2 Meʻa Hokohoko 32
1 Pea hili ʻae ngaahi meʻa ni, mo hono fakatuʻumaʻu ʻo ia, naʻe haʻu ʻa Senakalipe ko e tuʻi ʻo ʻAsilia, pea hoko ki Siuta, pea naʻe fakanofo ʻene tau ki he ngaahi kolotau, pea mahalo ʻe ia te ne maʻu ʻakinautolu maʻana.
Ezen dolgok és igazságos cselekedetek után eljöve Sénakhérib, az Assiriabeli király, és Júdába menvén, megszállá a megerősített városokat, azt mondván, hogy elfoglalja azokat magának.
2 Pea ʻi he mamata ʻa Hesekaia kuo haʻu ʻa Senakalipe, pea kuo loto ia ke tauʻi ʻa Selūsalema,
Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Sénakhérib eljöve, és Jeruzsálemet meg akarná szállani:
3 Naʻe fakakaukau ai ia mo hono houʻeiki mo ʻene kau tangata mālohi ke punusia ʻae vai ʻoe ngaahi matavai ʻaia naʻe ʻituʻa ʻi he kolo: pea naʻa nau tokoni kiate ia.
Tanácsot tarta vezéreivel és vitézeivel, hogy a városon kivül való forrásokat betöltsék; és azok segítségére lőnek néki;
4 Ko ia naʻe fakakātoa ai ʻae kakai tokolahi, ʻonau punusia ʻae ngaahi matavai kotoa pē, mo e vaitafe ʻaia naʻe tafe ʻi loto fonua, ʻonau pehē, Koeʻumaʻā ʻae haʻu ʻae ngaahi tuʻi ʻo ʻAsilia, ʻonau maʻu ʻae vai lahi?
Mert összegyűlvén a sokaság, bedugának minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Miért találjanak az assiriai királyok elegendő vizet, ha eljőnek?!
5 Pea naʻa ne fakamālohi ia, pea naʻa ne langa ʻae ʻā maka kotoa pē naʻe holoki hifo, pea fokotuʻu hake ʻae ngaahi fale māʻolunga, mo e ʻā maka ʻe taha ʻi tuaʻā, ʻo ne teuteuʻi ʻa Milo ʻi he Kolo ʻo Tevita, pea naʻa ne ngaohi ʻae ngaahi tao mo e ngaahi pā ke lahi ʻaupito.
És felbátorodván, megépíté a város leromlott kerítését, felemelvén a tornyokig, és kivül másik kőfalat is emelt, s Millót a Dávid városában megerősíté; ennekfelette szerze sok fegyvert és paizst.
6 Pea naʻa ne fakanofo ʻae kau ʻeikitau ki he kakai, ʻo ne tānaki ʻo fakataha ʻakinautolu kiate ia ʻi he hala ʻoe matapā ʻoe kolo, ʻo ne lea lelei kiate kinautolu, ʻo pehē,
És a nép fölé seregvezéreket tett, és maga köré gyűjtvén őket a város kapujának utczájára, szóla az ő szívök szerint ekképen:
7 Ke mou mālohi mo lototoʻa, “ʻOua naʻa manavahē pe puputuʻu koeʻuhi ko e tuʻi ʻo ʻAsilia, pe ki he fuʻu tokolahi kotoa pē ʻoku ʻiate ia: he ʻoku ʻiate kitautolu ʻae tokolahi hake ʻiate kinautolu ʻoku ʻiate ia:
Erősek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az assiriai királytól és a vele való egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, hogynem ő vele.
8 ʻOku ʻiate ia ʻae nima fakakakano ka ʻoku ʻiate kitautolu ʻa Sihova ko hotau ʻOtua ke tokoni ʻakitautolu, pea ke fai ʻetau ngaahi tau.” Pea naʻe fiemālie ʻae kakai ʻi he ngaahi lea ʻa Hesekaia ko e tuʻi ʻo Siuta.
Ő vele testi erő van, velünk pedig az Úr a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól, a Júda királyától.
9 Hili ʻae meʻa ni naʻe fekau ʻe Senakalipe ʻene kau tamaioʻeiki ki Selūsalema (ka naʻe nofo pe ia ʻo tauʻi ʻa Lakisi mo ʻene mālohi kotoa pē naʻe ʻiate ia) kia Hesekaia ko e tuʻi ʻo Siuta, pea ki he kakai Siuta kotoa pē naʻe ʻi Selūsalema, ʻo pehē,
Ezek után elküldé szolgáit Sénakhérib, az assiriai király Jeruzsálembe (ő pedig Lákis mellett volt egész seregével) Ezékiáshoz a Júda királyához, és az egész Júdához, mely Jeruzsálemben vala, mondván:
10 “ʻOku pehē mai ʻe Senakalipe ko e tuʻi ʻo ʻAsilia, Ko e hā ia ʻoku mou faʻaki ki ai, ʻoku mou tali ai ʻi he kolotau ʻo Selūsalema?
Ezt mondja Sénakhérib, az assiriai király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok a megszállás idején?
11 ʻIkai kuo fakahehemaʻi ʻakimoutolu ʻe Hesekaia ke tukuange ʻakimoutolu ke mou mate ʻi he fiekaia mo e fieinu, ʻo pehē, Ko Sihova ko hotau ʻOtua te ne fakamoʻui ʻakitautolu mei he nima ʻoe tuʻi ʻo ʻAsilia?
Avagy nem Ezékiás áltatott-é el titeket, hogy éhséggel és szomjúsággal ölne meg titeket, mondván: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít minket az Assiriabeli király kezéből!
12 ʻIkai kuo holoki hifo ʻe he Hesekaia ko ia, hono ngaahi potu māʻolunga mo ʻene ngaahi feilaulauʻanga, pea ne fekau ki Siuta mo Selūsalema, ʻo pehē, Te mou hū ʻi he muʻa feilaulauʻanga pe taha, pea tutu ki ai ʻae meʻa namu kakala.
Avagy nem Ezékiás pusztította-é el az ő magaslatait és oltárait, mikor így szólott Júdához és Jeruzsálemhez, mondván: Csak egy oltár előtt imádkozzatok, és csak azon tömjénezzetek?!
13 ʻOku ʻikai te mou ʻilo ʻaia kuo u fai ʻeau pea mo ia naʻe fai ʻe heʻeku ngaahi tamai ki he kakai kotoa pē ʻoe ngaahi fonua kehe? he naʻe mafai fakasiʻisiʻi ʻe he ngaahi ʻotua ʻoe ngaahi puleʻanga ʻoe ngaahi fonua ko ia ke fakamoʻui honau ngaahi fonua mei hoku nima?
Avagy nem tudjátok-é, mit műveltem én és az én atyáim e föld minden népeivel? Vajjon e föld nemzetségeinek istenei megszabadíthatták-é az én kezemből az ő földöket?
14 Ko hai ia ʻi he ngaahi ʻotua ʻoe ngaahi puleʻanga ko ia naʻe fakaʻauha ʻaupito ʻe heʻeku ngaahi tamai, naʻe mafai ʻe ia ke fakamoʻui hono kakai mei hoku nima, koeʻuhi ke pehē ʻe mafai ʻe homou ʻOtua ke fakamoʻui ʻakimoutolu mei hoku nima?
És kicsoda e nemzetségek istenei közül az, a melyeket az én atyáim elvesztettek, a ki az én kezemből az ő népét megszabadíthatta volna, hogy a ti Istenetek is az én kezemből titeket megszabadíthatna?
15 Pea ko eni ʻoua naʻa mou tuku ʻa Hesekaia ke ne kākaaʻi ʻakimoutolu, pe ke fakalotoʻi ʻakimoutolu ʻo pehē ni, pea ʻoua foki naʻa mou tui kiate ia: he naʻe ʻikai ha ʻotua ʻo ha kakai pe ha puleʻanga naʻe mafai ke fakamoʻui hono kakai mei hoku nima, pea mei he nima ʻo ʻeku ngaahi tamai: kae muʻa hake eni ʻae taʻemafai ʻo homou ʻOtua ke fakamoʻui ʻakimoutolu mei hoku nima?”
Most azért Ezékiás titeket el ne ámítson és meg ne csaljon ily módon; ne higyjetek néki, mert ha egy népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg az ő népét kezemből és az én atyáim kezéből: mennyivel kevésbbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezemből!
16 Pea naʻe lea kovi lahi hake ʻe heʻene kau tamaioʻeiki kia Sihova ko e ʻOtua, pea ki heʻene tamaioʻeiki ko Hesekaia.
Sőt ezenkivül az ő szolgái még sokat szólának az Úr Isten ellen, és az ő szolgája Ezékiás ellen.
17 Pea naʻe tohi ʻe ia ʻae ngaahi tohi ke kape kia Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, pea ke talakoviʻi ia, ʻo pehē, “Naʻe ʻikai faʻa fai ʻe he ngaahi ʻotua ʻoe kakai ʻoe ngaahi fonua ke fakamoʻui honau kakai mei hoku nima, pea ʻe pehē, ʻe ʻikai mafai ʻe he ʻOtua ʻo Hesekaia ke fakamoʻui hono kakai mei hoku nima.”
Levelet is íra, az Urat, Izráel Istenét káromlással illetvén, és szólván ellene ilyen módon: A mint e földön lakozó népek istenei meg nem szabadíthatták az ő népöket az én kezemből: ekképen az Ezékiás Istene sem szabadíthatja meg az ő népét kezemből.
18 Pea naʻa nau toki kalanga ʻi he leʻo lahi ʻi he lea fakaSiu ki he kakai ʻo Selūsalema naʻe ʻi he funga ʻā, ke fakamanavahēʻi ʻakinautolu, pea ke fakamamahiʻi ʻakinautolu: koeʻuhi ke nau lavaʻi ʻae kolo.
És kiáltnak nagy felszóval zsidó nyelven Jeruzsálem népe ellen, mely a kerítésen vala, hogy őket megrettentenék és megháborítanák, abban a reményben, hogy így a várost elfoglalhatják.
19 Pea naʻa nau lea kovi ki he ʻOtua ʻo Selūsalema, ʻo hangē ko ʻenau lau ki he ngaahi ʻotua ʻoe kakai ʻo māmani, ʻaia ʻoku ngaohi ʻe he nima ʻoe tangata.
És úgy szólának a Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek istenei felől, melyek emberi kézzel csináltattak.
20 Pea ko e meʻa ko ia naʻe lotu ai mo tangi ki langi ʻa Hesekaia ko e tuʻi mo e palōfita ko ʻIsaia ko e foha ʻo ʻAmosi.
Akkor Ezékiás király könyörge, és ő vele Ésaiás próféta az Ámós fia e káromlásért, és felkiáltának az égre.
21 Pea naʻe fekau ʻe Sihova ʻae ʻāngelo, ʻaia naʻa ne taaʻi ʻae kau tangata toʻa mālohi kotoa pē, mo e kau taki tau mo e houʻeiki pule ʻi he ʻapitanga ʻoe tuʻi ʻo ʻAsilia. Ko ia naʻe toe ʻalu ai ia ʻo mata mā ki hono fonua. Pea ʻi heʻene hoko ki he fale ʻo hono ʻotua naʻe tāmateʻi ia ʻaki ʻae heletā, ʻekinautolu naʻe tupu mei hono fatu ʻoʻona.
És elbocsátá az Úr az ő angyalát, a ki megöle minden erős vitézt, előljárót és vezért az assiriai király táborában, és nagy szégyennel megtére az ő földébe. Bemenvén pedig az ő istenének házába, ott az ő saját fiai fegyverrel ölék meg őt.
22 Naʻe pehē pe hono fakamoʻui ʻe Sihova ʻa Hesekaia mo e kakai ʻo Selūsalema mei he nima ʻo Senakalipe ko e tuʻi ʻo ʻAsilia, pea mei he nima ʻoe [kakai ]kotoa pē, pea naʻa ne fakahinohinoʻi ʻakinautolu ʻi he potu kotoa pē.
Megszabadítá azért az Úr Ezékiást és a Jeruzsálem népét Sénakhéribtől az assiriai királytól, és minden másoktól, és védelmezé őket mindenfelől.
23 Pea naʻe ʻomi ʻe he tokolahi ʻae ngaahi meʻa foaki kia Sihova ki Selūsalema, mo e ngaahi meʻaʻofa kia Hesekaia ko e tuʻi ʻo Siuta: pea talu mei ai naʻe fakahikihiki ia ʻi he ʻao ʻoe ngaahi puleʻanga kotoa pē.
És sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, Ezékiásnak is a Júda királyának drágaságokat, és ő felmagasztaltatott minden pogányok szemei előtt azután.
24 Pea ʻi he ngaahi ʻaho ko ia naʻe mahaki ʻa Hesekaia ʻo teitei mate: pea naʻe lotu ia kia Sihova: pea naʻe folofola ia ki ai, pea naʻe tuku kiate ia ʻae fakaʻilonga.
Az időben Ezékiás halálos betegségbe esék; de könyörgött az Úrhoz, a ki szóla hozzá és csudajelt adott néki.
25 Ka naʻe ʻikai ke fai ʻe Hesekaia ʻo fakatatau ki he lelei naʻe fai kiate ia: he naʻe fakahikihiki hono loto: ko ia naʻe ʻai ʻae houhau kiate ia, pea ki Siuta mo Selūsalema.
De nem cselekedék Ezékiás az ő hozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodék, azért Istennek haragja lőn rajta, Júdán és Jeruzsálemen.
26 Ka naʻe fakavaivai ia ʻe Hesekaia koeʻuhi ko e fielahi ʻo hono loto, ko ia mo e kakai ʻo Selūsalema, ko ia naʻe ʻikai tō ai ʻae houhau ʻa Sihova kiate kinautolu ʻi he ngaahi ʻaho ʻo Hesekaia.
Azonban megalázta magát Ezékiás az ő felfuvalkodottságában, Jeruzsálem lakosaival egybe; ezért nem szálla többé reájok az Úrnak haragja Ezékiás életében.
27 Pea naʻe maʻu ʻe Hesekaia ʻae koloa lahi ʻaupito mo e ongoongolelei lahi: pea naʻa ne ngaohi moʻona ʻae ngaahi fale faʻoʻanga siliva, pea ki he koula, mo e ngaahi maka koloa mahuʻinga, pea ki he ngaahi meʻa nanamu, pea ki he ngaahi pā, pea ki he ngaahi meʻa teunga lelei kehekehe kotoa pē:
És igen nagy gazdagsága és dicsősége vala Ezékiásnak. És csináltatott magának kincsesházat az ezüst, arany, drágakövek és drága fűszerszámok, paizsok és mindenféle drága szerszámok számára;
28 Mo e ngaahi feleoko foki ki hono tupu ʻoe uite, mo e uaine, mo e lolo: mo e ngaahi tuʻuʻanga ki he fanga manu kehekehe kotoa pē, mo e ngaahi lotoʻā ki he ngaahi fanga manu siʻi.
És tárházakat jövedelmének a gabonának, bornak, olajnak számára, és mindenféle barom számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat.
29 Pea naʻa ne ngaohi maʻana ʻae ngaahi kolo, mo e ngaahi fanga manu siʻi, mo e ngaahi fanga manu lahi: he naʻe foaki kiate ia ʻe he ʻOtua ʻae ngaahi meʻa lahi.
Városokat is építe magának, és szerze igen sok juhot és barmot, mert az Isten nagy gazdagságot adott néki.
30 Ko e Hesekaia ni foki naʻa ne tāpuni ʻae tafeʻanga vai ʻi ʻolunga ʻi Kihoni, ʻo ne ʻomi totonu ia ʻi he potu lulunga ʻoe Kolo ʻo Tevita. Pea naʻe monūʻia ʻa Hesekaia ʻi heʻene ngāue kotoa pē.
És Ezékiás volt az, a ki betömé a Gihon vizeinek felső forrását, és Dávid városának napnyugat felől való részén vezeté lefelé. És minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás;
31 Ka ko e meʻa ʻi he ngāue ʻae kau tangata fekau mei he houʻeiki ʻo Papilone, ʻaia naʻa nau fekau kiate ia ke fehuʻi kiate ia ʻi he meʻa mana naʻe fai ʻi he fonua, naʻe fakatukutukuʻi ia ʻe he ʻOtua, ke ʻahiʻahiʻi ia, koeʻuhi ke ne ʻilo ai ʻaia kotoa pē naʻe ʻi hono loto.
De mivel a Babilóniabeli fejedelmek követeivel megbarátkozék, a kik ő hozzá küldettek, hogy megtudakoznák a csudajelt, mely a földön lőn; elhagyá őt az Isten, hogy megkisértené őt és meglátná, mi volna az ő szívében.
32 Pea ko eni, ko hono toe ʻoe ngāue ʻa Hesekaia, mo ʻene angalelei, vakai, kuo tohi ia ʻi he [tohi ]kikite ʻae palōfita ko ʻIsaia, ko e foha ʻo ʻAmosi, pea ʻi he tohi ʻoe ngaahi tuʻi ʻo Siuta mo ʻIsileli.
Ezékiásnak pedig többi dolgai és jótéteményei ímé meg vannak írva az Ésaiás prófétának, az Ámós fiának látásában, és a Júda és Izráel királyainak könyvében.
33 Pea naʻe mohe ʻa Hesekaia mo ʻene ngaahi tamai, pea nau tanu ia ʻi he fungani fonualoto ʻoe ngaahi foha ʻo Tevita: pea naʻe fai fakaʻapaʻapa kiate ia ʻa Siuta kotoa pē mo e kakai kotoa pē ʻo Selūsalema ʻi heʻene pekia. Pea naʻe fetongi ia ʻi he pule ʻe hono foha ko Manase.
Meghala pedig Ezékiás az ő atyáival, és eltemeték őt a Dávid fiainak sírjaihoz vivő feljárón, és mind az egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tettek néki az ő halálának idején. És uralkodék Manasse, az ő fia helyette.
