Psaltaren 132

1 En vallfartssång. Tänk, HERRE, David till godo, på allt vad han fick lida,

Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.

2 han som svor HERREN en ed och gjorde ett löfte åt den Starke i Jakob;

Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:

3 "Jag skall icke gå in i den hydda där jag bor, ej heller bestiga mitt viloläger,

nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,

4 jag skall icke unna mina ögon sömn eller mina ögonlock slummer,

nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,

5 förrän jag har funnit en plats åt HERREN, en boning åt den Starke i Jakob."

mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.

6 Ja, vi hörde därom i Efrata, vi förnummo det i skogsbygden.

Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.

7 Låtom oss gå in i hans boning, tillbedja vid hans fotapall.

Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!

8 Stå upp, HERRE, och kom till din vilostad, du och din makts ark.

Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.

9 Dina präster vare klädda i rättfärdighet, och dina fromma juble.

Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!

10 För din tjänare Davids skull må du icke visa tillbaka din smorde.

Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.

11 HERREN har svurit David en osviklig ed, som han icke skall rygga: "Av ditt livs frukt skall jag sätta konungar på din tron.

Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;

12 Om dina barn hålla mitt förbund och hålla mitt vittnesbörd, som jag skall lära dem, så skola ock deras barn till evig tid få sitta på din tron.

ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!

13 Ty HERREN har utvalt Sion, där vill han hava sin boning.

Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:

14 Detta är min vilostad till evig tid; här skall jag bo, ty till detta ställe har jag lust.

ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.

15 Dess förråd skall jag rikligen välsigna, åt dess fattiga skall jag giva bröd till fyllest.

Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,

16 Dess präster skall jag kläda i frälsning, och dess fromma skola jubla högt.

papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.

17 Där skall jag låta ett horn skjuta upp åt David; där har jag rett till en lampa åt min smorde.

Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.

18 Hans fiender skall jag kläda i skam, men på honom skall hans krona glänsa."

Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.