Job 19
1 Pagkatapos sumagot si Job at sinabi,
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Hanggang kailan ninyo ako pahihirapan at babasagin ng pira-piraso na may mga salita?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Sampung beses ninyo na akong pinagsasabihan; hindi kayo nahihiya na pinagmamalupitan ninyo ako.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Kung totoo nga na nagkasala ako, mananatiling panagutan ko ang aking pagkakamali.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Kung totoo nga na magmamalaki kayo laban sa akin at mapaniwala ang lahat ng mga tao na nagkasala ako,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 kung gayon dapat alam ninyo na ginawan ako ng mali ng Diyos at nahuli ako sa kaniyang lambat.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Tingnan ninyo, sumisigaw ako na ginawan ako ng mali, pero hindi ako narinig; nanawagan ako ng tulong, pero walang katarungan.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Pinaderan niya ang aking daanan para hindi ako makatawid, at pinadilim niya ang aking nilalakaran.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Hinubad niya ang aking karangalan, at kinuha niya ang korona mula sa ulo ko.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Giniba niya ako sa bawat dako, at naglaho na ako; binunot niya ang aking mga pag-asa katulad ng isang puno.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Pinasiklab din niya ang kaniyang galit laban sa akin; tinuturing niya ako bilang isa sa kaniyang mga kaaway.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Nagtitipon ang mga hukbo niya, nagtayo sila ng tungtungan na panlusob laban sa akin at nagkampo sa paligid ng aking tolda.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Nilayo niya mula sa akin ang mga kapatid ko, nilayo niya ako mula sa aking mga kakilala.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Binigo ako ng aking mga kamag-anak; kinalimutan na ako ng malapit kong mga kaibigan.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Ang mga taong minsang tumuloy sa bahay ko bilang panauhin pati na ang mga lingkod kong babae ay itinuring akong ibang tao; isa akong dayuhan sa paningin nila.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Nananawagan ako sa aking lingkod, pero hindi niya ako tinutugon kahit na nagmamakaawa ako sa pamamagitan ng aking bibig.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Nakasusulasok sa asawa ko ang aking paghinga; nakapandidiri ang aking panawagan sa sariling kong mga kapatid na lalaki at babae.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Kahit ang mga bata ay kinasusuklaman ako; kung babangon ako para magsalita, pinagsasalitaan nila ako.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Kinamumuhian ako ng lahat ng aking mga kaibigan; tinalikuran ako ng lahat ng mga minamahal ko.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Nakakapit ang mga buto ko sa aking balat at laman; buto't balat na lamang ang natitira sa akin.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Maawa kayo sa akin, maawa kayo sa akin, mga kaibigan ko, dahil hinawakan ako ng kamay ng Diyos. Bakit ninyo ako inaapi na parang kayo ang Diyos?
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Bakit hindi pa kayo nasisiyahan sa pag-ubos ng laman ko?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 O, sana ay maisulat na ngayon ang mga sinasabi ko! O, sana maitala sa aklat ang mga ito!
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 O, sana ay magpakailanmang maiukit ito ng bakal na panulat at tingga sa isang bato!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Pero para sa akin, alam ko na nabubuhay ang aking Manunubos, at balang araw ay tatayo siya sa daigdig;
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 pagkatapos mawasak ang balat ko, iyon ay, ang aking katawan, saka makikita ko ang Diyos sa aking pangangatawan.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Makikita ko siya, ako mismo ang makakakita sa kaniya sa aking tabi; makikita siya ng aking mga mata, at hindi bilang isang dayuhan. Bibigay ang lamang-loob ko.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Kung sinasabi ninyo, 'Paano natin siya pahihirapan! Nasa kaniya ang ugat ng kaniyang mga kaguluhan',
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 matakot kayo sa espada, dahil ang poot ang nagdadala ng kaparusahan ng espada, para malaman ninyo na mayroong paghahatol.”
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
