Mga Awit 129

1 “Mula pa ng aking kabataan madalas akong lusubin nila,” hayaang sabihin ng Israel.

Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

2 “Mula pa ng aking kabataan, nilusob nila ako, pero hindi nila ako natalo.

sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

3 Inararo ng mga mang-aararo ang aking likuran; gumawa (sila) ng mahabang ukit na daan.

Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

4 Si Yahweh ay matuwid, pinutol niya ang mga lubid ng masama.”

Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

5 Nawa malagay silang lahat sa kahihiyan at tumalikod silang mga napopoot sa Sion.

Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

6 Nawa maging tulad (sila) ng mga damo na nasa bubungan na nalalanta bago pa ito lumago,

legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

7 na hindi na maaaring punuin ang kamay ng manggagapas o ang dibdib nilang nagtatali ng mga bungkos.

melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

8 Nawa huwag sabihin ng mga dumadaan, “Nawa ang pagpapala ni Yahweh ay sumainyo; pinagpapala namin kayo sa pangalan ni Yahweh.”

s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!