యోబు~ గ్రంథము 41
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 ౯ దాన్ని చూస్తే చాలు, మనుషులు దాన్ని వశపరచుకోవచ్చనే ఆశ వదులుకుంటారు. దాని చూస్తే చాలు ఎవరికైనా గుండెలు అవిసిపోతాయి.
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 ౧౨ సముద్ర రాక్షసి కాళ్ళను గురించైనా దాని మహా బలాన్ని గురించైనా దాని చక్కని ఆకారాన్ని గురించైనా పలకకుండా మౌనంగా ఉండను.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 ౨౦ పొయ్యిపై మసులుతున్న కాగులోనుండి, బాగా గాలి విసిరి రాజబెట్టిన మంటలోనుండి లేచినట్టు దాని నాసికా రంధ్రాల్లో నుండి పొగ లేస్తుంది.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 ౩౦ దాని ఉదర భాగాలు కరుకైన గాజు పెంకుల్లాగా ఉన్నాయి. అది బురద మీద నురిపిడి కొయ్యలాంటి తన తోకను పరచుకుంటుంది.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 ౩౨ అది తాను నడచిన దారిని తన వెనక ప్రకాశింప జేస్తుంది. చూసే వారు అగాధ జలం తెల్లగా ఉంది అనుకుంటారు.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
