కీర్తనల~ గ్రంథము 102
1 ౧ బాధితుడి ప్రార్థన, దుఃఖంలో సోలిపోయి యెహోవా సన్నిధిలో పెట్టిన మొర. యెహోవా, నా ప్రార్థన విను, నా మొర నీకు చేరనివ్వు.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 ౨ నా కష్టసమయాన నీ ముఖం నాకు దాచవద్దు. నా మాట విను. నేను నిన్ను పిలిచినప్పుడు వెంటనే నాకు జవాబివ్వు.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 ౮ రోజంతా నా విరోధులు నా మీద వ్యంగ్యంగా మాట్లాడుతున్నారు. నన్ను నిందించేవాళ్ళు నా పేరు ఎత్తి శపిస్తారు.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 ౨౬ అవి అంతరించిపోతాయి. కానీ నువ్వు నిలిచి ఉంటావు. అవన్నీ బట్టల్లాగా పాతవై పోతాయి. నువ్వు వాటిని దుస్తుల్లాగా మార్చి వేస్తావు. అవి ఇక కనబడవు.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
