యోబు~ గ్రంథము 41
Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
9 ౯ దాన్ని చూస్తే చాలు, మనుషులు దాన్ని వశపరచుకోవచ్చనే ఆశ వదులుకుంటారు. దాని చూస్తే చాలు ఎవరికైనా గుండెలు అవిసిపోతాయి.
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
12 ౧౨ సముద్ర రాక్షసి కాళ్ళను గురించైనా దాని మహా బలాన్ని గురించైనా దాని చక్కని ఆకారాన్ని గురించైనా పలకకుండా మౌనంగా ఉండను.
Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
20 ౨౦ పొయ్యిపై మసులుతున్న కాగులోనుండి, బాగా గాలి విసిరి రాజబెట్టిన మంటలోనుండి లేచినట్టు దాని నాసికా రంధ్రాల్లో నుండి పొగ లేస్తుంది.
Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
30 ౩౦ దాని ఉదర భాగాలు కరుకైన గాజు పెంకుల్లాగా ఉన్నాయి. అది బురద మీద నురిపిడి కొయ్యలాంటి తన తోకను పరచుకుంటుంది.
Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
32 ౩౨ అది తాను నడచిన దారిని తన వెనక ప్రకాశింప జేస్తుంది. చూసే వారు అగాధ జలం తెల్లగా ఉంది అనుకుంటారు.
Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
