Psaltaren 38
1 En psalm av David; till åminnelse. HERRE, straffa mig icke i din förtörnelse, och tukta mig icke i din vrede.
Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
2 Ty dina pilar hava träffat mig, och din hand drabbar mig.
Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
3 Det finnes intet helt på min kropp för din vredes skull, intet helbrägda i mina ben för min synds skull.
Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
4 Ty mina missgärningar gå mig över huvudet; såsom en svår börda äro de mig för tunga.
Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
5 Mina sår stinka och flyta för min dårskaps skull.
Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Jag går krokig och mycket lutande; hela dagen går jag sörjande.
Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
7 Ty mina länder äro fulla av brand, och intet helt finnes på min kropp.
Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
8 Jag är vanmäktig och illa sönderslagen; jag klagar för mitt hjärtas jämmers skull.
Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
9 Herre, du känner all min trängtan, och min suckan är dig icke fördold.
Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
10 Mitt hjärta slår häftigt, min kraft har övergivit mig; mina ögons ljus, också det är borta.
Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
11 Mina vänner och fränder hålla sig fjärran ifrån min plåga, och mina närmaste hava ställt sig långt ifrån.
Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
12 Snaror lägga de ut, som stå efter mitt liv, och de som söka min ofärd tala vad fördärvligt är; på svek tänka de hela dagen.
Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
13 Men jag är lik en döv, som intet hör, och lik en stum, som icke upplåter sin mun;
De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 ja, jag är lik en man som intet hör, och som icke har något gensvar i sin mun.
Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
15 Se, på dig, HERRE, hoppas jag; du skall svara, Herre, min Gud.
Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
16 Ty jag fruktar att de annars få glädja sig över mig, att de skola förhäva sig över mig, när min fot vacklar.
Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
17 Ty jag är nära att falla, och min plåga är alltid inför mig;
Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
18 ja, jag måste bekänna min missgärning, och jag sörjer över min synd.
Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
19 Men mina fiender få leva och äro mäktiga, och många äro de som hata mig utan sak,
De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
20 de som löna gott med ont, och som stå mig emot, därför att jag far efter det goda.
s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
21 Övergiv mig icke, HERRE; min Gud, var icke långt ifrån mig.
Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
22 Skynda till min hjälp, Herre, du min frälsning.
Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
