Psaltaren 88
1 En sång, en psalm av Koras söner; för sångmästaren, till Mahalat-leannót; en sång av esraiten Heman. HERRE, min frälsnings Gud, dag och natt ropar jag inför dig.
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 Låt min bön komma inför ditt ansikte, böj ditt öra till mitt rop.
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)
4 Jag är aktad lik dem som hava farit ned i graven, jag är såsom en man utan livskraft.
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 Jag är övergiven bland de döda, lik de slagna som ligga i graven, dem på vilka du icke mer tänker, och som äro avskilda från din hand.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Ja, du har sänkt mig ned underst i graven, ned i mörkret, ned i djupet.
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Den vrede vilar tung på mig, och alla dina böljors svall låter du gå över mig. (Sela)
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Du har drivit mina förtrogna långt bort ifrån mig; du har gjort mig till en styggelse för dem; jag ligger fången och kan icke komma ut.
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 Mitt öga förtvinar av lidande; HERRE, jag åkallar dig dagligen, jag uträcker mina händer till dig.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Gör du väl under för de döda, eller kunna skuggorna stå upp och tacka dig? (Sela)
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Förtäljer man i graven om din nåd, i avgrunden om din trofasthet?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Känner man i mörkret dina under, och din rättfärdighet i glömskans land?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 Men jag ropar till dig, HERRE, och bittida kommer min bön dig till mötes.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 Varför förkastar du, HERRE, min själ, varför döljer du ditt ansikte för mig?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 Betryckt är jag och döende allt ifrån min ungdom; jag måste bära dina förskräckelser, så att jag är nära att förtvivla.
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 Din vredes lågor gå över mig, dina fasor förgöra mig.
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 De omgiva mig beständigt såsom vatten, de kringränna mig allasammans.
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Du har drivit vän och frände långt bort ifrån mig; i mina förtrognas ställe har jag nu mörkret.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
