Psaltaren 147

1 Halleluja! Ja, det är gott att lovsjunga vår Gud, ja, det är ljuvligt; lovsång höves oss.

Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.

2 HERREN är den som bygger upp Jerusalem, Israels fördrivna samlar han tillhopa.

Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.

3 Han helar dem som hava förkrossade hjärtan, och deras sår förbinder han.

Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;

4 Han bestämmer stjärnornas mängd, han nämner dem alla vid namn.

számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.

5 Vår Herre är stor och väldig i kraft, hans förstånd har ingen gräns.

Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.

6 HERREN uppehåller de ödmjuka, men de ogudaktiga slår han till jorden.

Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.

7 Höjen sång till HERREN med tacksägelse, lovsjungen vår Gud till harpa,

Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!

8 honom som betäcker himmelen med moln, honom som bereder regn åt jorden, honom som låter gräs skjuta upp på bergen,

A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;

9 honom som giver föda åt djuren, åt korpens ungar som ropa.

megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.

10 Han har icke sin lust i hästens styrka, hans behag står ej till mannens snabbhet.

Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.

11 HERRENS behag står till dem som frukta honom, till dem som hoppas på hans nåd.

Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.

12 Jerusalem, prisa HERREN; Sion, lova din Gud.

Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!

13 Ty han har gjort bommarna för dina portar fasta; han har välsignat dina barn i dig.

Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.

14 Han skaffar dina gränser frid, han mättar dig med bästa vete.

Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;

15 Han låter sitt tal gå ut till jorden, hans ord löper åstad med hast.

ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;

16 Han låter snö falla såsom ull, rimfrost strör han ut såsom aska.

ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,

17 Han kastar sitt hagel såsom smulor; vem kan bestå för hans frost?

dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?

18 Åter sänder han sitt ord, då smälter det frusna; sin vind låter han blåsa, då strömmar vatten.

Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,

19 Han har förkunnat för Jakob sitt ord, för Israel sina stadgar och rätter.

Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.

20 Så har han icke gjort för något hednafolk; och hans rätter, dem känna de icke. Halleluja!

Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!