Psaltaren 95

1 Kommen, låtom oss höja glädjerop till HERREN, jubel till vår frälsnings klippa.

Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

2 Låtom oss träda fram för hans ansikte med tacksägelse och höja jubel till honom med lovsånger.

Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

3 Ty HERREN är en stor Gud, en stor konung över alla gudar.

Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

4 Han har jordens djup i sin hand, och bergens höjder äro hans;

kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

5 hans är havet, ty han har gjort det, och hans händer hava danat det torra.

kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

6 Kommen, låtom oss tillbedja och nedfalla, låtom oss knäböja för HERREN, vår skapare.

Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

7 Ty han är vår Gud, och vi äro det folk som han har till sin hjord, vi äro får som stå under hans vård.

Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

8 O att I villen i dag höra hans röst! Förhärden icke edra hjärtan såsom i Meriba, såsom på Massas dag i öknen,

Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

9 där edra fäder frestade mig, där de prövade mig, fastän de hade sett mina verk.

a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

10 I fyrtio år var det släktet mig till leda, och jag sade: "De äro ett folk som far vilse med sitt hjärta, och de vilja icke veta av mina vägar."

Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

11 Så svor jag då i min vrede: "De skola icke komma in i min vila."

úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!