Psaltaren 123

1 En vallfartssång. Jag lyfter mina ögon upp till dig, du som bor i himmelen.

Zarándoklás éneke. Hozzád emeltem szemeimet, te ki az égben trónolsz!

2 Ja, såsom tjänares ögon skåda på deras herres hand, såsom en tjänarinnas ögon på hennes frus hand, så skåda våra ögon upp till HERREN, vår Gud, till dess han varder oss nådig.

Íme, mint szolgák szemei uruknak kezére, mint szolgáló szemei úrnője kezére: úgy fordulnak szemeink az Örökkévalóhoz Istenünkhöz, mígnem kegyelmez nekünk.

3 Var oss nådig, HERRE, var oss nådig, ty vi äro rikligen mättade med förakt.

Kegyelmezz nekünk, Örökkévaló, kegyelmezz nekünk, mert bőven jóllaktunk a csúfolással;

4 Rikligen mättad är vår själ med de säkras bespottelse, med de högmodigas förakt.

bőven is jóllakott lelkünk, gúnyjával a gondtalanoknak, csúfolásával a gőgös elnyomóknak.