Job 11

1 Nang magkagayo'y sumagot si Sophar na Naamathita, at nagsabi,

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

2 Hindi ba sasagutin ang karamihan ng mga salita? At ang lalaking masalita ay aariing ganap?

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

3 Pamamayapain ba ang mga tao ng iyong mga paghahambog. At kung ikaw ay nanunuya, wala bang hihiya sa iyo?

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

4 Sapagka't iyong sinasabi, Ang aking aral ay dalisay, at ako'y malinis sa iyong mga mata.

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

5 Nguni't Oh ang Dios nawa'y magsalita, at bukhin ang kaniyang mga labi laban sa iyo;

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

6 At ipakilala nawa sa iyo ang mga lihim ng karunungan, pagka't siya ay masagana sa pagkaunawa. Talastasin mo nga na nilalapatan ka ng Dios ng kulang kay sa nauukol sa iyong kasamaan.

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

7 Masusumpungan mo ba ang Dios sa pagsaliksik? Masusumpungan mo ba sa kasakdalan ang Makapangyarihan sa lahat?

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

8 Mataas na gaya ng langit; anong iyong magagawa? Malalim kay sa Sheol: anong iyong malalaman? (Sheol h7585)

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol h7585)

9 Ang sukat niyao'y mahaba kay sa lupa. At maluwang kay sa dagat.

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

10 Kung siya'y dumaan at magsara, at tumawag sa kahatulan, sino ngang makapipigil sa kaniya?

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

11 Sapagka't nakikilala niya ang mga walang kabuluhang tao: Nakikita rin naman niya ang kasamaan, bagaman hindi niya pinapansin.

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

12 Nguni't ang walang kabuluhang tao ay walang unawa, Oo, ang tao ay ipinanganak na gaya ng anak ng mabangis na asno.

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

13 Kung iyong ihahanda ang iyong puso, at iuunat mo ang iyong kamay sa kaniya;

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

14 Kung ang kasamaan ay sumaiyong kamay, ilayo mo, at huwag manahan ang kalikuan sa iyong mga tolda;

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

15 Walang pagsala ngang iyong itataas ang iyong mukha na walang kapintasan; Oo, ikaw ay matatatag, at hindi matatakot:

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

16 Sapagka't iyong malilimutan ang iyong karalitaan; iyong aalalahaning parang tubig na umaagos:

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

17 At ang iyong buhay ay magiging lalong maliwanag kay sa katanghaliang tapat; bagaman magkaroon ng kadiliman, ay magiging gaya ng umaga.

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.

18 At ikaw ay matitiwasay sapagka't may pagasa; Oo, ikaw ay magsiyasat sa palibot mo, at magpapahinga kang tiwasay.

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

19 Ikaw nama'y hihiga at walang tatakot sa iyo; Oo, maraming liligaw sa iyo.

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

20 Nguni't ang mga mata ng masama ay mangangalumata, at mawawalan sila ng daang tatakasan, at ang kanilang pagasa ay pagkalagot ng hininga.

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!