Psaltaren 66

1 För sångmästaren; en sång, en psalm. Höjen jubel till Gud, alla länder;

A karmesternek. Ének. Zsoltár. Riadozzatok Istennek mind a földön levők;

2 lovsjungen hans namns ära, given honom ära och pris.

zengjétek neve tiszteletét, adjatok tiszteletet, dicsérő dalával,

3 Sägen till Gud: Huru underbara äro icke dina gärningar! För din stora makts skull visa dina fiender dig underdånighet.

mondjátok Istennek: Mi félelmetes a te műved, nagy erőd miatt hízelegnek neked ellenségeid.

4 Alla länder skola tillbedja och lovsjunga dig; de skola lovsjunga ditt namn. (Sela)

Mind a földön levők leborúlnak előtted és zengenek neked, zengik nevedet. Széla.

5 Kommen och sen vad Gud har gjort; underbara äro hans gärningar mot människors barn.

Jertek és lássátok az Isten cselekvéseit, tettben félelmetes ő az ember fiai fölött.

6 Han förvandlade havet till torrt land; till fots gingo de genom floden; då gladdes vi över honom.

Szárazra változtatta a tengert, a folyamon lábbal keltek át; ott örülhetünk benne.

7 Genom sin makt råder han evinnerligen, hans ögon giva akt på hedningarna; de gensträviga må icke förhäva sig. (Sela)

Hatalmában örökké uralkodik, szemei kémlelik a nemzeteket: a pártütők ne emelkedjenek föl. Széla.

8 Prisen, I folk, vår Gud, och låten hans lov ljuda högt;

Áldjátok, népek, Istenünket és hallassátok dicséretének hangját:

9 ty han har beskärt liv åt vår själ och har icke låtit vår fot vackla.

a ki életet engedett lelkünknek és tántorodásnak nem adta át lábunkat.

10 Ty väl prövade de oss, o Gud, du luttrade oss, såsom silver luttras;

Mert megvizsgáltál minket, Isten, megolvasztottál, a mint ezüstöt olvasztanak.

11 du förde oss in i fängelse, du lade en tung börda på vår rygg;

Hálóba juttattál minket, szorítót tettél derekunkra;

12 du lät människor fara fram över vårt huvud, vi måste gå genom eld och vatten. Men du har fört oss ut och vederkvickt oss.

nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe meg vízbe kerültünk, de kijuttattál minket bőségre.

13 Så kommer jag då till ditt hus med brännoffer, jag vill infria mina löften till dig,

Bemegyek majd házadba égő áldozatokkal, megfizetem neked fogadalmaimat;

14 dem till vilka mina låppar öppnade sig, och som min mun uttalade i min nöd.

a melyekre ajkaím megnyíltak és kimondta azájam szorultomban.

15 Brännoffer av feta får vill jag frambära åt dig, med offerånga av vädurar; jag vill offra både tjurar och bockar. (Sela)

Égő áldozatokul kövér barmokat hozok neked, kosoknak füstölő áldozatával, elkészítek tulkokat bakokkal. Széla.

16 Kommen och hören, så vill jag förtälja för eder, I alla som frukten Gud, vad han har gjort mot min själ.

Jertek, halljátok, hadd beszélem el, ti istenfélők mind, a mit tett lelkemnek.

17 Till honom ropade jag med min mun, och lovsång var redan på min tunga.

Hozzája kiáltottam föl szájammal, hogy magasztaltassék nyelvemen.

18 Om jag hade förehaft något orätt i mitt hjärta, så skulle Herren icke höra mig.

Jogtalanságot ha láttam szívemben, ne hallja meg az Úr!

19 Men Gud har hört mig, han har aktat på mitt bönerop.

Ámde meghallotta az Isten, figyelt imádságom hangjára.

20 Lovad vare Gud, som icke har förkastat min bön eller vänt ifrån mig sin nåd!

Áldva legyen az Isten, a ki nem távolította el imádságomat, sem az ő kegyelmét tőlem.