1 Samuela 27

1 Pea naʻe pehē ʻe Tevita ʻi hono loto, “Ko eni, ʻe ai ha ʻaho te u ʻauha ai nai ʻi he nima ʻo Saula: ʻoku ʻikai ha meʻa lelei hake kiate au, ka ko ʻeku hola ʻo hao ki he fonua ʻoe kau Filisitia; pea ʻe ʻosi ai ʻae mamahi ʻa Saula kiate au, ʻi he toe kumi kiate au ʻi he ngaahi potu fonua ʻo ʻIsileli: ko ia te u hao ai mei hono nima.”

És monda Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a Filiszteusok tartományába, így Saul felhagy azzal, hogy engem tovább is üldözzön Izráel egész területén, és így megszabadulok az ő kezéből.

2 Pea naʻe tuʻu ʻa Tevita, pea hoko atu ia mo e kau tangata ʻe toko onongeau naʻe ʻiate ia kia ʻAkisi, ko e foha ʻo Maoki ko e tuʻi ʻo Kati.

Felkelvén azért Dávid, elméne ő és az a hatszáz ember, a kik vele valának, Ákhishoz, a Máok fiához, Gáth királyához.

3 Pea naʻe nofo ʻa Tevita mo ʻAkisi ʻi Kati, ʻaia mo hono kau tangata, ʻae tangata taki taha mo hono fale, ʻa Tevita mo hono ongo uaifi ʻe toko ua, ko ʻAhinoami ko e fefine Sesilili, mo ʻApikale ko e fefine Kameli, ʻaia naʻe mali mo Napale.

És Dávid Ákhisnál tartózkodék Gáthban, ő és az ő emberei, mindegyik a maga házanépével együtt; Dávid és az ő két felesége, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége.

4 Pea naʻe tala kia Saula kuo hola ʻa Tevita ki Kati: pea naʻe ʻikai te ne toe kumi ia.

Mikor pedig Saulnak megmondották, hogy Dávid Gáthba menekült, nem üldözé tovább őt.

5 Pea naʻe pehē ʻe Tevita kia ʻAkisi, “Ko eni, kapau kuo u ʻilo ʻae ʻofa ʻi ho ʻao, tuku kenau foaki mai kiate au ha potu fonua ʻi ha kolo, pe ʻi ʻuta, koeʻuhi ke u nofo ki ai: he koeʻumaʻā ʻae nofo ʻa hoʻo tamaioʻeiki mo koe ʻi he kolo ʻae tuʻi?”

És monda Dávid Ákhisnak: Ha kedvet találtam előtted, adj helyet nékem valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjam: miért laknék a te szolgád veled a királyi városban?

6 Pea naʻe foaki kiate ia ʻe ʻAkisi ʻa Sikilaki ʻi he ʻaho ko ia: ko ia naʻe toka ai ʻa Sikilaki ki he ngaahi tuʻi ʻo Siuta ʻo aʻu ki he ʻaho ni.

És néki adá Ákhis azon a napon Siklágot; lőn azért Siklág a Júda királyaié mind e mai napig.

7 Pea ko hono lahi ʻoe ʻaho naʻe nofo ai ʻa Tevita ʻi he fonua ʻoe kakai Filisitia, ko e taʻu ʻe taha mo e māhina ʻe fā.

És lőn ama napoknak száma, míg Dávid a Filiszteusok földén lakozék, egy esztendő és négy hónap.

8 Pea naʻe ʻalu hake ʻa Tevita mo hono kau tangata, ʻo tauʻi ʻae kakai Kesuli, mo e kakai Kesili, mo e kakai ʻAmaleki; he ko kinautolu ko e kakai ʻi muʻa ʻoe fonua ʻi hoʻo ʻalu ki Sua, ʻo ʻalu atu ki he fonua ko ʻIsipite.

És felméne Dávid embereivel együtt és megtámadták a Gessureusokat, a Girzeusokat és az Amálekitákat: mert ezek voltak annak a földnek lakosai eleitől fogva, a melyen Súrba mégy egészen Égyiptom földéig.

9 Pea naʻe taaʻi ʻe Tevita ʻae fonua, pea naʻe ʻikai tuku ke moʻui ha tangata pe ko e fefine, pea naʻa ne fetuku ʻo ʻave ʻae fanga sipi, mo e fanga pulu, mo e fanga ʻasi, mo e fanga kāmeli, mo e ngaahi kofu, pea liu mai ʻo haʻu, pea hoko ia kia ʻAkisi.

És mikor Dávid megverte az országot, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot, ökröt, szamarakat, tevéket és ruhákat, és úgy tért vissza és ment Ákhishoz.

10 Pea pehē ʻe ʻAkisi, “Kuo mou tofa ʻae hala ki fē he ʻaho ni?” Pea pehē ʻe Tevita, “Ki he potu tonga ʻo Siuta, pea ki he potu tonga ʻoe kakai Selamili, pea ki he potu tonga ʻoe kakai Kena.”

Mikor pedig Ákhis azt kérdé: Hova törtetek be most? Dávid ekként felele: Júda déli részére és Jerákhméelnek déli részére és Kéneusnak déli részére.

11 Pea naʻe ʻikai fakamoʻui ʻe Tevita ha tangata ʻe tokotaha pe ha fefine, ke ʻomi ʻae ongoongo ki Kati, ʻo ne pehē, Telia naʻa nau haʻu ʻo talaʻi ʻakimautolu, ʻo pehē, naʻe fai pehē ʻe Tevita, pea ʻe pehē pe ʻene anga, lolotonga ʻene nofo ʻi he fonua ʻoe kakai Filisitia.

Dávid azonban sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, hogy Gáthba vigye, mondván: Valamikép ellenünk ne nyilatkozzanak és azt mondják: Így cselekedett Dávid. Ez volt az ő szokása amaz egész idő alatt, míg a Filiszteusok földjén tartózkodék.

12 Pea naʻe tui ʻa ʻAkisi kia Tevita, ʻo ne pehē, “Kuo fakafehiʻa ʻaupito ʻe ia ʻa hono kakai ʻIsileli kiate ia; ko ia ʻe hoko ai ia ko ʻeku tamaioʻeiki ʻo taʻengata.”

És Ákhis bízott Dávidban, mondván: Bizonyosan gyűlöletessé tette magát az ő népe, Izráel előtt, azért örökké az én szolgám leend.