1 Samuela 9
1 Pea naʻe ai ʻae tangata ʻo Penisimani, ko Kisi hono hingoa, ko e foha ʻo ʻApieli, ko e foha ʻo Siloa, ko e foha ʻo Pikolati, ko e foha ʻo ʻAfia ko e tangata Penisimani, ko e tangata mālohi.
És volt egy ember a Benjámin nemzetségéből, kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin házából való volt; igen tehetős ember vala.
2 Pea naʻe ʻiate ia ʻae foha ko Saula hono hingoa, ko e tangata talavou lelei, mo toulekeleka: pea naʻe ʻikai ha tangata ʻi he fānau ʻa ʻIsileli naʻe lelei hake ʻiate ia: mei hono uma ʻo fai ki ʻolunga naʻe māʻolunga lahi taha pe ia ʻi he kakai kotoa pē.
És volt néki egy Saul nevű fia, ifjú és szép; ő nála Izráel fiai közül senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb vala az egész népnél.
3 Pea naʻe hē ʻae fanga ʻasi ʻa Kisi ko ʻene tamai. Pea naʻe pehē ʻe Kisi kia Saula ko hono foha, “Ko eni ke ke ʻave ʻae tokotaha ʻoe kau tamaioʻeiki, pea ke ʻalu ʻo kumi ʻae fanga ʻasi.”
És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az ő fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat.
4 Pea naʻe ʻalu ia, ʻo ʻasi ʻi he moʻunga ʻo ʻIfalemi, ʻo ne ʻosiki ʻae fonua ʻo Salisa, ka naʻe ʻikai te na ʻilo ʻakinautolu: pea naʻa na toki ō ʻo ʻasi ʻi he fonua ʻo Salima, pea naʻe ʻikai tenau ʻi ai: pea ʻalu ia ʻo ʻasi ʻi he fonua ʻoe kakai Penisimani, ka naʻe ʻikai te na ʻilo ʻakinautolu.
És bejárá az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földét, de nem találták meg; és bejárták Sáálim földét, de nem voltak ott; és bejárá Benjámin földét, de nem találták meg.
5 Pea ʻi he ʻena hoko ki he fonua ʻo Sufi, naʻe pehē ʻe Saula ki heʻene tamaioʻeiki naʻe ʻiate ia, “Ke ta tafoki; telia naʻa tuku ʻe heʻeku tamai ʻene tokanga ki he fanga ʻasi, pea hoko ʻo tokanga kiate kitaua.”
Mikor pedig a Suf földére jutottak, monda Saul az ő szolgájának, a ki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék.
6 Pea naʻe pehē ʻe ia kiate ia, “Vakai mai, ʻoku ʻi he kolo ni ʻae tangata ʻoe ʻOtua, pea ko e tangata ongoongolelei ia; ʻoku hoko moʻoni ʻaia kotoa pē ʻoku ne lea ki ai: pea ko eni ke ta ō ki ai; heiʻilo pe te ne faʻa fakahā mai hota hala ke ta ō ai.”
Az pedig monda néki: Ímé az Istennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll; mind az, a mit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán megmondja nékünk is a mi útunkat, hogy merre menjünk.
7 Pea naʻe pehē ai ʻe Saula ki heʻene tamaioʻeiki, “Kae vakai, kapau te ta ō, ko e hā te ta ʻave ki he tangata? He kuo ʻosi ʻae mā ʻi heʻeta ngaahi ipu, pea ʻoku ʻikai ha meʻaʻofa ke ʻatu ki he tangata ʻoe ʻOtua: ko e hā ʻoku ta maʻu?”
És monda Saul az ő szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból, és nincsen mit vigyünk ajándékba az Isten emberének; mi van nálunk?
8 Pea naʻe toe lea ʻae tamaioʻeiki kia Saula, ʻo pehē, “Vakai, ʻoku ʻiate au hono fā ʻoe vahe ʻoe sikeli siliva: te u ʻatu ia ki he tangata ʻoe ʻOtua, ke ne fakahā hota hala.”
A szolga pedig felele ismét Saulnak, és monda: Ímé van nálam egy ezüst siklusnak negyedrésze, oda adom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nékünk a mi útunkat.
9 (ʻI he ʻalu ha tangata ʻi muʻa ʻi ʻIsileli ke fehuʻi ki he ʻOtua, naʻe lea ia ʻo pehē, “Haʻu ke tau ō ki he tangata kikite: he ko ia ʻoku ui ni ko e Palōfita, naʻe ui ia ʻi muʻa ko e tangata kikite.”)
Régen Izráelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézőhöz; mert a kit most prófétának neveznek, régen nézőnek hívták.
10 Pea naʻe pehē ʻe Saula ki heʻene tamaioʻeiki, “ʻOku lelei hoʻo lea, haʻu ke ta ō.” Ko ia ne na ō ai ki he kolo ʻaia naʻe ʻi ai ʻae tangata ʻoe ʻOtua.
És Saul monda az ő szolgájának: Helyesen beszélsz; jer, menjünk el. Elmenének azért a városba, hol az Istennek embere volt.
11 Pea ʻi heʻena ʻohake ʻi he moʻunga ki he kolo, naʻa na ʻilo ʻae kau finemui naʻe ʻalu ke ʻutu vai, pea ne na pehē kiate kinautolu, “ʻOku ʻi heni ʻae tangata kikite?”
A mint pedig a város felhágóján menének, leányokkal találkozának, a kik vizet meríteni jöttek ki, és mondának nékik: Itt van-é a néző?
12 Pea naʻa nau tali ʻakinaua, ʻo pehē, “ʻOku ʻi ai ia; vakai, ʻoku ʻalu muʻomuʻa ia ʻiate kimoua: mo fakatoʻotoʻo, he naʻe haʻu he ʻaho ni ia ki he kolo; he ʻoku ai ʻae kātoanga ʻae kakai he ʻaho ni ʻi he potu māʻolunga:
És azok felelének nékik, és mondának: Igen, amott van előtted, siess azért, mert ma jött a városba, mivel ma lesz a népnek véres áldozata ím e hegyen.
13 ʻI hoʻomo hoko ki he kolo, te mo ʻilo leva ia, ʻi he teʻeki ke ʻalu hake ia ki he potu māʻolunga ke kai: koeʻuhi ʻe ʻikai kai ʻe he kakai kaeʻoua ke hoko ange ia, he ʻoku ne tāpuaki ʻae feilaulau; pea hili ia, ʻe toki kai ʻakinautolu naʻe tala ki ai. Ko ia mo ʻohake eni; he ko e feituʻulaʻā eni te mo ʻilo ia.”
A mint a városba mentek, azonnal megtaláljátok, mielőtt felmenne a hegyre, hogy egyék; mert a nép nem eszik addig, míg ő el nem jön, mivel a véres áldozatot ő áldja meg, és azután esznek a meghívottak. Azért most menjetek fel, mert épen most fogjátok őt megtalálni.
14 Pea naʻa na ʻohake ki he kolo: pea ʻi heʻena hoko hake ki he kolo, vakai, naʻe hū kituʻa ʻa Samuela kiate kinaua, koeʻuhi ke ʻalu hake ki he potu māʻolunga.
Felmenének azért a városba. És mikor a városban menének, ímé akkor jöve ki Sámuel velök szemben, hogy a hegyre felmenjen.
15 Ka ko eni kuo ʻosi hono fakahā ʻe Sihova ki he telinga ʻo Samuela ʻi he ʻaho naʻe muʻa ʻi he hoko atu ʻa Saula, ʻo pehē,
És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az előtt, hogy Saul eljött, mondván:
16 “Feʻunga mo e feituʻulaʻā ni ʻapongipongi te u fekau kiate koe ʻae tangata mei he fonua ʻo Penisimani, pea te ke fakanofo ia ko e ʻeiki ki hoku kakai ko ʻIsileli, koeʻuhi ke ne fakamoʻui hoku kakai mei he nima ʻoe kau Filisitia: he kuo u vakai ki hoku kakai, koeʻuhi kuo hoko hake ʻenau tangi kiate au.”
Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földéről, és kend fel őt fejedelmül az én népem, Izráel felett, hogy megszabadítsa az én népemet a Filiszteusok kezéből; mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az ő kiáltása hozzám.
17 Pea ʻi he mamata ʻa Samuela kia Saula, naʻe pehē ʻe Sihova kiate ia, “Vakai ko e tangata eni ʻaia ne u lea ai kiate koe! Ko ia ia te ne pule ki hoku kakai.”
Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla néki az Úr: Ímé ez az az ember, a kiről szólottam néked, ő uralkodjék az én népem felett.
18 Pea naʻe ʻunuʻunu atu ʻa Saula kia Samuela ʻi he matapā, ʻo ne pehē, “ʻOku ou kole kiate koe ke ke tala mai, ko e fē ʻae fale ʻoe tangata kikite?”
Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledék és monda: Ugyan mondd meg nékem, hol van itt a néző háza?
19 Pea naʻe tali ʻe Samuela ʻa Saula, ʻo pehē, “Ko au ko e tangata kikite: ke ke ʻalu muʻomuʻa ʻiate au ki he potu māʻolunga, he te tau kai mo au he ʻaho ni, pea te u tuku koe ke ʻalu ʻapongipongi, pea te u tala kiate koe ʻaia kotoa pē ʻoku ʻi ho loto.
Sámuel pedig felele Saulnak, és monda: Én vagyok az a néző; menj fel előttem a hegyre, és egyetek ma én velem, reggel pedig elbocsátlak téged, és megmondom néked mind azt, a mi szívedben van.
20 Pea ko e meʻa ʻi he fanga ʻasi ʻaia naʻe hē ʻi he ʻaho ʻe tolu kuo hili, ʻoua naʻa tokanga ho loto ki ai; he kuo ʻilo ʻakinautolu. Pea ʻoku tau kia hai ʻae holi ʻa ʻIsileli kotoa pē? ʻIkai ʻoku ʻiate koe, pea ki he fale kotoa pē ʻo hoʻo tamai?”
A szamarak miatt pedig, melyek tőled ezelőtt három nappal elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié leend mind az, a mi Izráelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé?
21 Pea naʻe tali ʻe Saula ʻo pehēange, “ʻIkai ko e tangata Penisimani au ʻi he faʻahinga ʻoku siʻi hifo ʻi he ngaahi faʻahinga ʻo ʻIsileli? Pea ko hoku fale ko e siʻi taha pe ʻi he ngaahi fale ʻoe faʻahinga ʻo Penisimani? Pea ko e hā ʻoku ke lea pehē ai kiate au?”
És Saul felele, és monda: Avagy nem Benjáminita vagyok-é én, Izráelnek legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem legkisebb-é Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon?
22 Pea naʻe ʻave ʻe Samuela ʻa Saula mo ʻene tamaioʻeiki, ʻo ne ʻomi ʻakinaua ki he potu fale kuo teuteu, ʻo ne fakanofo ʻakinaua ʻi he potu lahi taha pe ʻiate kinautolu naʻe tala, ʻaia ko e toko tolungofulu nai.
Akkor Sámuel megfogta Sault és az ő szolgáját, és bevezette őket az étkező helyre; és nékik adta a főhelyet a meghívottak között, kik mintegy harminczan valának.
23 Pea naʻe pehē ʻe Samuela ki he ngaohi kai, “ʻOmi ʻae tufakanga naʻaku ʻatu kiate koe, ʻaia naʻaku lea ki ai kiate koe, Tuku pe ia ʻo tauhi.”
És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd elő azt a darabot, melyet odaadtam néked, és a melyről azt mondám, hogy tartsd magadnál.
24 Pea naʻe toʻo ʻe he ngaohi kai ʻae alanga muʻa, mo ia naʻe ʻi ai, ʻo tuku ia ʻi he ʻao ʻo Saula. Pea naʻe pehē ʻe Samuela, “Vakai, ko ia ʻoku toe ke tuku ia ʻi ho ʻao, pea ke kai: he naʻe tauhi ia kiate koe ʻo aʻu ki he feituʻulaʻā ni talu ʻeku pehē, kuo u tala ki he kakai.” Pea ko ia naʻe kai ʻe Saula mo Samuela ʻi he ʻaho ko ia.
Akkor a szakács felhozta a czombot és a mi rajta volt, és Saul elé tevé. És ő monda: Ímhol a megmaradt rész, vedd magad elé és egyél, mert erre az időre tétetett az el számodra, mikor mondám: Meghívtam a népet. Evék azért Saul azon a napon Sámuellel.
25 Pea ʻi heʻenau ʻalu hifo mei he potu māʻolunga ki he kolo, naʻe alea ʻa Samuela mo Saula ʻi he tuʻa fale.
És miután lejöttek a hegyről a városba, a felházban beszélgetett Saullal.
26 Pea naʻa nau tuʻu hengihengi hake pea feʻunga mo e maʻa ʻae ʻaho, naʻe ui ʻe Samuela ke ʻalu hake ʻa Saula ki he tuʻa fale, ʻo pehē, “Tuʻu hake koeʻuhi ke u tuku koe ke ke ʻalu.” Pea naʻe tuʻu hake ʻa Saula, pea naʻa na ō kituʻa fakatouʻosi pe, ʻaia mo Samuela ki he mamaʻo.
És korán felkelének. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiálta Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és kimenének ketten, ő és Sámuel az utczára.
27 Pea ʻi heʻena ʻohifo ki hono ngataʻanga ʻoe kolo, naʻe pehē ʻe Samuela kia Saula, “Fekau ki he tamaioʻeiki ke ʻalu muʻomuʻa ʻiate kitaua, (pea naʻe ʻalu atu ia, ) ka ke tuʻumaʻu pe ʻa koe, koeʻuhi ke u fakahā kiate koe ʻae folofola ʻae ʻOtua.”
Mikor pedig lemenének a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen előre előttünk – és előre ment -, te pedig most állj meg, hogy megmondjam néked az Istennek beszédét.
