Psaltaren 8

1 För sångmästaren, till Gittít; en psalm av David. HERRE, vår Herre, huru härligt är icke ditt namn över hela jorden, du som har satt ditt majestät på himmelen!

Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.

2 Av barns och spenabarns mun har du upprättat en makt, för dina ovänners skull, till att nedslå fienden och den hämndgirige.

A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.

3 När jag ser din himmel, dina fingrars verk, månen och stjärnorna, som du har berett,

Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

4 vad är då en människa, att du tänker på henne, eller en människoson, att du låter dig vårda om honom.

Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

5 Dock gjorde du honom nästan till ett gudaväsen; med ära och härlighet krönte du honom.

Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!

6 Du satte honom till herre över dina händers verk; allt lade du under hans fötter:

Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

7 får och oxar, allasammans, så ock vildmarkens djur,

Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;

8 fåglarna under himmelen och fiskarna i havet, vad som vandrar havens vägar.

Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.

9 HERRE, vår Herre, huru härligt är icke ditt namn över hela jorden!

Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!