Psaltaren 22
1 För sångmästaren, efter "Morgonrodnadens hind"; en psalm av David. Min Gud, min Gud, varför har du övergivit mig? Jag brister ut och klagar, men min frälsning är fjärran.
A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
2 Men Gud, jag ropar om dagen, men du svarar icke, så ock om natten, men jag får ingen ro.
Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
3 Och dock är du den Helige, den som tronar på Israels lovsånger.
Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
4 På dig förtröstade våra fäder; de förtröstade, och du räddade dem.
te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
5 Till dig ropade de och blevo hulpna; på dig förtröstade de och kommo icke på skam.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 Men jag är en mask, och icke en människa, till smälek bland män, föraktad av folket.
De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
7 Alla som se mig bespotta mig; de spärra upp munnen, de skaka huvudet:
Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
8 "Befall dig åt HERREN! Han befrie honom, han rädde honom, ty han har ju behag till honom."
Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
9 Ja, det var du som hämtade mig ut ur moderlivet och lät mig vila trygg vid min moders bröst.
Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
10 På dig är jag kastad allt ifrån modersskötet; du är min Gud allt ifrån min moders liv.
te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
11 Var icke långt ifrån mig, ty nöd är nära, och det finnes ingen hjälpare.
Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
12 Tjurar i mängd omgiva mig, Basans oxar omringa mig.
Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
13 Såsom glupande och rytande lejon spärrar man upp gapet mot mig.
fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
14 Jag är lik vatten som utgjutes, alla mina leder hava skilts åt; mitt hjärta är såsom vax, det smälter i mitt liv.
Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
15 Min kraft är förtorkad och lik en lerskärva, min tunga låder vid min gom, och du lägger mig i dödens stoft.
Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
16 Ty hundar omgiva mig; de ondas hop har kringränt mig, mina händer och fötter hava de genomborrat.
Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
17 Jag kan räkna alla mina ben; de skåda därpå, de se med lust på mig.
megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
18 De dela mina kläder mellan sig och kasta lott om min klädnad.
Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
19 Men du, HERRE, var icke fjärran; du min starkhet, skynda till min hjälp.
Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
20 Rädda min själ från svärdet, mitt liv ur hundarnas våld.
Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
21 Fräls mig från lejonets gap. Ja, du bönhör mig och räddar mig undan vildoxarnas horn.
Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
22 Då skall jag förkunna ditt namn för mina bröder, mitt i församlingen skall jag prisa dig:
Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
23 I som frukten HERREN, loven honom; ären honom, alla Jakobs barn, och bäven för honom, alla Israels barn.
Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
24 Ty han föraktade icke den betrycktes elände och höll det icke för en styggelse; han fördolde icke sitt ansikte för honom, och när han ropade, lyssnade han till honom.
Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
25 Genom dig skall min lovsång ljuda i den stora församlingen; mina löften får jag infria inför dem som frukta honom.
Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
26 De ödmjuka skola äta och bliva mätta, de som söka HERREN skola få lova honom; ja, edra hjärtan skola leva evinnerligen.
Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
27 Alla jordens ändar skola betänka det och omvända sig till HERREN. Hedningarnas alla släkter skola tillbedja inför dig.
Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
28 Ty riket är HERRENS, och han råder över hedningarna.
Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
29 Ja, alla mäktiga på jorden skola äta och tillbedja; inför honom skola knäböja alla de som måste fara ned i graven, de som icke kunna behålla sin själv vid liv.
Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
30 Kommande ättled skola tjäna honom; man skall förtälja om Herren för ett annat släkte.
Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
31 Man skall träda upp och förkunna hans rättfärdighet, ja, bland folk som skola födas att han har gjort det.
jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
