2 Meʻa Hokohoko 20
1 Pea hili ʻae meʻa ni, naʻe hoko ʻo pehē foki, ko e fānau ʻa Moape, mo e fānau ʻa ʻAmoni, mo e tokolahi naʻe fakataha mo e kau ʻAmoni, naʻa nau haʻu ke tauʻi ʻa Sihosafate:
És lőn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele.
2 Pea naʻe haʻu ʻae niʻihi naʻe lea kia Sihosafate, ʻo pehē, “ʻOku haʻu ʻae fuʻu tokolahi ke tauʻi koe mei he tuʻa tahi ʻi he potu mai ki heni ʻo Silia: pea vakai, ʻoku nau ʻi Hesasonitea, ʻaia ko Eniketi.”
Eljövének pedig a hírmondók, és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger tulsó részéről nagy sokaság jön ellened Siriából, és már Haséson-Tamárban vannak; ez az Engedi.
3 Pea naʻe manavahē ʻa Sihosafate, pea naʻa ne hanga ia ke kumi kia Sihova, pea ne fekau ke fai ʻae ʻaukai ʻi Siuta kotoa pē.
Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában bőjtöt.
4 Pea naʻe fakakātoa ʻa Siuta kotoa pē, ke kole ʻae tokoni meia Sihova: ʻio, naʻa nau haʻu mei he ngaahi kolo ʻo Siuta ke kumi kia Sihova.
Azért felgyűlének a Júdabeliek, hogy az Úr segedelmét keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat megkeressék.
5 Pea naʻe tuʻu ʻa Sihosafate ʻi he fakataha ʻo Siuta mo Selūsalema, ʻi he fale ʻo Sihova, ʻi he potu ki muʻa ʻoe lotoʻā foʻou,
És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetiben, az Úr házában az új pitvar előtt;
6 ʻO ne pehē, “ʻE Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻemau ngaahi tamai, ʻikai ko e ʻOtua koe ʻi he langi? Pea ʻikai ʻoku ke pule ʻa koe ki he ngaahi puleʻanga kotoa pē ʻoe hiteni? Pea ʻikai ʻoku ʻi ho nima ʻae mālohi mo e mafai, koeʻuhi ke ʻoua naʻa faʻa angatuʻu ha tokotaha kiate koe?
És monda: Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, a ki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben van az erő és hatalom, és senki nincsen, a ki ellened megállhatna.
7 ʻIkai ko homau ʻOtua ʻa koe? Naʻa ke kapusi kituaʻā ʻae kakai ʻoe fonua ni mei he ʻao ʻo ho kakai ko ʻIsileli, mo ke foaki ia ki he hako ʻo ʻEpalahame ko ho kāinga ke taʻengata?
Oh mi Istenünk! nem te űzéd-é ki e földnek lakóit a te néped az Izráel előtt, és nem te adád-é azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké?
8 Pea naʻa nau nofo ai, pea kuo nau langa ʻi ai ʻae fale nofoʻanga moʻou ki ho huafa, ʻo pehē,
És lakának azon, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot, mondván:
9 ʻOka hoko ʻae kovi kiate kimautolu, ko e heletā, pe ko e fakamalaʻia, pe ko e mahaki lahi, pe ko e honge, kapau te mau tuʻu ʻi he mata fale ni, pea ʻi ho ʻao, (he ʻoku ʻi he fale ni ʻa ho huafa, ) pea [mau ]tangi kiate koe ʻi heʻemau tuʻutāmaki, pea te ke ongoʻi mo ke tokoni.
A mikor veszedelem jövend mi reánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e házban előtted (mert a te neved e házban van) és a mikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban: hallgass meg és szabadíts meg minket.
10 Pea ko eni, vakai, ko e fānau ʻa ʻAmoni mo Moape mo e moʻunga ko Seia, ʻakinautolu naʻe ʻikai te ke tuku ʻa ʻIsileli ke nau tauʻi, ʻi heʻenau haʻu kituaʻā mei he fonua ko ʻIsipite, ka naʻa nau tafoki meiate kinautolu, pea naʻe ʻikai fakaʻauha ʻakinautolu:
És most ímé az Ammoniták, a Moábiták és a Seir hegyén lakozók, a kiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Égyiptom földéből kijöttek, hanem mellettök menének el és nem pusztíták el őket;
11 Vakai, ki he anga ʻo ʻenau totongi kiate kimautolu, kuo haʻu ʻakinautolu ke kapusi ʻakimautolu mei ho tofiʻa, ʻaia kuo ke foaki kiate kimautolu ke mau maʻu.
Ímé ezért azzal fizetnek nékünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nékünk.
12 ʻE homau ʻOtua, ʻe ʻikai te ke fakamaauʻi ʻakinautolu? He ʻoku ʻikai ha mālohi ʻiate kimautolu ki he fuʻu tokolahi ni ʻoku haʻu ke tauʻi ʻakimautolu: pea ʻoku ʻikai te mau ʻilo foki ʻae meʻa ke fai: ka ʻoku hanga homau mata kiate koe.”
Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg őket? Mert nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink.
13 Pea naʻe tuʻu hake ʻa Siuta kotoa pē ʻi he ʻao ʻo Sihova, fakataha mo ʻenau ngaahi fānau siʻi, mo honau ngaahi uaifi, mo ʻenau ngaahi fānau.
És a Júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben.
14 Pea naʻe hoko ai ʻae Laumālie ʻo Sihova kia Saesieli ko e foha ʻo Sakalia, ko e foha ʻo Penaia, ko e foha ʻo Seieli, ko e foha ʻo Matania, ko e tangata Livai ʻi he ngaahi foha ʻo ʻAsafi, ʻi he lotolotonga ʻoe fakataha:
Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia vala, és az Asáf fia közül való Lévita vala) az Úrnak lelke szálla, a gyülekezet közepette,
15 Pea pehē ʻe ia, “Mou fanongo mai, ʻa Siuta kotoa pē, mo e kakai ʻo Selūsalema, mo koe ʻae tuʻi ko Sihosafate, ʻOku pehē mai ʻe Sihova kiate kimoutolu, ʻoua naʻa mou manavahē pe ilifia koeʻuhi ko e fuʻu kakai tokolahi ni: he ʻoku ʻikai ʻamoutolu ʻae tau, ka ʻoku ʻi he ʻOtua ia.
És monda: Mindnyájan, a kik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten.
16 Mou ʻalu hifo ʻapongipongi kiate kinautolu: vakai, ʻoku nau ʻalu hake ʻi he tahifohifo ʻo Sisi: pea te mou maʻu atu ʻakinautolu ʻi he ngataʻanga ʻoe vaitafe, ʻi he mata toafa ʻo Silueli.
Holnap szálljatok szembe velök! Ímé ők a Czicz hágóján fognak felmenni, és rájok találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben.
17 ʻE ʻikai te mou tau ʻi he tau ni: kae tuʻumaʻu pe, ʻE Siuta mo Selūsalema, pea tuʻu longo pe, pea mamata ki he fakamoʻui ʻa Sihova maʻamoutolu: ʻoua naʻa mou manavahē pe ilifia: ʻalu atu kiate kinautolu ʻapongipongi: koeʻuhi ʻe ʻiate kimoutolu ʻa Sihova.”
Nem kell néktek harczolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenök, mert az Úr veletek lesz.
18 Pea naʻe punou hifo hono fofonga ʻe Sihosafate mo hono mata ki he kelekele: pea naʻe tō fakafoʻohifo ʻi he ʻao ʻo Sihova ʻa Siuta kotoa pē mo e kakai kotoa pē ʻo Selūsalema, ʻonau hū kia Sihova.
Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának az Úr előtt és imádák az Urat.
19 Pea naʻe tuʻu hake ʻae kau Livai, ʻoe fānau ʻae kau Kohate, pea ʻi he fānau ʻa Kola, ke nau fakamālō kia Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli ʻaki ʻae leʻo lahi ʻo māʻolunga.
A Kéhátiták fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy felszóval dícsérjék.
20 Pea naʻa nau tuʻu hengihengi hake ʻi he ʻapongipongi, ʻo ʻalu atu ki he toafa ʻo Tikoa: pea ʻi heʻenau ʻalu atu, naʻe tuʻu ʻa Sihosafate ʻo ne pehē, “ʻE Siuta, mo kimoutolu ʻae kakai ʻo Selūsalema, tokanga kiate au: Tui kia Sihova ko homou ʻOtua, ko ia ʻe fakatuʻumaʻu ai ʻakimoutolu: tui ki heʻene kau palōfita, ko ia te mou monūʻia ai.”
És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!
21 Pea hili ʻa ʻene fakakaukau fakataha mo e kakai, naʻe tuʻutuʻuni ʻe ia ʻae kau hiva kia Sihova, ke nau fakaongo lelei ʻae matamatalelei ʻoe māʻoniʻoni, ʻi heʻenau ʻalu kituaʻā ʻi he ʻao ʻoe tau, mo nau lea ʻo pehē, “Fakafetaʻi kia Sihova: he ʻoku tolonga taʻengata ʻene angaʻofa.”
Tanácsot tartván pedig a néppel, előállítá az Úr énekeseit, hogy dícsérjék a szentség ékességét, a sereg előtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az ő irgalmassága;
22 Pea ʻi heʻenau kamata ʻae hiva mo fai ʻae fakafetaʻi, naʻe fakatoka ʻe Sihova ʻae ngaahi malumu ki he fānau ʻa ʻAmoni, mo Moape, mo e moʻunga ko Seia naʻe haʻu ke tauʻi ʻa Siuta: pea naʻe teʻia ʻakinautolu.
És a mint elkezdették az éneklést és a dícséretet: az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén lakozók ellen, a kik Júdára jövének, és megverettetének.
23 He naʻe tuʻu ʻae fānau ʻa ʻAmoni mo Moape ʻo tauʻi ʻae kakai ʻoe moʻunga ko Seia, pea taaʻi mo fakaʻauha ʻakinautolu: pea hili ʻenau fakangata ʻae kakai ʻo Seia, ʻaia nau fai ʻo fetokoniʻaki ʻi he fetāmateʻaki ʻakinautolu.
Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadának, hogy őket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elő.
24 Pea ʻi he hoko ʻa Siuta ʻo ofi ki he fale leʻo ʻi he toafa, pea nau fakasio atu ki he kakai, pea ʻiloange, ko e ngaahi sino mate pe ʻakinautolu, kuo nau tō ki he kelekele, pea naʻe ʻikai ha niʻihi kuo hao.
A Júda népe pedig méne Mispába a puszta felé, és mikor a sokaság felé fordulának: ímé csak elesett holttestek valának a földön, és senki sem menekült meg.
25 Pea ʻi he hoko ʻa Sihosafate mo hono kakai ke ʻave ʻae vete ʻonautolu, naʻa nau ʻilo ʻiate kinautolu ʻae koloa lahi ʻi honau ngaahi sino mate, mo e ngaahi teunga maʻongoʻonga, ʻaia naʻa nau vete maʻanautolu, naʻe lahi hake ʻi heʻenau mafai ke fetuku ʻo ʻave: pea naʻa nau ʻaho tolu ʻi he tānaki ʻae koloa vete, he naʻe lahi ia.
Akkor elméne Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találának nálok temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztának rólok, oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette sok vala.
26 Pea ʻi hono ʻaho fā, naʻa nau fakakātoa ʻakinautolu ʻi he toafa ko Pelaka: he naʻa nau fakafetaʻi kia Sihova ʻi ai, ko ia naʻe fakahingoa ai ʻae potu ko ia ko “Pelaka,” ʻo aʻu ki he ʻaho ni.
Negyednapra pedig gyűlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adának hálákat; azért azt a helyet hálaadás völgyének nevezék mind e mai napig.
27 Pea naʻe tafoki ʻae tangata kotoa pē ʻo Siuta mo Selūsalema, pea muʻomuʻa ʻa Sihosafate ʻiate kinautolu, ke nau toe ʻalu ki Selūsalema ʻi he fiefia: he naʻe fakafiefiaʻi ʻakinautolu ʻe Sihova ki honau ngaahi fili.
Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal, az ő fejedelmökkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy örömmel; mert az Úr megvigasztalta vala őket az ő ellenségeik felett.
28 Pea naʻa nau haʻu ki Selūsalema, mo e ngaahi ūtete mo e ngaahi haʻape mo e ngaahi meʻa lea ki he fale ʻo Sihova.
És bemenének Jeruzsálembe, lantokkal, cziterákkal és trombitákkal, az Úr házához.
29 Pea naʻe [tō ]ʻae manavahē ki he ʻOtua ki he ngaahi puleʻanga kotoa pē ʻoe ngaahi fonua ko ia, ʻi heʻenau ongoʻi naʻe tau ʻe Sihova ki he ngaahi fili ʻo ʻIsileli.
És lőn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izráel ellenségei ellen.
30 Ko ia naʻe fiemālie ʻae puleʻanga ʻo Sihosafate: he naʻe foaki kiate ia ʻe hono ʻOtua ʻae fiemālie ʻi he potu kotoa pē.
Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ő Istene minden felől.
31 Pea naʻe pule ʻa Sihosafate ki Siuta: naʻe tolungofulu taʻu mo e taʻu ʻe nima ia ʻi heʻene kamata pule, pea naʻe pule ia ʻi he taʻu ʻe uofulu ma nima ʻi Selūsalema. Pea ko e hingoa ʻo ʻene faʻē ko ʻAsupa ko e ʻofefine ʻo Sili.
És uralkodék Jósafát Júda felett. Harminczöt esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben huszonöt esztendeig; és az ő anyjának neve Azuba vala, a Silhi leánya.
32 Pea naʻe ʻalu ia ʻi he ngaahi hala ʻo ʻAsa ko ʻene tamai, pea naʻe ʻikai tafoki mei ai, ka naʻe fai ʻe ia ʻaia naʻe lelei ʻi he ʻao ʻo Sihova.
És jára Asának, az ő atyjának útján, el sem távozék attól, cselekedvén azt, a mi az Úr szeme előtt kedves dolog vala.
33 Ka ko e moʻoni naʻe ʻikai liʻaki ʻae ngaahi potu māʻolunga: koeʻuhi naʻe teʻeki ai teuteu honau loto ʻe he kakai ki he ʻOtua ʻo ʻenau ngaahi tamai.
Csakhogy még a magaslatok nem rontattak le, és a nép nem készítette az ő szívét az ő atyái Istenéhez.
34 Pea ko eni ko hono toe ʻoe ngāue ʻa Sihosafate, ko e ʻuluaki mo e kimui, vakai, kuo tohi ia ʻi he tohi ʻa Sehu, ko e foha ʻo Hanani, ʻaia kuo lau ia ʻi he tohi ʻoe ngaahi tuʻi ʻo ʻIsileli.
Jósafátnak pedig első és utolsó dolgai ímé meg vannak írva Jéhunak, a Hanáni fiának könyvében, a ki azokat beírta az Izráel királyainak könyvébe.
35 Pea hili ʻae meʻa ni naʻe fakakau ia ʻe Sihosafate kia ʻAhasia ko e tuʻi ʻo ʻIsileli, ʻaia naʻe fai angakovi lahi:
Azután Jósafát, a Júda királya megbarátkozék Akháziával, az Izráel királyával, a ki gonoszul cselekedett vala;
36 Pea naʻa ne kau taha mo ia ke faʻu ʻae ngaahi vaka ke ʻalu ki Tasisi: pea naʻa nau faʻu ʻae ngaahi vaka ʻi Esioni-Kepa.
Mindazáltal vele megbarátkozék, hogy hajókat készítenének, melyeken Társisba mennének; és a hajókat Esiongáberben készíték.
37 Pea naʻe lea ai ʻa ʻEliesa ko e foha ʻo Totava mei Malesa ʻo valoki ʻa Sihosafate, ʻo pehē, “Ko e meʻa ʻi hoʻo kau koe kia ʻAhasia, kuo maumau hoʻo ngaahi ngāue ʻe Sihova. Pea naʻe maumau ʻae ngaahi vaka, ko ia naʻe ʻikai te nau faʻa folau ki Tasisi.”
Jövendöle azért Eliézer, a Maresából való Dódava fia Jósafát ellen, mondván: Minthogy megbarátkozál Akháziával, az Úr megsemmisíti a te munkádat. És a hajók mind összetörének, és nem mehetének Társisba.
