Psaltaren 12

1 För sångmästaren, till Seminít; en psalm av David. Fräls, HERRE; ty de fromma äro borta, de trogna äro försvunna ifrån människors barn.

Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

2 De tala lögn, den ene med den andre; med hala läppar tala de, och med dubbelt hjärta.

Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

3 HERREN utrote alla hala läppar, den tunga som talar stora ord,

Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

4 dem som säga: "Genom vår tunga äro vi starka, våra läppar stå oss bi; vem är herre över oss?"

A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

5 "Eftersom de arma lida övervåld och de fattiga klaga, vill jag nu stå upp", säger HERREN; "jag vill skaffa frälsning åt den som längtar därefter."

A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

6 HERRENS tal är ett rent tal, likt silver som rinner ned mot jorden, luttrat i degeln, renat sju gånger.

Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

7 Du, HERRE, skall bevara dem, du skall beskydda dem för detta släkte evinnerligen.

Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

8 Ty runt omkring dem vandra de ogudaktiga, då nu uselheten är rådande bland människors barn.

Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.