< Mga Awit 129 >
1 Madalas na ako'y dinalamhati nila mula sa aking kabataan, sabihin ngayon ng Israel,
Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –
2 Madalas na ako'y dinalamhati nila mula sa aking kabataan: gayon ma'y hindi (sila) nanganaig laban sa akin.
sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!
3 Ang mga mangaararo ay nagsiararo sa aking likod; kanilang pinahaba ang kanilang bungkal.
Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.
4 Ang Panginoon ay matuwid: kaniyang pinutol ang mga panali ng masama.
Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.
5 Mapahiya (sila) at magsitalikod, silang lahat na nangagtatanim ng loob sa Sion.
Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;
6 Sila'y maging parang damo sa mga bubungan, na natutuyo bago lumaki:
legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;
7 Na hindi pinupuno ng manggagapas ang kaniyang kamay niyaon, ni siyang nagtatali man ng mga bigkis, ang kaniyang sinapupunan.
melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,
8 Hindi man sinasabi ng nagsisipagdaan, ang pagpapala ng Panginoon, ay sumainyo nawa; binabasbasan namin kayo sa pangalan ng Panginoon.
s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!