Mga Awit 130

1 Mula sa mga kalaliman ay dumaing ako sa iyo, Oh Panginoon.

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

2 Panginoon, dinggin mo ang aking tinig: pakinggan ng iyong mga pakinig ang tinig ng aking mga pamanhik.

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

3 Kung ikaw, Panginoon, magtatanda ng mga kasamaan, Oh Panginoon, sinong tatayo?

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

4 Nguni't may kapatawarang taglay ka, upang ikaw ay katakutan.

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

5 Aking hinihintay ang Panginoon, hinihintay ng aking kaluluwa, at sa kaniyang salita ay umaasa ako.

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

6 Hinihintay ng aking kaluluwa ang Panginoon, ng higit kay sa paghihintay ng bantay sa umaga; Oo, higit kay sa bantay sa umaga.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

7 Oh Israel, umasa ka sa Panginoon; sapagka't sa Panginoon ay may kagandahang-loob.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

8 At kaniyang tutubusin ang Israel sa lahat niyang kasamaan.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.