యోబు~ గ్రంథము 17
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 ౯ అయితే నీతిమంతులు తమ మార్గాన్ని విడిచిపెట్టకుండా ముందుకు కొనసాగుతారు. నిరపరాధులు అంతకంతకూ వృద్ది చెందుతారు.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
13 ౧౩ నాకు ఆశ ఏదైనా ఉన్నట్టయితే అది మృత్యులోకం నాకు ఇల్లు కావాలని. చీకటిలో నా పడక సిద్ధం చేసుకోవాలని. (Sheol h7585)
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 ౧౪ గొయ్యిని చూసి ‘నువ్వే నాకు తండ్రివి’ అనీ, పురుగును చూసి ‘నువ్వే నాకు తల్లివి, చెల్లివి’ అనీ వాటితో చెప్పాలని ఉంది.
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
