< Psaltaren 48 >
1 En sång, en psalm av Koras söner. Stor är HERREN och högt lovad, i vår Guds stad, på sitt heliga berg.
Ének. Zsoltár Kórach fiaitól. Nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, Istenünk városában, az ő szent hegyén.
2 Skönt höjer det sig, hela jordens fröjd, berget Sion längst uppe i norr, den store konungens stad.
Szép emelkedésű, az egész földnek öröme, Czión hegye — észak hátulján — nagy királynak a vára.
3 Gud har i dess palatser gjort sig känd såsom ett värn.
Kastélyaiban az Isten megismertette magát mentsvárnak.
4 Ty se, konungarna församlade sig, tillhopa drogo de fram.
Mert íme, a királyok összejöttek eltüntek egyetemben.
5 De sågo det, då häpnade de; de förskräcktes, de flydde.
Ők láttak, akképen bámultak, megréműltek, elsiettek.
6 Bävan grep dem där, ångest lik en barnaföderskas.
Reszketés fogta el őket ott, vajudás mint a szűlő nőt.
7 Så krossar du Tarsis-skepp med östanvinden.
Keleti széllel összetörsz Tarsís-hajókat.
8 Såsom vi hade hört, så fingo vi se det, i HERREN Sebaots stad, i vår Guds stad; Gud håller den vid makt till evig tid. (Sela)
Ahogy hallottuk, úgy láttuk az Örökkévalónak, a seregek urának városában, Istenünk városában: Isten szilárdítsa azt meg örökre. Széla.
9 Vi tänka, o Gud, på din nåd, när vi stå i ditt tempel.
Elképzeltük, Isten, a te kegyedet benn a templomodban.
10 Såsom ditt namn, o Gud, så når ock ditt lov intill jordens ändar; din högra hand är full av rättfärdighet.
A milyen a neved Isten, olyan a dicséreted, a föld széléig; igazsággal teli a jobbod.
11 Sions berg glädje sig, Juda döttrar fröjde sig, för dina domars skull.
Örűl Czión hegye, újjonganak Jehúda lányai, ítéleteid okából.
12 Gån omkring Sion och vandren runt därom, räknen dess torn;
kerüljétek meg Cziónt, és járjátok körül, számláljátok meg tornyait.
13 given akt på dess murar, skriden genom dess palatser, så att I kunnen förtälja därom för ett kommande släkte.
Fordítsátok szíveteket bástyájára, lépdeljetek át kastélyain, azért hogy elbeszéljétek az utóbbi nemzedéknek.
14 Ty sådan är Gud, vår Gud, alltid och evinnerligen; intill döden skall han ledsaga oss.
Mert ez Isten, a mi Istenünk, mindörökké; ő vezérel minket holtiglan.