Psaltaren 122

1 En vallfartssång; av David. Jag gladdes, när man sade till mig: "Vi skola gå till HERRENS hus."

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

2 Våra fötter fingo träda in i dina portar, Jerusalem,

Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Jerusalem, du nyuppbyggda stad, där hus sluter sig väl till hus,

Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

4 dit stammarna draga upp, HERRENS stammar, efter lagen för Israel, till att prisa HERRENS namn.

hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

5 Ty där äro ställda domarstolar, stolar för Davids hus.

Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

6 Önsken Jerusalem frid; ja, dem gånge väl, som älska dig.

Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

7 Frid vare inom dina murar, välgång i dina palats!

Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

8 För mina bröders och vänners skull vill jag tillsäga dig frid.

Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

9 För HERRENS, vår Guds, hus' skull vill jag söka din välfärd.

Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!