1 Samuela 20
1 Pea naʻe hola ʻa Tevita mei Naoti ʻi Lama, pea ne haʻu ʻo lea kia Sonatane ʻo pehē, “Ko e hā kuo u fai? Ko e hā ʻeku hia? Pea ko e hā ʻeku angahala ʻi he ʻao ʻo hoʻo tamai, koeʻuhi ke ne kumi ʻeku moʻui?”
És elszökött Dávid Nájótból, Rámában; elment és szólt Jónátán előtt: Mit cselekedtem, mi a bűnöm és mi a vétkem atyád előtt, hogy életemre tör?
2 Pea pehē ʻe ia kiate ia, “Ke taʻofi ʻe he ʻOtua; ʻe ʻikai te ke mate koe: vakai, ʻe ʻikai ʻaupito fai ʻe heʻeku tamai ha meʻa lahi pe siʻi, ka te ne tomuʻa fakahā ia kiate au: pea ʻe fēfeeʻi ʻae fufū ʻe heʻeku tamai ʻae meʻa ni ʻiate au? ʻOku ʻikai pehē.”
Mondta neki: Távol legyen, nem fogsz meghalni! Íme, nem tesz atyám sem nagy dolgot, sem kicsi dolgot, hogy ne nyilvánítaná előttem; miért rejtené tehát atyám el ezt a dolgot tőlem? Nincs úgy!
3 Pea naʻe fuakava foki ʻe Tevita, ʻo ne pehē, “Kuo ʻilo pau ʻe hoʻo tamai kuo u maʻu ʻae ʻofa ʻi ho ʻao; pea ʻoku ne pehē, ʻoua naʻa ʻilo ʻe Sonatane ʻae meʻa ni telia naʻa mamahi ai ia: kae hangē ʻoku moʻoni ʻae moʻui ʻa Sihova, pea ʻoku moʻui ho laumālie, ʻoku ai ʻae laka pe taha ʻi homa vahaʻa mo e mate.”
S újra esküdött Dávid és mondta: Jól tudja atyád, hogy kegyet találtam szemeidben, mondta tehát, ne tudja ezt Jónátán, nehogy megszomorodjék; azonban ahogy él az Örökkévaló és lelked életére, bizony, csak egy lépésnyi van köztem és a halál közt.
4 Pea naʻe pehē ʻe Sonatane kia Tevita, “Fakahā pe ko e hā ho loto, pea te u fai ia kiate koe.”
Erre szólt Jónátán Dávidhoz: Mit kíván a lelked? Megteszem neked.
5 Pea pehē ʻe Tevita kia Sonatane, “Vakai, ko e tuʻu efiafi ʻapongipongi, pea ʻoku totonu ke u nofo mo e tuʻi ʻi he kai: ka ke tuku au ke u ʻalu koeʻuhi ke u toitoi ʻi he ngoue, ʻo aʻu ki he efiafi ʻo hono tolu ʻoe ʻaho.
Szólt Dávid Jónátánhoz: Íme, újhold van holnap, én pedig ülni szoktam a királynál, hogy egyem; bocsáss hát el engem és elrejtőzöm a mezőn a harmadik estig.
6 Kapau ʻe ʻekeʻi au ʻe hoʻo tamai, pea ke pehē, naʻe kole fakamātoato ʻe Tevita kiate au, ke ne fakatoʻotoʻo ki Petelihema ko ʻene kolo: he ʻoku ʻi ai ʻae kātoanga ʻoku fai ʻi he taʻu kotoa pē ʻi honau fale.
Ha majd fölemlít engem atyád, akkor mondjad: elkérezkedett tőlem Dávid, hogy futhasson Bét-Léchembe, az ő városába, mert évi áldozatja van ott az egész családnak.
7 Kapau te ne pehē ʻe ia, ‘ʻOku lelei;’ ʻe ʻi hoʻo tamaioʻeiki ʻae fiemālie: pea kapau ʻe ʻita lahi ia, ke ʻilo pau ai ʻe koe, kuo tuʻutuʻuni ʻae kovi.
Ha így szól: jó – béke van szolgáddal; de ha haragjára lesz, tudd meg, hogy elhatározva van részéről a veszedelem.
8 Ko ia ke ke fai angaʻofa ki hoʻo tamaioʻeiki; he kuo ke fakahoko hoʻo tamaioʻeiki ko au ki he fuakava ʻa Sihova mo koe; ka ko eni kapau ʻoku ai ha hia ʻiate au, ke ke tāmateʻi au ʻe koe; he koeʻumaʻā hoʻo ʻomi au ki hoʻo tamai?”
És cselekedjél szeretetet szolgáddal, mert az Örökkévaló szövetségébe engedted jutni magaddal szolgádat; de ha bűn van rajtam, ölj meg te atyádhoz pedig minek is vinnél.
9 Pea naʻe pehē ʻe Sonatane, “Ke mamaʻo ia ʻiate koe: he kapau kuo u ʻilo kuo pau pe ʻae loto ʻo ʻeku tamai ke fakahoko ʻae kovi kiate koe, ʻe ʻikai koā te u tala ia kiate koe?”
Mondta Jónátán; Távol legyen tőled! Bizony ha megtudom, hogy atyám részéről el van határozva, a veszedelem, hogy rád jöjjön, nem adnám én azt tudtodra?
10 Pea pehē ʻe Tevita kia Sonatane, “Ko hai te ne fakahā ia kiate au? Pea ʻe fefei ʻo kapau ʻe tali lea mālohi kiate koe ʻe hoʻo tamai?”
És szolt Dávid Jónátánhoz: Ki adja majd tudtomra, ha talán atyád valami keményet felel neked?
11 Pea naʻe pehē ʻe Sonatane kia Tevita, “Haʻu ke ta ō kituʻa ki he ngoue.” Pea ne na ō fakatouʻosi pe kituaʻā ki he ngoue.
Szólt Jónátán Dávidhoz: Gyere, menjünk ki a mezőre. És kimentek mind a ketten a mezőre.
12 Pea naʻe pehē ʻe Sonatane kia Tevita, “ʻE Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, ʻo kau ka ʻeke ki heʻeku tamai ʻi he feituʻulaʻā ni ʻapongipongi, pea ʻi hono tolu ʻoe ʻaho, pea vakai, kapau ʻoku ai ha lelei kia Tevita, kae ʻikai te u fekau kiate koe, mo fakahā ia kiate koe;
Ekkor szólt Jónátán Dávidhoz: Az Örökkévaló, Izrael Istene – midőn kifürkészem atyámat ilyenkor holnap vagy harmadnapra és íme, jól áll Dávid dolga, vajon akkor nem küldenék hozzád, hogy nyilvánítsam előtted?
13 Ke fai pehē ʻe Sihova kia Sonatane mo lahi hake ʻaupito: pea kapau ʻoku lelei ki heʻeku tamai ke fai kovi kiate koe, te u toki fakahā ia kiate koe, pea te u fekau koe ke ke ʻalu, koeʻuhi ke ke ʻalu fiemālie pe: pea ke ʻiate koe ʻa Sihova ʻo hangē ko ʻene ʻi heʻeku tamai.
Így tegyen az Örökkévaló Jónátánnal s így folytassa, ha jónak tetszik atyámnak rád hozni a veszedelmet, akkor nyilvánítom előtted és elbocsátlak, hogy menj békével; és legyen veled az Örökkévaló, amint atyámmal volt.
14 Pea te ke fakahā ʻe koe ʻae angaʻofa ʻa Sihova kiate au, ʻikai ʻi heʻeku kei moʻui ni pē, koeʻuhi ke ʻoua naʻaku mate:
S nemde, ha még élek, nem fogsz-e cselekedni velem az Örökkévaló szeretetével, hogy meg ne haljak?
15 Ka ʻe ʻikai te ke tutuʻu ke motu hoʻo ʻofa mei hoku fale ʻo taʻengata; neongo hono motuhi ʻe Sihova ʻae ngaahi fili ʻo Tevita taki taha kotoa pē mei he funga ʻo māmani.
S ne irtsd ki szeretetedet házamtól sohasem, akkor sem, mikor kiírtja az Örökkévaló Dávid ellenségeit, kit-kit a föld színéről –
16 Ko ia naʻe fai ʻe Sonatane [ʻae fuakava ]mo e fale ʻo Tevita, ʻo pehē, Tuku ke ʻeke ia ʻe Sihova ʻi he nima ʻoe ngaahi fili ʻo Tevita.”
így szövetséget kötött Jónátán Dávid házával és keresse az Örökkévaló Dávid ellenségeinek kezéből!
17 Pea naʻe toe fekauʻi ʻa Tevita ʻe Sonatane ke fuakava ko e meʻa ʻi heʻene ʻofa kiate ia: he ne ne ʻofa kiate ia hangē ko ʻene ʻofa ki hono laumālie ʻoʻona.
Tovább is megeskette Jónátán Dávidot, mert szerette őt, mert lelke szeretetével szerette.
18 Pea naʻe pehē ʻe Sonatane kia Tevita, “Ko e tuʻuefiafi ʻapongipongi: pea ʻe ʻiloʻi ʻa hoʻo taʻeʻiai koeʻuhi ʻe ava pe ʻa ho nofoʻa.
Erre mondta neki Jónátán: Holnap újhold van; hiányozni fogsz, mert üres lesz az ülőhelyed.
19 Pea hili haʻo tatali ʻi he ʻaho ʻe taha, pea ke ʻalu vave hifo, ʻo hoko ki he potu naʻa ke toitoi ai koe ʻi he ʻaho ʻoe ngāue, pea ke tatali ʻo ofi ki he maka ko Iseli.
Harmadnapon pedig menj le hamar, míg eljutsz azon helyre, ahol elrejtőztél az esemény napján, és maradj az Ézel köve mellett.
20 Pea te u fanaʻi ʻae ngahau ʻe tolu ʻi hono potu ʻo hangē ko ʻeku fana ki ha meʻa fakaʻilonga.
Én pedig – a három nyilat majd ellövöm, célba lőve magamnak.
21 Pea vakai, Te u fekau ha tamasiʻi, ʻo pehē, ‘ʻAlu ʻo kumi ʻae ngahau.’ Kapau ʻoku ou lea fakapapau ki he tamasiʻi, ‘Vakai, ʻoku ʻi he potu mai kiate koe ʻae ngahau, toʻo ia ʻo ʻomi; pea ke haʻu koe:’ he ʻoku ai ʻae melino kiate koe ʻe ʻikai ha kovi; ʻo hangē ʻoku moʻui ʻa Sihova.
És íme elküldöm majd a legényt: menj, találd meg a nyilakat; ha azt fogom mondani a legénynek: íme a nyilak innen vannak tőled – akkor vedd és jöjj, mert béke van veled és nincs baj – él az Örökkévaló!
22 Pea kapau te u pehē ki he talavou, ‘Vakai ʻoku mamaʻo atu ʻiate koe ʻae ngaahi ngahau; ke ke ʻalu koe: he kuo fekau koe ʻe Sihova ke ke ʻalu.’
Ha pedig azt mondom a fiúnak: íme, a nyilak innen vannak tőled, akkor menj, mert elküldött téged az Örökkévaló.
23 Pea ʻi he meʻa kuo ta alea ki ai ʻa koe mo au, vakai, ke ʻiate kitaua maʻuaipē ʻa Sihova ʻo taʻengata.”
Azon szóra nézve pedig, melyet szóltunk én meg te – íme az Örökkévaló van köztem és közted örökké.
24 Pea naʻe toitoi ʻa Tevita ʻi he ngoue pea hoko ʻae efiafi, pea naʻe nofo hifo ʻae tuʻi ki he kai.
Elrejtőzött tehát Dávid a mezőn. Volt pedig újholdkor, leült a király az ebédhez, hogy egyék.
25 Pea ʻafio ʻae tuʻi ʻi hono nofoʻa, ʻo hangē ko ʻene faʻa fai, ʻio, ki he nofoʻa ofi ki he holisi: pea tuʻu ʻa Sonatane, pea nofo ʻa ʻApina ki he potu ʻo Saula, ka naʻe ava pe ʻae nofoʻa ʻo Tevita.
És leült a király az ülőhelyére, mint egyszer-másszor a fal melletti ülőhelyre; s fölkelt Jónátán és leült Abnér Sául oldalára; s üres maradt Dávid helye.
26 Ka naʻe ʻikai lea ʻa Saula ki ha meʻa ʻi he ʻaho ko ia: he naʻe mahalo ʻe ia, “Kuo hoko ha meʻa nai kiate ia, ʻoku ʻikai maʻa ai; ko e moʻoni nai ʻoku ʻikai maʻa ia.”
De nem szólt Sául semmit aznap, mert mondta: véletlen az, nem tiszta ő, bizony nem tiszta.
27 Pea ʻi he pongipongi ʻe taha ʻaia ko hono ua ʻoe ʻaho ʻoe māhina, naʻe ava pe ʻae nofoʻa ʻo Tevita: pea pehē ʻe Saula ki hono ʻalo ko Sonatane, “Ko e hā ʻoku ʻikai haʻu ai ʻae foha ʻo Sese ki he kai, ʻaneafi, pe ko e ʻaho ni?”
Volt pedig másnap, az újhold második napján, üres maradt Dávid helye; ekkor szólt Sául a fiához, Jonátánhoz: Miért nem jött Jísáj fia sem tegnap sem ma az ebédhez?
28 Pea naʻe talaange ʻe Sonatane kia Saula, “Naʻe kole fakamātoato ʻa Tevita kiate au ke ʻalu ia ki Petelihema;
Felelt Jónátán Sáulnak: Elkérezkedett tőlem Dávid Bét-Léchembe.
29 ʻo ne pehē, ‘ʻOku ou kole kiate koe, tuku au ke u ʻalu; he ʻoku ai ʻae feilaulau ʻa homau fale ʻi he kolo; pea kuo fekau hoku tokoua ke u hoko ki ai: pea ko eni, kapau kuo u ʻilo ʻae lelei ʻi ho ʻao, ʻoku ou kole kiate koe tuku au ke u ʻalu, ʻo vakai ki hoku ngaahi kāinga.’ Ko ia ʻoku ʻikai haʻu ai ia ki he keinangaʻanga ʻoe tuʻi.”
Mondta ugyanis: bocsáss el, kérlek, mert családi áldozatunk van a városban, és ő parancsolta meg nekem, a testvérem; most hát, ha kegyet találtam szemeidben, hadd siessek el, kérlek, hogy lássam testvéreimet. Azért nem jött a király asztalához.
30 Pea naʻe tupu ai ʻae houhau ʻa Saula kia Sonatane ʻo ne pehē kiate ia, “Ko e tama fakamaveuveu mo angatuʻu fau, ʻikai ʻoku ou ʻilo kuo ke fili ʻae foha ʻo Sese ke fakamaaʻi ai koe, pea ko e fakamaaʻi ʻae telefua ʻo hoʻo faʻē?
Erre föllobbant Sául haragja Jónátán ellen és mondta neki: Te romlott és fenyíteni való anyának a fia! Hiszen tudom, hogy te kedveled Jísáj fiát, szégyenedre és anyád szemérmének szégyenére!
31 Koeʻuhi ʻi he kei moʻui ʻae foha ʻo Sese ʻi he funga kelekele, ʻe ʻikai siʻi fakatuʻumaʻu koe, pē ko ho puleʻanga. Ko ia ke ke fekau ni ʻo ʻomi ia kiate au, he ko e moʻoni ʻe mate ia.”
Mert mind azon időben, amíg Jísáj fia él a földön, nem fogsz megszilárdulni sem te, sem királyságod; most tehát küldj és hozasd őt hozzám, mert halál fia ő!
32 Pea naʻe pehēange ʻe Sonatane kia Saula ko ʻene tamai, “ʻE tāmateʻi ia koeʻumaʻā? Ko e hā ia kuo ne fai?”
Felelt Jónátán atyjának, Sáulnak és szólt hozzá: Mért ölessék meg, mit követett el?
33 Pea naʻe velo leva ʻe Saula ʻae tao ke ne taaʻi ia: ko ia naʻe ʻilo ai ʻe Sonatane kuo tonupa pe ʻae loto ʻo ʻene tamai ke tāmateʻi ʻa Tevita.
Ekkor Sául a dárdáját hajította feléje, hogy leüsse; így megtudta Jónátán, hogy el van határozva atyja részéről, hogy megöli Dávidot.
34 Ko ia naʻe tuʻu lili hake ai ʻa Sonatane mei he keinangaʻanga, pea ʻikai kai ha meʻa ʻi hono ua ʻoe ʻaho ʻi he māhina: he naʻe mamahi ia koeʻuhi ko Tevita, he kuo fai fakamā ʻene tamai kiate ia.
S fölkelt Jónátán az asztaltól föllobbant haraggal; és nem evett az újhold második napján kenyeret, mert megszomorodott Dávid miatt, mert megszégyenítette az atyja.
35 Pea ʻi heʻene pongipongi, naʻe ʻalu kituaʻā ʻa Sonatane ki he ngoue ʻi he feituʻulaʻā naʻa na alea ki ai mo Tevita, pea naʻe ʻiate ia ʻae tamasiʻi.
Volt pedig reggel, kiment Jónátán a mezőre Dávidhoz a meghatározott időre, és egy kisfiú vele.
36 Pea pehē ʻe ia ki he tama, “Lele, ʻo kumi mai ʻae ngaahi ngahau ʻoku ou fanaʻi.” Pea ʻi he lele ʻae tama, naʻe fanaʻi ʻe ia ʻae ngaahi ngahau ke mamaʻo ʻiate ia.
És mondta legényének: Fuss, találd csak meg a nyilakat, melyeket ellövök. A fiú futott, ő pedig ellőtte a nyilat, túlhajítva rajta.
37 Pea ʻi he hoko ʻae tamasiʻi ki he potu ʻoe ngahau ʻaia naʻe fanaʻi ʻe Sonatane, pea kalanga ʻa Sonatane ki he tama, ʻo ne pehē, “ʻIkai ʻoku mamaʻo atu ʻae ngahau ʻiate koe?
Mikor eljutott a legény a nyíl helyére, melyet ellőtt Jónátán, kiáltott Jónátán a legény után és mondta: Hiszen a nyíl túlnan van tőled!
38 Pea kalanga ʻa Sonatane ki he tama, ʻo pehē, ‘Fakatoʻotoʻo, faivave, ʻoua naʻa tatali.’” Pea tānaki ʻe he tamasiʻi ʻa Sonatane ʻae ngaahi ngahau, pea haʻu ia ki heʻene ʻeiki.
És kiáltott Jónátán a legény után: Gyorsan siess, meg ne állj! És fölszedte Jónátán legénye a nyilakat és odament urához.
39 Ka naʻe ʻikai ʻilo ha meʻa ʻe he tamasiʻi: ko Sonatane mo Tevita pe naʻa na ʻilo ʻae meʻa.
A legény pedig nem tudott semmit; csupán Jónátán meg Dávid tudták a dolgot.
40 Pea naʻe tuku ʻe Sonatane ʻene ngaahi mahafu ki he tamasiʻi, ʻo ne pehē kiate ia, “ʻAlu ʻo ʻave ia ki he kolo.”
Ekkor odaadta Jónátán a fegyvereit az ő legényének és mondta neki: Menj, vidd a városba.
41 Pea ʻi he ʻalu ʻae tamasiʻi, naʻe tuʻu hake ʻa Tevita mei he potu naʻe hanga ki tonga, pea fakatōmapeʻe hono mata ki he kelekele, ʻo fakapunou tuʻo tolu ia: pea naʻa na fetoutou fekita pe, ʻo fai ʻae fetāngihi, ka naʻe lahi hake ʻia Tevita.
A legény elment, Dávid pedig fölkelt dél felől, levetette magát arcával a földre és leborult háromszor; megcsókolták egyik a másikát és sírtak egyik a másikával, mígnem Dávid nagyon sírt.
42 Pea naʻe pehē ʻe Sonatane kia Tevita, ʻAlu fiemālie pe, he kuo ta fefuakava ʻi he huafa ʻo Sihova, ʻo pehē, “Ke ʻiate koe mo au ʻa Sihova, pea ke ʻi hoku hako ia mo ho hako ʻo taʻengata.” Pea naʻe tuʻu hake ia ʻo ʻalu: pea naʻe ʻalu ʻo Sonatane ki he kolo.
És mondta Jónátán Dávidnak: Menj békével! Amit esküdtünk mi ketten az Örökkévaló nevében, mondván: az Örökkévaló legyen köztem és közted, magzatom és magzatod közt mindörökké! Fölkelt és elment; Jónátán pedig bement a városba.
