Psaltaren 44

1 För sångmästaren; av Koras söner; en sång. Gud, med våra öron hava vi hört, våra fäder hava förtäljt därom för oss: om den gärning du gjorde i deras dagar, i forntidens dagar.

A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.

2 Det var du som med din hand utrotade hedningarna, men planterade dem; du fördärvade andra folk, men dem lät du utbreda sig.

Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.

3 Ty icke med sitt svärd intogo de landet, och deras egen arm gav dem icke seger, utan din högra hand och din arm och ditt ansiktes ljus, ty du hade behag till dem.

Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.

4 Du, densamme, är min konung, o Gud; så tillsäg nu Jakob seger.

Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!

5 Med din hjälp kunna vi stöta ned våra ovänner och i ditt namn förtrampa våra motståndare.

Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.

6 Ty icke på min båge förlitar jag mig, och mitt svärd kan icke giva mig seger;

Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;

7 nej, du giver oss seger över våra ovänner, och dem som hata oss låter du komma på skam.

hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.

8 Gud lova vi alltid, och ditt namn prisa vi evinnerligen. (Sela)

Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.

9 Och dock har du nu förkastat oss och låtit oss varda till blygd, och du drager icke ut med våra härar.

Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;

10 Du låter oss vika tillbaka för ovånnen, och de som hata oss taga sig byte.

hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.

11 Du låter oss bliva uppätna såsom får, och bland hedningarna han du förstrött oss.

Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.

12 Du säljer ditt folk för ett ringa pris, stor är icke den vinst du har gjort därpå.

Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.

13 Du låter oss bliva till smälek för våra grannar, till spott och hån för dem som bo omkring oss.

Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.

14 Du gör oss till ett ordspråk bland hedningarna, du låter folken skaka huvudet åt oss.

Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.

15 Hela dagen är min smälek inför mig, och blygsel höljer mitt ansikte,

Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,

16 när jag hör smädarens och lastarens tal, när jag ser fienden och den hämndgirige.

gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.

17 Allt detta har kommit över oss, och vi hava dock icke förgätit dig, ej heller svikit ditt förbund.

Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,

18 Våra hjärtan avföllo icke, och våra steg veko ej av ifrån din väg,

Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,

19 så att du därför har krossat oss i schakalers land och övertäckt oss med dödsskugga.

úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.

20 Om vi hade förgätit vår Guds namn och uträckt våra händer till en främmande gud,

Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:

21 månne icke Gud skulle hava utrannsakat det, han som känner hjärtats lönnligheter?

nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!

22 Nej, för din skull varda vi dödade hela dagen och bliva aktade såsom slaktfår.

Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.

23 Vakna upp; varför sover du, Herre? Vakna, förkasta oss icke för alltid.

Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!

24 Varför döljer du ditt ansikte och förgäter vårt lidande och trångmål?

Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.

25 Se, vår själ är nedböjd i stoftet, vår kropp ligger nedtryckt till jorden.

Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.

26 Stå upp till vår hjälp, och förlossa oss för din nåds skull.

Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!