Mga Awit 102
1 Dinggin mo ang dalangin ko, Oh Panginoon, at dumating nawa ang daing ko sa iyo.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Huwag mong ikubli ang mukha mo sa akin sa kaarawan ng aking kahirapan: ikiling mo ang iyong pakinig sa akin; sa araw na ako'y tumawag, ay sagutin mo akong madali.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 Sapagka't ang mga kaarawan ko'y nangapapawi na parang usok, at ang mga buto ko'y nangasusunog na parang panggatong.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 Ang puso ko'y nasaktan na parang damo, at natuyo; sapagka't nalimutan kong kanin ang aking tinapay.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 Dahil sa tinig ng aking daing ang mga buto ko'y nagsisidikit sa aking laman.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Ako'y parang pelikano sa ilang; ako'y naging parang kuwago sa kaparangan.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 Ako'y umaabang, at ako'y naging parang maya na nagiisa sa bubungan.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Dinudusta ako ng aking mga kaaway buong araw; silang nangauulol laban sa akin ay nagsisisumpa sa akin.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 Sapagka't kinain ko ang mga abo na parang tinapay, at hinaluan ko ang aking inumin ng iyak.
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 Dahil sa iyong galit at iyong poot: sapagka't ako'y iyong itinaas, at inihagis.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 Ang aking mga kaarawan ay parang lilim na kumikiling; at ako'y natuyo na parang damo.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 Nguni't ikaw, Oh Panginoon, ay mamamalagi magpakailan man; at ang alaala sa iyo ay sa lahat ng sali't saling lahi.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Ikaw ay babangon at maaawa sa Sion: sapagka't kapanahunan ng pagkaawa sa kaniya, Oo, ang takdang panahon ay dumating.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 Sapagka't nililigaya ang iyong mga lingkod sa kaniyang mga bato, at nanghihinayang sa kaniyang alabok.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 Sa gayo'y katatakutan ng mga bansa ang pangalan ng Panginoon. At ng lahat ng hari sa lupa ang iyong kaluwalhatian;
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 Sapagka't itinayo ng Panginoon ang Sion, siya'y napakita sa kaniyang kaluwalhatian;
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 Kaniyang dininig ang dalangin ng tapon, at hindi hinamak ang kanilang dalangin.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Ito'y isusulat na ukol sa lahing susunod: at ang bayang lalalangin ay pupuri sa Panginoon.
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 Sapagka't siya'y tumungo mula sa kaitaasan ng kaniyang santuario; tumingin ang Panginoon sa lupa mula sa langit;
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 Upang dinggin ang buntong hininga ng bilanggo: upang kalagan yaong nangaitakdang patayin;
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 Upang maipahayag ng mga tao ang pangalan ng Panginoon sa Sion, at ang kaniyang kapurihan sa Jerusalem;
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 Nang ang mga bayan ay mapisan, at ang mga kaharian, upang maglingkod sa Panginoon.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 Kaniyang pinahina ang aking kalakasan sa daan; kaniyang pinaikli ang mga kaarawan ko.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Aking sinabi, Oh Dios ko, huwag mo akong kunin sa kalagitnaan ng aking mga kaarawan; ang mga taon mo'y lampas sa mga sali't saling lahi.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Nang una ay inilagay mo ang patibayan ng lupa; at ang mga langit ay gawa ng iyong mga kamay.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 Sila'y uuwi sa wala, nguni't ikaw ay mananatili: Oo, silang lahat ay maluluma na parang bihisan; parang isang kasuutan na iyong mga papalitan, at sila'y mga mapapalitan:
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 Nguni't ikaw rin, at ang mga taon mo'y hindi magkakawakas.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 Ang mga anak ng iyong mga lingkod ay mangamamalagi, at ang kanilang binhi ay matatatag sa harap mo.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
