1 Tuʻi 13
1 Pea vakai, naʻe haʻu ha tangata ʻoe ʻOtua mei Siuta ko e meʻa ʻi he folofola ʻa Sihova, ʻo ne hoko atu ki Peteli: pea naʻe tuʻu ʻa Selopoami ʻi he veʻe feilaulauʻanga ke ʻatu ʻae meʻa namu kakala.
És ímé Isten embere jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
2 Pea naʻa ne ui ki he feilaulauʻanga ʻi he folofola ʻa Sihova, ʻo pehē, “ʻE feilaulauʻanga, ʻe feilaulauʻanga! ʻOku pehē ʻe Sihova; Vakai ʻe fanauʻi ha tamasiʻi ki he fale ʻo Tevita, ko Sosaia ʻa hono hingoa; pea te ne ʻohake ʻiate koe ʻae kau taulaʻeiki ʻoe ngaahi potu māʻolunga ʻakinautolu ʻoku tutu meʻa namu kakala ʻiate koe, pea ʻe tutu ʻiate koe ʻae ngaahi hui ʻoe tangata.”
És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy fiú születik a Dávid házából, a kinek neve Józsiás lészen, a ki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad,
3 Pea naʻa ne tuku ʻae fakaʻilonga ʻi he ʻaho pe ko ia, ʻo ne pehē, “Ko hono fakaʻilonga eni kuo folofolaʻaki ʻe Sihova; Vakai, ʻe mahaehae ʻae feilaulauʻanga, pea ʻe lilingi atu ʻae efuefu ʻaia ʻoku ʻi ai.”
És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen ezt: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.
4 Pea ʻi heʻene fanongo ʻae tuʻi ko Selo-Poami ki he lea ʻae tangata ʻoe ʻOtua, ʻaia naʻa ne kalanga ʻaki ki he feilaulauʻanga ʻi Peteli, naʻa ne mafao atu hono nima mei he feilaulauʻanga, ʻo ne pehē, “Puke ia.” Pea ko hono nima, ʻaia naʻa ne mafao atu kiate ia, naʻe mate ia, pea naʻe ʻikai ai te ne faʻa toʻo mai ia kiate ia.
És a mikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, a melyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyújtá Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt. És megszárada az ő keze, a melyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.
5 Naʻe mahaehae foki ʻae feilaulauʻanga, pea naʻe lilingi ʻae efuefu mei he feilaulauʻanga, ʻo fakatatau mo e fakaʻilonga ʻaia naʻe tuku ʻe he tangata ʻoe ʻOtua ʻi he folofola ʻa Sihova.
És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, a melyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által.
6 Pea naʻe pehēange ʻe he tuʻi ki he tangata ʻoe ʻOtua, “Fakakolekole eni ki he fofonga ʻo Sihova ko ho ʻOtua, pea ke kole koeʻuhi ko au, ke toe fakamoʻui ʻa hoku nima.” Pea naʻe kole ʻe he tangata ʻoe ʻOtua ʻi he ʻao ʻo Sihova, pea naʻe toe fakamoʻui ʻae nima ʻoe tuʻi kiate ia, ʻo hangē ko ʻene teʻeki liliu.
És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a király keze, és olyan lőn, mint azelőtt.
7 Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi ki he tangata ʻoe ʻOtua, “Ke ta ō mo au ki ʻapi, pea ke fakamālōlō ai, pea te u foaki ha totongi kiate koe.”
És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.
8 Pea naʻe pehē ʻe he tangata ʻoe ʻOtua ki he tuʻi, “Kapau te ke ʻomi kiate au hono vaeua ʻo ho fale, ka ʻe ʻikai te u ʻalu mo koe, pea ʻe ʻikai te u kai ha mā pe inu ha vai ʻi he potu ni;
És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen;
9 He naʻe fekauʻi au ʻe he folofola ʻa Sihova, ʻo pehē, ʻoua naʻa kai ha mā, pe inu ha vai, pe te ke toe liliu mai ʻi he hala naʻa ke ʻalu ai.”
Mert azt parancsolta az Úr nékem az ő beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmenéndesz.
10 Ko ia naʻa ne ʻalu ai ʻi he hala kehe, ʻo ʻikai [te ne ]liliu atu ʻi he hala naʻa ne haʻu ai ki Peteli.
És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.
11 Ka ko eni, naʻe ai ha motuʻa palōfita naʻe nofo ʻi Peteli; pea naʻe ʻalu ange ʻa hono ngaahi foha ʻo tala kiate ia ʻae ngaahi ngāue naʻe fai ʻe he tangata ʻoe ʻOtua ʻi he ʻaho ko ia ʻi Peteli: ko e ngaahi lea naʻa ne lea ʻaki ki he tuʻi, naʻa nau fakahā ia foki ki heʻenau tamai.
És lakozék Béthelben egy vén próféta, a kihez eljövén az ő fia, elbeszélé az ő atyjának mindazt a dolgot, a melyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, a melyeket szólott vala a királynak; és elbeszélék azokat az ő atyjoknak.
12 Pea naʻe pehē ʻe he ʻenau tamai kiate kinautolu, ‘Naʻa ne ʻalu ʻi he hala fē?” He kuo mamata ʻe hono ngaahi foha ki he hala naʻe ʻalu ai ʻae tangata ʻoe ʻOtua, ʻaia naʻe haʻu mei Siuta.
Akkor monda nékik az ő atyjok: Mely úton ment el? És megmutaták az ő fiai az útat, a melyen elment volt az Isten embere, a ki Júdából jött.
13 Pea naʻa ne pehē ki hono ngaahi foha, ʻAi ʻae hekaʻanga ki he ʻasi. Pea naʻa nau ʻai ʻae hekaʻanga ki he ʻasi, pea naʻa ne heka ki ai,
És monda az ő fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle reá,
14 Pea ne muimui ia ki he tangata ʻoe ʻOtua, pea naʻa ne maʻu atu ia lolotonga ʻene nofo ʻi he lolo ʻoke: pea naʻa ne pehē kiate ia, “Ko koe ia ʻae tangata ʻoe ʻOtua ʻaia naʻe haʻu mei Siuta?” Pea naʻa ne pehē mai, “Ko au.”
És elméne az Isten embere után, és megtalálá őt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, a ki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.
15 Pea naʻa ne toki pehē kiate ia, “Ke ta ō mo au ki ʻapi, pea ke kai ha meʻakai.”
Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.
16 Pea naʻa ne pehē, “ʻE ʻikai te u faʻa foki atu mo koe, pe ʻalu mo koe: pea ʻe ʻikai te u kai ha meʻakai pe inu ha vai mo koe ʻi he potu ni:
De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;
17 He naʻe tala mai ʻi he folofola ʻa Sihova, ʻE ʻikai te ke kai ha mā pe inu ha vai ʻi ai, pe te ke toe liliu atu ke ʻalu ʻi he hala naʻa ke omi ai.”
Mert meg van nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, a melyen oda menéndesz.
18 Pea naʻe pehē ʻe ia kiate ia, “Ko e palōfita foki au ʻo hangē ko koe; pea naʻe lea mai ha ʻāngelo kiate au ʻi he fekau ʻa Sihova, ʻo pehē, ‘Toe ʻomi ia mo koe ki ho fale, koeʻuhi ke ne kai ha meʻakai mo inu ha vai.’” Ka naʻa ne loi kiate ia.
És felele az néki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki.
19 Ko ia naʻa ne foki atu mo ia, mo ne kai ʻae meʻakai ʻi hono fale, mo ne inu vai.
Megtére azért vele, és kenyeret evék az ő házában, és vizet ivék.
20 Pea naʻe hoko ʻo pehē, lolotonga ʻena nofo ʻi he keinangaʻanga, naʻe hoko mai ʻae folofola ʻa Sihova ki he palōfita naʻe fakafoki mai ia:
Mikor pedig az asztalnál ülének: lőn az Úr beszéde a prófétához, a ki őt visszahozta vala,
21 Pea naʻa ne ui ki he tangata ʻoe ʻOtua ʻaia naʻe haʻu mei Siuta, ʻo pehē, “ʻOku pehē ʻe Sihova, Koeʻuhi kuo ke talangataʻa ki he folofola ʻa Sihova, pea kuo ʻikai te ke fai ʻae fekau ʻaia naʻe fekau kiate koe ʻe Sihova ko ho ʻOtua,
És kiálta az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a melyet néked az Úr, a te Istened parancsolt volt;
22 Ka kuo ke toe foki ki mui, pea kuo ke kai ʻae meʻakai mo inu ʻae vai ʻi he potu, ʻaia naʻe pehē ai kiate koe, ‘ʻOua naʻa ke kai ha meʻakai, pe inu ha vai;’ ʻe ʻikai hoko ho ʻangaʻanga ki he fonua loto ʻo hoʻo ngaahi tamai.”
Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, a mely felől azt mondotta vala néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.
23 Pea naʻe hoko ʻo pehē, hili ʻa ʻene kai ʻae meʻakai pea hili mo ʻene inu, naʻa ne ʻai ʻae hekaʻanga ki he ʻasi, maʻae palōfita naʻa ne fakafoki mai.
És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, a kit visszahozott vala.
24 Pea ʻi heʻene ʻalu, naʻe fetaulaki mai kiate ia ha laione ʻi he hala, ʻo ne tāmateʻi ia: pea naʻe tō hifo ʻa hono ʻangaʻanga ʻi he hala pea naʻe tuʻu ofi ki ai ʻae ʻasi, pea naʻe tuʻu foki ʻae laione ʻo ofi atu ki he ʻangaʻanga.
És mikor elment, egy oroszlán találá őt az úton, a mely megölé őt; és az ő teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak vala.
25 Pea vakai, naʻe ʻalu atu ai ha kau tangata, ʻonau mamata ki he ʻangaʻanga naʻe lī ʻi he hala, pea mo e laione naʻe tuʻu ofi atu ki he ʻangaʻanga: pea naʻa nau omi ʻo tala ia ʻi he kolo ʻaia naʻe nofo ai ʻae motuʻa palōfita.
És ímé az arra menő emberek láták az úton heverő testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a városban, a melyben a vén próféta lakott.
26 Pea ʻi heʻene fanongo ki ai ʻae palōfita ʻaia naʻe fakafoki mai ia mei he hala, naʻe pehē ʻe ia, “Ko e tangata ʻoe ʻOtua ia, ʻaia naʻe talangataʻa ki he folofola ʻa Sihova: ko ia kuo tukuange ai ia ki he laione, ʻaia kuo maumauʻi ia, mo tāmateʻi ia, ʻo hangē ko e folofola ʻa Sihova, ʻaia naʻa ne folofolaʻaki kiate ia.”
A mit mikor meghallott a próféta, a ki visszahozta vala őt az útról, monda: Az Isten embere az, a ki engedetlen volt az Úr szájának; ezért adta az Úr őt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg őt, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt néki.
27 Pea naʻe lea ia ki hono ngaahi foha, ʻo pehē, “ʻAi ʻae hekaʻanga ki he ʻasi maʻaku.” Pea naʻa nau ʻai ʻae hekaʻanga.
És szóla az ő fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.
28 Pea naʻa ne ʻalu ʻo ʻilo ʻa hono ʻangaʻanga kuo lī ʻi he hala, pea tutuʻu ʻae ʻasi mo e laione ʻo vāofi mo e ʻangaʻanga: naʻe ʻikai keina ʻe he laione ʻae ʻangaʻanga, pe [te ne ]haehae ʻae ʻasi.
És ő elment és megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét.
29 Pea naʻe toʻo hake ʻe he palōfita ʻae ʻangaʻanga ʻoe tangata ʻoe ʻOtua, ʻo ne fakaheka ia ki he ʻasi, ʻo ne toe ʻomi ia: pea naʻe haʻu ʻae motuʻa palōfita ki he kolo, ke ne tēngihia ia pea ke fai hono putu.
És felvevé a próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozá azt, és beméne a városba a vén próféta, hogy ott sirassa és eltemesse őt.
30 Pea naʻa ne tuku hono sino ki hono faʻitoka ʻoʻona; pea naʻa nau tēngihia ia, ʻo pehē, “ʻOiauē! ʻA hoku kāinga!”
És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták őt: Ah szerelmes atyámfia!
31 Pea naʻe hoko ʻo pehē, hili ʻa ʻene tanu ia, naʻa ne lea ki hono ngaahi foha, ʻo pehē, “ʻO kau ka mate au, te mou toki tanu au ʻi he fonua loto ʻaia kuo tanu ai ʻae tangata ʻoe ʻOtua; tuku fakataha ʻa hoku ngaahi hui mo hono ngaahi hui:”
És miután eltemette őt, szóla az ő fiainak, mondván: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, a melybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az ő tetemei mellé;
32 Koeʻuhi ko e lea naʻa ne kalanga ʻaki ʻi he folofola ʻa Sihova ki he feilaulauʻanga ʻi Peteli, pea ki he ngaahi fale kotoa pē ʻi he ngaahi potu māʻolunga, ʻaia ʻoku ʻi he ngaahi kolo ʻo Samelia, ʻe hoko moʻoni ia ʻo fai.
Mert beteljesedik az, a mit kiáltott az Úrnak beszédével az oltár ellen, a mely Béthelben van, és a magas helyeken való házak ellen, a melyek Samaria városaiban vannak.
33 Kae hili ʻae meʻa ni naʻe ʻikai tafoki ʻa Selopoami mei hono hala kovi, ka naʻa ne toe fakanofo ʻae kau taulaʻeiki mei he kau tuʻa ʻoe kakai, ki he ngaahi potu māʻolunga: ko ia fulipē naʻe loto ki ai, naʻa ne fakanofo ia ʻo ne hoko ki he faʻahinga taulaʻeiki ʻoe ngaahi potu māʻolunga.
De még e történet után sem tért meg Jeroboám az ő gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép aljából a magaslatokra, és a ki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja.
34 Pea naʻe hoko ʻae meʻa ni ko e angahala ki he fale ʻo Selopoami, ke motuhi ai ia, pea ke fakaʻauha ia mei he funga ʻo māmani.
És ez a dolog lett az oka a Jeroboám háza vétkének, és a föld színéről való kiirtatásának és megsemmisíttetésének.
