ʻo hoʻo mālohi: ʻE Sihova ko e ʻOtua, tuku ʻa hoʻo kau taulaʻeiki ke kofuʻaki ʻae fakamoʻui, pea tuku ke fiefia ʻa hoʻo kakai māʻoniʻoni ʻi he angalelei.
És most, oh Örökkévaló Isten, kelj föl nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája; papjaid, oh Örökkévaló, Isten, öltözzenek segedelembe s a te jámboraid örvendjenek a jóval!
42 ʻE Sihova ko e ʻOtua, ʻoua naʻa fakatafoki atu ʻae mata ʻo ia kuo ke pani ʻaki ʻae lolo: manatuʻi ʻae ngaahi ʻaloʻofa ʻo Tevita ko hoʻo tamaioʻeiki.”
Oh Örökkévaló, Isten, ne utasítsd vissza fölkentednek arcát, emlékezzél a szolgádnak Dávidnak jutott kegyekről!
