Mga Awit 73

1 Tunay na ang Dios ay mabuti sa Israel. Sa mga malilinis sa puso.

Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.

2 Nguni't tungkol sa akin, ang mga paa ko'y halos nahiwalay: ang mga hakbang ko'y kamunti nang nangadulas.

Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.

3 Sapagka't ako'y nanaghili sa hambog, nang aking makita ang kaginhawahan ng masama.

Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.

4 Sapagka't walang mga tali sa kanilang kamatayan: kundi ang kanilang kalakasan ay matatag.

Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.

5 Sila'y wala sa kabagabagan na gaya ng ibang mga tao; na hindi man (sila) nangasasalot na gaya ng ibang mga tao.

Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.

6 Kaya't kapalalua'y gaya ng kuwintas sa kanilang leeg: tinatakpan (sila) ng karahasan na gaya ng bihisan.

Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.

7 Ang kanilang mga mata ay lumuluwa sa katabaan: sila'y mayroong higit kay sa mananasa ng puso.

Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.

8 Sila'y manganunuya, at sa kasamaan ay nanunungayaw ng pagpighati: sila'y nangagsasalitang may kataasan.

Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:

9 Kanilang inilagay ang kanilang bibig sa mga langit, at ang kanilang dila ay lumalakad sa lupa.

az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.

10 Kaya't ibinabalik dito ang kaniyang bayan: at tubig ng punong saro ay nilalagok nila.

Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;

11 At kanilang sinasabi, Paanong nalalaman ng Dios? At may kaalaman ba sa Kataastaasan?

és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?

12 Narito, ang mga ito ang masama; at palibhasa'y laging tiwasay nagsisilago sa mga kayamanan,

Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.

13 Tunay na sa walang kabuluhan ay nilinis ko ang aking puso, at hinugasan ko ang aking mga kamay sa kawalaang sala;

Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;

14 Sapagka't buong araw ay nasalot ako, at naparusahan tuwing umaga.

de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.

15 Kung aking sinabi, Ako'y magsasalita ng ganito; narito, ako'y gagawang may karayaan sa lahi ng iyong mga anak.

Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.

16 Nang aking isipin kung paanong aking malalaman ito, ay napakahirap sa ganang akin;

Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben

17 Hanggang sa ako'y pumasok sa santuario ng Dios, at aking nagunita ang kanilang huling wakas,

míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.

18 Tunay na iyong inilagay (sila) sa mga madulas na dako: iyong inilugmok (sila) sa kapahamakan.

Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.

19 Kung paanong naging kapahamakan (sila) sa isang sandali! Sila'y nilipol na lubos ng mga kakilabutan.

Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.

20 Ang panaginip sa pagkagising: sa gayon, Oh Panginoon, pag gumising ka, iyong hahamakin ang kanilang larawan.

Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.

21 Sapagka't ang puso ko'y namanglaw, at sa aking kalooban ay nasaktan ako:

Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:

22 Sa gayo'y naging walang muwang ako, at musmos; ako'y naging gaya ng hayop sa harap mo.

oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.

23 Gayon ma'y laging sumasaiyo ako: iyong inalalayan ang aking kanan.

De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;

24 Iyong papatnubayan ako ng iyong payo, at pagkatapos ay tatanggapin mo ako sa kaluwalhatian.

tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.

25 Sinong kumakasi sa akin sa langit kundi ikaw? At walang ninanasa ako sa lupa liban sa iyo.

Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.

26 Ang aking laman at ang aking puso ay nanglulupaypay: nguni't ang Dios ay kalakasan ng aking puso, at bahagi ko magpakailan man.

Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.

27 Sapagka't narito, silang malayo sa iyo ay mangalilipol: iyong ibinuwal silang lahat, na nangakikiapid, na nagsisihiwalay sa iyo.

Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.

28 Nguni't mabuti sa akin na lumapit sa Dios; ginawa kong aking kanlungan ang Panginoong Dios, upang aking maisaysay ang lahat ng iyong mga gawa.

Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.