1 Tuʻi 12
1 Pea naʻe ʻalu ʻa Lehopoami ki Sikemi he kuo ʻomi ki Sikemi ʻa ʻIsileli kātoa ke fakanofo ia ko e tuʻi.
És elment Rechabeám Sekhémbe, mert Sekhémbe gyűlt egész Izraél, hogy őt királlyá tegyék.
2 Pea naʻe hoko ʻo pehē, ʻi heʻene fanongo ki ai ʻa Selopoami ko e foha ʻo Nipati, ʻaia naʻe kei nofo ʻi ʻIsipite, (he ne hola ia mei he ʻao ʻo Solomone ko e tuʻi, pea naʻe nofo ʻa Selopoami ʻi ʻIsipite; )
És volt, midőn hallotta Járobeám, Nebát fia – ő még Egyiptomban volt, ahova megszökött Salamon király elől, és maradt Járobeám Egyiptomban,
3 Naʻa nau fekau atu mo ui kiate ia. Pea naʻe haʻu ʻa Selopoami pea mo e fakataha kotoa pē ʻo ʻIsileli, ʻonau lea kia Lehopoami, ʻo pehē,
de küldtek és hivatták őt – oda ment Járobeám meg Izraél egész gyülekezete és beszéltek Rechabeámhoz, mondván:
4 “Naʻe ngaohi ʻe hoʻo tamai ʻemau kavenga ke fakamāfasia: ka ko eni ke ke fakamaʻamaʻa ʻe koe ʻemau ngāue fakamāfasia ki hoʻo tamai, pea mo ʻene kavenga mamafa ʻaia naʻa ne ʻai kiate kimautolu, pea te mau tauhi kiate koe.”
Atyád keménnyé tette jármunkat, te pedig könnyíts most atyádnak kemény szolgálatán és azon nehéz jármán, melyet reánk vetett, és szolgálunk neked.
5 Pea naʻa ne pehēange kiate kinautolu, “Mou ʻalu ʻi he ʻaho ʻe tolu, pea hili ia mou toe omi kiate au.” Pea naʻe ʻalu ʻae kakai.
Erre szólt hozzájuk: Még menjetek három napra, akkor jöjjetek vissza hozzám. És elment a nép.
6 Pea naʻe alea ʻae tuʻi ko Lehopoami mo e kau mātuʻa, ʻakinautolu naʻe tutuʻu ʻi he ʻao ʻo Solomone lolotonga ʻa ʻene kei moʻui ʻaʻana, ʻo ne pehē, “Ko e hā homou loto pe ʻe fēfē ʻa ʻeku tali ki he kakai ni?”
Akkor tanácskozott Rechabeám király az öregekkel, kik atyja Salamon előtt álltak, amíg élt, mondván: Miféle tanácsot adtok, hogy választ adjak e népnek?
7 Pea naʻa nau lea kiate ia, ʻo pehē, “Kapau te ke tauhi ki he kakai ni he ʻaho ni, pea ke ngāue ki ai, mo ke talia kinautolu, mo ke lea ʻaki ʻae ngaahi lea lelei kiate kinautolu, pehē, te nau hoko ko hoʻo kau tamaioʻeiki ʻo taʻengata.”
Beszéltek hozzá, mondván: Ha te ma szolgája lész e népnek és szolgálsz nekik azzal, hogy felélsz nekik és beszélsz hozzájuk jó szavakkal, akkor szolgáid lesznek neked minden időben.
8 Ka naʻa ne liʻaki ʻae enginaki ʻae kau mātuʻa, ʻaia naʻa nau fai kiate ia, pea naʻa ne alea mo e kau talavou ʻaia naʻe tupu hake mo ia, pea naʻa nau tutuʻu ʻi hono ʻao:
De elhagyta az öregek tanácsát, melyet tanácsoltak neki és tanácskozott az ifjakkal, kik vele nőttek föl s a kik őelőtte álltak.
9 Pea naʻa ne pehē kiate kinautolu, “Ko e hā homou loto ʻomoutolu koeʻuhi ke tau tali ʻaki ʻae kakai ni, ʻaia kuo lea mai kiate au, ʻo pehē, ‘Fakamaʻamaʻa ʻae kavenga ʻaia naʻe ʻai kiate kimautolu ʻe hoʻo tamai?’”
És szólt hozzájuk: Mi tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, akik így szóltak hozzám, mondván: könnyíts a jármon, melyet reánk vetett atyád?
10 Pea naʻe leaange kiate ia ʻae kau talavou naʻe tupu hake mo ia, ʻo pehē, “ʻE pehē ni hoʻo lea ki he kakai ni naʻe lea mai kiate koe, ʻo pehē, ‘Naʻe fakamamafa ʻemau kavenga ʻe hoʻo tamai, ka ke fakamaʻamaʻa ia ʻe koe kiate kimautolu:’ ʻe pehē ni ʻa hoʻo lea kiate kinautolu, ‘ʻE fuofua lahi hake ʻa hoku louhiʻi nima siʻi ʻi he kongaloto ʻo ʻeku tamai.’
Beszéltek hozzá az ifjak, kik vele nőttek föl, mondván: Így mondjad e népnek, akik beszéltek hozzád, mondván: atyád nehézzé tette jármunkat, te pedig könnyíts rajtunk, így beszélj hozzájuk: Kis ujjam vastagabb atyám derekánál;
11 Pea ko eni naʻe fakakavenga ʻaki kimoutolu ʻe heʻeku tamai ʻae kavenga mamafa, ka te u fakalahi ki hoʻomou kavenga: naʻe kinisi ʻaki ʻakimoutolu ʻe heʻeku tamai ʻae ngaahi meʻa tā, ka te u tautea kimoutolu ʻaki ʻae fanga sikopio.”
most tehát, atyám nehéz jármot rakott reátok, én pedig súlyosbítom majd jármotokat; atyám ostorokkal fenyített benneteket, én pedig majd fenyítlek benneteket skorpiókkal!
12 Ko ia naʻe haʻu ʻa Selopoami pea mo e kakai kotoa pē kia Lehopoami ʻi hono tolu ʻoe ʻaho, ʻo hangē ko ia naʻe tala ʻe he tuʻi, ʻo pehē, “Toe haʻu kiate au ʻi hono tolu ʻoe ʻaho.”
És odament Járobeám meg az egész nép Rechabeámhoz harmadnapon a szerint, ahogy szólt a király, mondván: jöjjetek vissza hozzám harmadnapon.
13 Pea naʻe tali fakamālohi ʻae kakai ʻe he tuʻi, ʻo ne liʻaki ʻae fakakaukau ʻae kau mātuʻa ʻaia naʻa nau fai kiate ia;
Keményen felelt a király a népnek; elhagyta az öregek tanácsát, melyet neki tanácsoltak,
14 Pea naʻa ne lea kiate kinautolu ʻo hangē ko ia naʻe tala ʻe he kau talavou, ʻo pehē, “Naʻe fakamamafa ʻa hoʻomou kavenga ʻe heʻeku tamai, ka te u fakalahi ki hoʻomou kavenga: naʻe kinisi kimoutolu ʻe heʻeku tamai ʻaki ʻae ngaahi meʻa tā, ka te u tautea ʻakimoutolu ʻeau ʻaki ʻae fanga sikopio.”
és beszélt hozzájuk az ifjak tanácsa szerint, mondván: Atyám nehézzé tette jármotokat, én pedig majd súlyosbítom jármotokat; atyám ostorokkal fenyített benneteket, én pedig majd fenyítlek benneteket skorpiókkal.
15 Ko ia naʻe ʻikai tui ʻae tuʻi ki he kakai; pea naʻe tupunga ia meia Sihova, koeʻuhi ke ne fakamoʻoni ki heʻene folofola, ʻaia naʻe folofolaʻaki ʻe Sihova ʻia ʻAhisa ko e tangata Sailo kia Selopoami ko e foha ʻo Nipati.
A király tehát nem hallgatott a népre, mert így volt okozva az Örökkévaló részéről, azért hogy fenntartsa szavát, melyet szólt az Örökkévaló a Sílóbeli Achíja által Járobeámhoz, Nebát fiához.
16 Pea ko ia, ʻi he mamata ʻa ʻIsileli kātoa naʻe ʻikai tui ʻae tuʻi kiate kinautolu, naʻe pehēange ʻe he kakai ki he tuʻi, “Ko e fē haʻamau tufakanga ʻia Tevita? Pea ʻoku ʻikai ha maʻu tofiʻa ʻi he foha ʻo Sese: ʻE ʻIsileli mou ʻalu ki homou ngaahi fale ka ko koe Tevita, vakai ki ho fale ʻoʻou.” Ko ia naʻe ʻalu ai ʻa ʻIsileli ki honau ngaahi fale.
Midőn látta egész Izraél, hogy nem hallgatott rájuk a király, választ adott a nép a királynak, mondván: Mi részünk van Dávidban? Nincs örökségünk Jisáj fiában! Sátraidhoz, Izraél! Most nézz házad után, Dávid! És elment Izraél a sátraihoz.
17 Ka koeʻuhi ko e fānau ʻa ʻIsileli ʻaia naʻe nofo ʻi he ngaahi kolo ʻo Siuta, naʻe pule ʻa Lehopoami kiate kinautolu.
A Jehúda városaiban lakó Izraél fiai – azok fölött király volt Rechabeám.
18 Pea naʻe toki fekau atu ʻe he tuʻi ko Lehopoami ʻa ʻAtolami ʻaia naʻe pule ki he tukuhau; pea naʻe lisingi ia ʻaki ʻae maka ʻe ʻIsileli kātoa, pea naʻa ne mate ai. Ko ia naʻe fai fakatoʻotoʻo ʻe he tuʻi ko Lehopoami ke ne heka hake ki hono saliote, kae hola ki Selūsalema.
Küldte Rechabeám király Adórámot, aki a robot fölött volt, és meghajigálta őt kővel egész Izraél, úgy hogy meghalt; Rechabeám király pedig erőlködött, hogy kocsira szálljon, hogy megfutamodjék Jeruzsálembe.
19 Pea pehē, [talu mei ai ]kuo fakaangatuʻu ʻa ʻIsileli ki he fale ʻo Tevita ʻo aʻu mai ki he ʻaho ni.
Így pártolt el Izraél Dávid házától mind e mai napig.
20 Pea naʻe hoko ʻo pehē, ʻi he fanongo ʻe ʻIsileli kātoa kuo toe haʻu ʻa Selopoami, naʻa nau fekau atu mo ui mai ia ki he fakataha, pea naʻe fakanofo ia ke ne tuʻi ki ʻIsileli kātoa: naʻe ʻikai ha taha ke kau ki he fale ʻo Tevita, ka ko e faʻahinga pe taha ʻo Siuta.
És volt, midőn hallotta egész Izraél, hogy visszatért Járobeám, küldtek és hivatták őt a községhez és királlyá tették őt egész Izraél fölé; nem volt Dávid háza pártján más, mint Jehúda törzse egyedül.
21 Pea ʻi heʻene hoko mai ʻa Lehopoami ki Selūsalema, naʻa ne fakataha mai ʻae fale kotoa pē ʻo Siuta, mo e faʻahinga ʻo Penisimani, ko e kautau ʻe tokotaha kilu mo e toko valu mano, ko e kau tangata naʻe fili, ke tauʻi ʻae fale ʻo ʻIsileli, koeʻuhi ke toe ʻomi ai ʻae puleʻanga kia Lehopoami ko e foha ʻo Solomone.
Megérkezett Rechabeám, Jeruzsálembe ment és egybegyűjtötte Jehúda egész házát éa Benjámin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy harcoljanak Izraél házával, hogy visszaszerezzék az uralmat Rechabeámnak, Salamon fiának.
22 Ka naʻe hoko mai ʻae folofola ʻae ʻOtua kia Simaia ko e tangata ʻae ʻOtua, ʻo pehē,
És lett Isten igéje Semájához, az Isten emberéhez, mondván:
23 Lea kia Lehopoami ko e foha ʻo Solomone, ko e tuʻi ʻo Siuta, pea ki he fale kātoa ʻo Siuta mo Penisimani, pea ki he toenga ʻoe kakai, ʻo pehē,
Szólj Rechabeámhoz, Salamon fiához, Jehúda királyához, meg Jehúda egész házához és Benjaminhoz s a többi néphez, mondván:
24 “ʻOku pehē ʻe Sihova, ʻE ʻikai te mou ʻalu hake, pe tauʻi ʻa homou kāinga ko e fānau ʻa ʻIsileli: toe foki atu ʻae tangata taki taha ki hono fale; he ʻoku meiate au ʻae meʻa ni.” Ko ia naʻa nau fanongo ki he folofola ʻa Sihova, pea [naʻa nau ]liliu ke ʻalu, ʻo tatau mo e folofola ʻa Sihova.
így szól az Örökkévaló: ne vonuljatok föl és ne harcoljatok testvéreitekkel, Izraél fiaival, térjetek vissza ki-ki házához, mert én tőlem történt ez a dolog! Midőn hallották az Örökkévaló igéjét, visszatértek s elmentek az Örökkévaló igéje szerint.
25 Hili ia naʻe langa hake ʻe Selopoami ʻa Sikemi ʻi he moʻunga ko ʻIfalemi, pea ne nofo ʻi ai; pea naʻa ne ʻalu atu mei ai ʻo ne langa hake ʻa Penieli.
Fölépítette Járobeám Sekhémet Efraim hegységében és lakott benne; kiment onnan és fölépítette Penúélt.
26 Pea naʻe pehē ʻe Selopoami ʻi hono loto, “ʻE liliu atu eni ʻae puleʻanga ki he fale ʻa Tevita:
És mondta Járobeám a szívében: Most majd visszatér az uralom Dávid házához:
27 Kapau ʻe ʻalu hake ʻae kakai ni ke fai ʻae feilaulau ʻi he fale ʻo Sihova ʻi Selūsalema, ʻe toki liliu atu ai ʻae loto ʻoe kakai ni ki honau ʻeiki, ʻio, kia Lehopoami ko e tuʻi ʻo Siuta, pea te nau tāmateʻi au, mo toe ʻalu kia Lehopoami ko e tuʻi ʻo Siuta.”
ha fölmegy e nép, hogy áldozatokat készítsen az Örökkévaló házában Jeruzsálemben, akkor visszatér e nép szíve urukhoz Rechabeámhoz, Jehúda királyához, megölnek engem és visszatérnek Rechabeámhoz, Jehúda királyához.
28 Ko ia naʻe fakakaukau ai ʻae tuʻi, pea naʻa ne ngaohi ʻae ongo ʻuhiki pulu ʻaki ʻae koula, ʻo ne pehē kiate kinautolu, “ʻOku faingataʻa fau ke mou ʻalu hake ki Selūsalema: vakai ko homou ngaahi ʻotua eni, ʻE ʻIsileli, ʻaia naʻe ʻohake kimoutolu mei he fonua ko ʻIsipite.”
Tanácsot tartott tehát a király és készített két arany borjút. Így szólt hozzájuk: Elég volt nektek Jeruzsálembe fölmenni; itt az istened, Izraél, a ki fölhozott téged Egyiptom országából!
29 Pea naʻa ne tuku ʻae taha ʻi Peteli, pea ko e taha naʻa ne tuku ʻi Tani.
És elhelyezte az egyiket Bét-Élben, a másikat pedig Dánba adta.
30 Pea naʻe hoko ʻae meʻa ni ko e angahala; he naʻe ʻalu ʻae kakai ke fai lotu ki he taha ʻi Tani.
És vétekké lett e dolog; és eljárt a nép az egyik elé Dánig.
31 Pea naʻa ne ngaohi ʻae fale ʻi he ngaahi potu māʻolunga, mo ne fili ʻae kau taulaʻeiki mei he faʻahinga kakai, ʻakinautolu naʻe ʻikai ʻoe ngaahi foha ʻo Livai.
És készítette a magaslatok házát és papokká tett a nép minden részéből olyanokat, kik nem voltak Lévi fiai közül.
32 Pea naʻe kotofa ʻe Selopoami ʻae kātoanga ki hono valu ʻoe māhina, ʻi hono ʻaho hongofulu ma nima ʻoe māhina, ʻo tatau mo e kātoanga naʻe fai ʻi Siuta, pea naʻa ne fai feilaulau ki he ʻuhiki pulu naʻa ne ngaohi: pea naʻa ne fakanofo ʻi Peteli ʻae kau taulaʻeiki ʻaia naʻa ne fili.
Erre tartott Járobeám ünnepet a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, azon ünnep szerint, mely Jehúdában volt, és fölment az oltárra; így tett Bét-Élben, áldozván a borjuknak, melyeket készített; ki is rendelte Bét-Élben a magaslatok papjait, kiket azokká tett.
33 Ko ia, naʻa ne fai feilaulau ki he feilaulauʻanga ʻaia naʻa ne ngaohi ʻi Peteli ʻi hono ʻaho hongofulu ma nima ʻo hono valu ʻoe māhina, ʻae māhina ko ia naʻa ne fakakaukau ki ai ʻi hono loto ʻoʻona; pea naʻe tuʻutuʻuni ʻae kātoanga ki he fānau ʻa ʻIsileli: pea naʻa ne fai ʻae feilaulau ʻi he feilaulauʻanga, pea tutu ai ʻae meʻa namu kakala.
Fölment az oltárra, melyet Bét-Élben készített, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, melyet a maga szívéből koholt. Ünnepet tartott Izraél fiai számára és fölment az oltárra, hogy füstölögtessen;
