Psaltaren 71

1 Till dig, HERRE, tager jag min tillflykt; låt mig aldrig komma på skam.

Benned, Örökkévaló, van menedékem, ne hagyj megszégyenűlnöm soha!

2 Rädda mig och befria mig genom din rättfärdighet; böj ditt öra till mig och fräls mig.

Igazságoddal ments meg és szabadíts meg engem, hajlítsd hozzám füledet és segíts meg!

3 Var mig en klippa där jag får bo, och dit jag alltid kan fly, du som beskär mig frälsning. Ty du är mitt bergfäste och min borg.

Légy nekem menedék sziklájává, hogy bemehessek mindig: rendeld segitésemre, mert szirtem és váram vagy.

4 Min Gud, befria mig ur den ogudaktiges våld, ur den orättfärdiges och förtryckarens hand.

Istenem, szabadíts ki engem gonosznak kezéből, jogtalankodónak és erőszakoskodónak markából.

5 Ty du är mitt hopp, o Herre, HERRE, du är min förtröstan allt ifrån min ungdom.

Mert te vagy reményem; az Úr, az Örökkévaló bizodalmam ifjúkoromtól fogva.

6 Du har varit mitt stöd allt ifrån moderlivet, ja, du har förlöst mig ur min moders liv; dig gäller ständigt mitt lov.

Te reád támaszkodtam születéstől fogva, anyám méhéből te vontál ki, rólad szól dícsérődalom mindig.

7 Jag har blivit såsom ett vidunder för många; men du är min starka tillflykt.

Mintegy csodája lettem sokaknak, de te vagy erős menedékem.

8 Låt min mun vara full av ditt lov, hela dagen av din ära.

Teljék meg szájam dicséreteddel, egész nap dicsőségeddel.

9 Förkasta mig icke i min ålderdoms tid, övergiv mig ej, när min kraft försvinner.

Ne dobj el engem vénség idején; midőn fogytán van erőm, ne hagyj el engem.

10 Ty mina fiender säga så om mig, och de som vakta på min själ rådslå så med varandra:

Mert szóltak rólam ellenségeim, és lelkem meglesői tanácskoztak együtt,

11 "Gud har övergivit honom; förföljen och gripen honom, ty det finnes ingen som räddar."

mondván: Isten elhagyta őt, üldözzétek és fogjátok meg, mert nincs megmentő!

12 Gud, var icke långt ifrån mig; min Gud, skynda till min hjälp.

Isten, ne távozzál tőlem, Istenem, segítségemre siess.

13 Må de komma på skam och förgås, som stå emot min själ; må de höljas med smälek och blygd, som söka min ofärd.

Szégyenűljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.

14 Men jag skall alltid hoppas och än mer föröka allt ditt lov.

Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.

15 Min mun skall förtälja din rättfärdighet, hela dagen din frälsning, ty jag känner intet mått därpå.

Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.

16 Jag skall frambära Herrens, HERRENS väldiga gärningar; jag skall prisa din rättfärdighet, ja, din allenast.

Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.

17 Gud, du har undervisat mig allt ifrån min ungdom; och intill nu förkunnar jag dina under.

Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.

18 Så övergiv mig ej heller, o Gud, i min ålderdom, när jag varder grå, till dess jag får förtälja om din arm för ett annat släkte, om din makt för alla dem som skola komma.

De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, miglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.

19 Din rättfärdighet når till himmelen, o Gud. Du som har gjort så stora ting, o Gud, vem är dig lik?

Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat miveltél, Isten, ki olyan mint te?

20 Du som har låtit oss pröva så mycken nöd och olycka, du skall åter göra oss levande och föra oss upp igen du jordens djup.

A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!

21 Ja, låt mig växa till alltmer; och trösta mig igen.

Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.

22 Så vill ock jag tacka dig med psaltarspel för din trofasthet, min Gud; jag vill lovsjunga dig till harpa, du Israels Helige.

Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.

23 Mina läppar skola jubla, ty jag vill lovsjunga dig; ja, jubla skall min själ, som du har förlossat.

Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.

24 Och min tunga skall hela dagen tala om din rättfärdighet; ty de som sökte min ofärd hava kommit på skam och måst blygas.

Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik.