Psaltaren 126

1 En vallfartssång. När HERREN åter upprättade Sion, då voro vi såsom drömmande.

Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

2 Då blev vår mun uppfylld med löje och vår tunga med jubel; då sade man bland hedningarna: "HERREN har gjort stora ting med dem."

Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

3 Ja, HERREN hade gjort stora ting med oss; däröver voro vi glada.

Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

4 HERRE, upprätta oss igen, såsom du återför bäckarna i Sydlandet.

Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

5 De som så med tårar skola skörda med jubel.

Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

6 De gå åstad gråtande och bära sitt utsäde; de komma åter med jubel och bära sina kärvar.

menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.