1 Samuela 16
1 Pea naʻe folofola ʻe Sihova kia Samuela, “ʻE tuku ʻafē ʻa hoʻo tēngihia ʻa Saula; he kuo u liʻaki ia ke ʻoua naʻa pule ia ki ʻIsileli? fakafonu haʻo nifoʻi manu ʻi he lolo, pea ke ʻalu, te u fekau koe kia Sese ko e tangata Petelihema: he kuo u teuteu ha tuʻi mei hono ngaahi foha.
És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt.
2 Pea naʻe pehē ʻe Samuela, “ʻE fēfē ʻeku faʻa ʻalu? Kapau ʻe fanongo ki ai ʻa Saula te ne tāmateʻi au.” Pea pehē ʻe Sihova kiate ia, “ʻAve ha pulu fefine mo koe, pea ke pehē, kuo u haʻu ke feilaulau kia Sihova.
Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vígy magaddal egy üszőt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam.
3 Pea ke ui ʻa Sese ki he feilaulau, pea te u fakahā kiate koe ʻaia te ke fai: pea ke pani maʻaku ʻaia te u lau kiate koe.”
És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, a kit mondándok néked.
4 Pea naʻe fai ʻe Samuela ʻaia naʻe folofola ki ai ʻa Sihova. Pea naʻe tetetete ʻae kau mātuʻa ʻoe kolo ʻi heʻene hoko ki ai, ʻonau pehē, “ʻOku ke haʻu melino pe?”
És Sámuel megcselekedé, a mit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén, mondának: Békességes-é a te jöveteled?
5 Pea naʻe pehē ʻe ia, “ʻOku ou haʻu melino pē: kuo u haʻu ke fai ʻae feilaulau kia Sihova: fakatapui ʻakimoutolu, pea mou haʻu mo au ki he feilaulau.” Pea naʻa ne fakatapui ʻa Sese mo hono ngaahi foha, ʻo ne ui ʻakinautolu ki he feilaulau.
Ő pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az ő fiait pedig megszentelé, és elhívá őket az áldozatra.
6 Pea ʻi heʻenau hoko mai, naʻe sio ia kia Iliape, pea pehē ʻe ia, “Ta ʻoku ʻi he ʻao ni ʻo Sihova ʻaia kuo ne pani.”
Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!
7 Ka naʻe pehē ʻe Sihova kia Samuela, “ʻOua naʻa ke mamata ki hono mata, pea ki he māʻolunga ʻo hono sino; he kuo u liʻaki ia: he ʻoku ʻikai mamata ʻa Sihova ʻo hangē ko e mamata ʻae tangata; he ʻoku sio ʻae tangata ki he anga ʻoku hā ʻituʻa, ka ʻoku ʻafioʻi ʻe Sihova ʻae loto.”
Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.
8 Hili ia naʻe ui ʻe Sese ke haʻu ʻa ʻApinatapi, ke ne ʻalu ange ʻi he ʻao ʻo Samuela. Pea naʻa ne pehē, ʻOku ʻikai fili ia foki ʻe Sihova.
Szólítá azért Isai Abinádábot, és elvezeté őt Sámuel előtt; ő pedig monda: Ez sem az, kit az Úr választa.
9 Pea naʻe fekau ʻe Sese ke ʻalu ange ʻa Sama. Pea pehē ʻe ia, “ʻOku ʻikai fili foki ia ʻe Sihova.”
Elvezeté azután előtte Isai Sammát; ő pedig monda: Ez sem az, a kit az Úr választa.
10 Pea naʻe toe fekau ʻe Sese ke ʻalu ange hono foha ʻe toko fitu ʻi he ʻao ʻo Samuela. Pea naʻe pehē ʻe Samuela kia Sese, “ʻOku ʻikai fili ʻe Sihova ʻakinautolu.”
És így elvezeté Isai Sámuel előtt mind a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közül választott az Úr.
11 Pea naʻe pehē ʻe Samuela kia Sese, “ʻOku ʻi heni hoʻo fānau kotoa pē?” Pea naʻe pehē ʻe ia, “ʻOku kei toe ʻae kimui, pea vakai, ʻoku ne tauhi ʻae fanga sipi.” Pea naʻe pehē ʻe Samuela kia Sese, “Fekau ke ʻomi ia: koeʻuhi ʻe ʻikai te tau nofo ki lalo kaeʻoua ke haʻu ia.”
Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Ő pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide őt, mert addig nem fogunk leülni, míg ő ide nem jön.
12 Pea naʻe fekau ʻe ia, ke ʻomi ia ki loto. Pea naʻe totototo mo e toulekeleka hono mata, ʻo matamatalelei ʻene hā mai. Pea naʻe pehē ʻe Sihova, “Tuʻu hake, ʻo pani ia; he ko eni ia.”
Elkülde azért, és elhozatá őt. (Ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az.
13 Pea naʻe toki toʻo ʻe Samuela ʻae nifoʻi manu naʻe ʻi ai ʻae lolo, ʻo ne pani ia ʻi he ʻao ʻo hono ngaahi kāinga; pea naʻe hoko ʻae Laumālie ʻo Sihova kia Tevita talu mei he ʻaho ko ia. Pea naʻe tuʻu ʻa Samuela ʻo ʻalu ki Lama.
Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.
14 Ka naʻe mahuʻi ʻae Laumālie ʻo Sihova meia Saula, pea naʻe fakamamahiʻi ia ʻe he laumālie kovi meia Sihova.
És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.
15 Pea naʻe pehē ʻe he kau tamaioʻeiki ʻa Saula kiate ia, “Ko eni, vakai, ko e laumālie kovi mei he ʻOtua ʻoku ne fakamamahiʻi koe.
És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged!
16 Ke fekau mai ni ʻe homau ʻeiki ki hoʻo kau tamaioʻeiki, ʻoku ʻi ho ʻao, ke kumi ha tangata ʻoku poto ʻi he tā ʻoe haʻape: pea ʻe hoko ʻo pehē, ʻoka ʻiate koe ʻae laumālie kovi mei he ʻOtua, pea ʻe tā ʻe ia ʻaki hono nima, pea te ke moʻui ai.”
Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.
17 Pea naʻe pehē ʻe Saula ki heʻene kau tamaioʻeiki, “Ko eni, mou kumi leva ni ha tangata ʻoku poto ʻi he tā meʻa faiva pea ʻomi ia kiate au.”
És monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.
18 Pea naʻe lea ai ʻae tamaioʻeiki ʻe tokotaha, ʻo pehē, “Vakai, naʻaku mamata ki he foha ʻo Sese ko e tangata Petelihema, ʻaia ʻoku poto ʻi he tā, pea ko e tangata toʻa ʻaupito ia, mo e tangata tau, pea ʻoku anga fakapotopoto, pea ko e tangata matamatalelei, pea ʻoku ʻiate ia ʻa Sihova.”
Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.
19 Ko ia naʻe fekau ai ʻe Saula ʻae kau talafekau kia Sese, ʻo pehē, “Tuku mai ho foha ko Tevita, ʻaia ʻoku ʻi he fanga sipi, ke haʻu kiate au.”
Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van.
20 Pea naʻe ʻave ʻe Sese ʻae ʻasi naʻe tauloto mā, mo e hina uaine, mo e ʻuhikiʻi sipi, ʻo ne ʻatu ia kia Saula ʻi he nima ʻo hono foha ko Tevita.
Isai pedig vőn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az ő fiától, Dávidtól.
21 Pea naʻe hoko ange ʻa Tevita kia Saula, ʻo tuʻu ʻi hono ʻao: pea naʻe ʻofa lahi ia kiate ia; pea hoko ia ko hono hoa tau.
Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz és megálla előtte, az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lőn néki.
22 Pea naʻe fekau ʻe Saula kia Sese, ʻo pehē, “ʻOku ou kole kiate koe tuku mai ʻa Tevita ke nofo ia ʻi hoku ʻao; he ʻoku ou leleiʻia ai au.”
És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem őt.
23 Pea ʻi he hoko kia Saula ʻae laumālie mei he ʻOtua, pea pehē, naʻe toʻo ʻe Tevita ʻae haʻape ʻo ne tā ʻaki ia hono nima: pea naʻe fakafiemālie ai ʻa Saula, pea moʻui ai, pea naʻe ʻalu ʻiate ia ʻae laumālie kovi.
És lőn, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lőn, és a gonosz lélek eltávozék tőle.
