యోబు~ గ్రంథము 30
1 ౧ ఇప్పుడైతే నాకన్న తక్కువ వయస్సు గలవారు నన్ను ఎగతాళి చేస్తారు. వీరి తండ్రులు నా మందలు కాసే కుక్కలతో ఉండడానికి తగని వారని నేను తలంచాను.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 ౩ వారు పేదరికం చేత, కరువుచేత, శుష్కించిపోయిన వారు. పాడై నిర్మానుష్యంగా ఉన్న ఎడారిలోని చీకటి తావుల్లో ఎండిన నేలలో వెదుకులాడుతారు.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 ౫ వారు మనుషుల మధ్య నుండి తరిమివేయబడిన వారు. దొంగను తరుముతూ కేకలు వేసినట్టు మనుషులు వారిని తరుముతూ కేకలు వేస్తారు.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 ౮ వారు మోటు వారికి, పేరు లేని పనికి మాలిన వారికి పుట్టినవారు. దేశంలోనుండి కొరడాలతో వారిని తరిమి వేశారు.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 ౧౫ భీతి నాపై దాడి చేసింది. గాలికి కొట్టుకుపోయినట్టు నా గౌరవం ఎగిరిపోయింది. మేఘం లాగా నా అభివృద్ధి కదిలి వెళ్లి పోయింది.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 ౧౮ దేవుని మహా బలం నా వస్త్రాన్ని ఒడిసి పట్టింది. మెడ చుట్టూ ఉండే నా చొక్కాలాగా అది బిగుసుకు పోతున్నది.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 ౨౦ ఓ దేవా నీకు మొర పెడుతున్నాను. అయితే నువ్వు జవాబియ్యడం లేదు. నేను నిలబడితే నువ్వు అలా చూస్తూ ఉన్నావు.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 ౨౬ నాకు మేలు కలుగుతుందని నేను ఆశించాను. కానీ నాకు కీడు సంభవించింది. వెలుగు కోసం నేను కనిపెట్టగా చీకటి దక్కింది.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
