Psaltaren 61

1 För sångmästaren, till strängaspel; av David. Hör, o Gud, mitt rop, akta på min bön.

A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

2 Från jordens ända ropar jag till dig, ty mitt hjärta försmäktar; för mig upp på en klippa, som är mig alltför hög.

A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

3 Ty du är min tillflykt, ett starkt torn mot fienden.

Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

4 Låt mig bo i din hydda evinnerligen; under dina vingars beskärm tager jag min tillflykt. (Sela)

Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

5 Ty du, o Gud, hör mina löften, åt dem som frukta ditt namn giver du en arvedel.

Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

6 Du förökar konungens dagar; hans år skola vara från släkte till släkte.

Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

7 Må han sitta på sin tron inför Gud evinnerligen; låt nåd och trofasthet bevara honom.

Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

8 Då skall jag lovsjunga ditt namn till evig tid, i det jag får infria mina löften dag efter dag.

Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!