Mga Awit 130

1 Mula sa mga kalaliman ay dumaing ako sa iyo, Oh Panginoon.

Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

2 Panginoon, dinggin mo ang aking tinig: pakinggan ng iyong mga pakinig ang tinig ng aking mga pamanhik.

Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

3 Kung ikaw, Panginoon, magtatanda ng mga kasamaan, Oh Panginoon, sinong tatayo?

Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

4 Nguni't may kapatawarang taglay ka, upang ikaw ay katakutan.

Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

5 Aking hinihintay ang Panginoon, hinihintay ng aking kaluluwa, at sa kaniyang salita ay umaasa ako.

Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

6 Hinihintay ng aking kaluluwa ang Panginoon, ng higit kay sa paghihintay ng bantay sa umaga; Oo, higit kay sa bantay sa umaga.

Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

7 Oh Israel, umasa ka sa Panginoon; sapagka't sa Panginoon ay may kagandahang-loob.

Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

8 At kaniyang tutubusin ang Israel sa lahat niyang kasamaan.

és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!