Psaltaren 35

1 Av David. Gå till rätta, HERRE, med dem som gå till rätta med mig; strid mot dem som strida mot mig.

Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!

2 Fatta sköld och skärm, och stå upp till min hjälp;

Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.

3 drag fram spjutet, och spärra vägen för mina förföljare. Säg till min själ: "Jag är din frälsning."

Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.

4 Må de komma på skam och blygas, som stå efter mitt liv; må de vika tillbaka och varda utskämda, som hava ont i sinnet mot mig.

Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.

5 Må de bliva såsom agnar för vinden, och HERRENS ängel drive dem bort.

Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;

6 Deras väg blive mörk och slipprig, och HERRENS ängel drive dem bort.

legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.

7 Ty utan sak hava de försåtligen tillrett sin nätgrop för mig, utan sak hava de grävt en grav för mitt liv.

Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.

8 Fördärv komme över den mannen oförtänkt, det nät han har utlagt må fånga honom; ja, till sitt fördärv falle han själv däri.

Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.

9 Men min själ skall fröjda sig i HERREN och vara glad över hans frälsning.

Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.

10 Alla ben i min kropp skola säga: "HERRE, vem är dig lik, du som räddar den betryckte från den som är honom för stark, den betryckte och fattige ifrån den som plundrar honom?"

Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!

11 Orättfärdiga vittnen träda fram; de utfråga mig om det jag icke vet.

Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.

12 De löna mig med ont för gott; övergiven är min själ.

Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.

13 Jag åter bar sorgdräkt, när de voro sjuka, jag späkte min själ med fasta, jag bad med nedsänkt huvud;

Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!

14 såsom gällde det min vän, min broder, så skickade jag mig; lik den som sörjer sin moder gick jag sorgklädd och lutande.

Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.

15 Men de glädja sig över mitt fall och rota sig samman; ja, eländiga människor, som jag icke känner, rota sig samman mot mig, de smäda mig utan uppehåll.

De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.

16 Dessa gudlösa, som driva gyckel för en kaka bröd, bita ihop tänderna mot mig.

Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.

17 Herre, huru länge skall du se härpå? Ryck min själ undan det fördärv de bereda, och mitt liv undan lejonen.

Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.

18 Då skall jag tacka dig i den stora församlingen, och bland mycket folk skall jag lova dig.

Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!

19 Låt icke dem få glädja sig över mig, som utan skäl äro mina fiender; låt icke dem som utan sak hata mig få blinka med ögonen.

Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.

20 Ty det är icke frid som de tala; nej, svekets ord tänka de ut mot de stilla i landet.

Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.

21 De spärra upp munnen mot mig; de säga: "Rätt så, rätt så, nu se vi det med egna ögon!"

Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,

22 Du, HERRE, ser det; tig icke. Herre, var icke långt ifrån mig.

Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!

23 Vakna och stå upp för att skaffa mig rätt, för att utföra min sak, du min Gud och Herre.

Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!

24 Skaffa mig rätt efter din rättfärdighet, HERRE, min Gud, och låt dem icke få glädja sig över mig.

Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;

25 Låt dem icke säga i sina hjärtan: "Rätt så, det gick såsom vi ville!" Låt dem icke säga: "Vi hava fördärvat honom."

ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.

26 Må alla komma på skam och blygas, som glädja sig över min ofärd. Med skam och blygd må de varda klädda, som förhäva sig över mig.

Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.

27 Men må de jubla och glädja sig, som unna mig min rätt, och må de alltid kunna säga: "Lovad vare HERREN, han som unnar sin tjänare gott!"

Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.

28 Då skall min tunga förkunna din rättfärdighet och hela dagen ditt lov.

Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!