Psaltaren 116

1 Jag har HERREN kär, ty han hör min röst och mina böner.

Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.

2 Ja, han har böjt sitt öra till mig; i hela mitt liv skall jag åkalla honom.

Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.

3 Dödens band omvärvde mig, och dödsrikets ångest grep mig; jag kom i nöd och bedrövelse. (Sheol h7585)

Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)

4 Men jag åkallade HERRENS namn: "Ack HERRE, rädda min själ."

de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!

5 HERREN är nådig och rättfärdig, vår Gud är barmhärtig.

Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.

6 HERREN bevarar de enfaldiga; jag var i elände, och han frälste mig.

Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.

7 Vänd nu åter till din ro, min själ, ty HERREN har gjort väl mot dig.

Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!

8 Ja, du har räddat min själ från döden, mitt öga från tårar, min fot ifrån fall;

Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.

9 jag skall få vandra inför HERREN i de levandes land.

Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.

10 Jag tror, ty därför talar jag, jag som var storligen plågad,

Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.

11 jag som måste säga i min ångest: "Alla människor äro lögnaktiga."

Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.

12 Huru skall jag vedergälla HERREN alla hans välgärningar mot mig?

Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?

13 Jag vill taga frälsningens bägare och åkalla HERRENS namn.

Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.

14 Jag vill infria åt HERREN mina löften, ja, i hela hans folks åsyn.

Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.

15 Dyrt aktad i HERRENS ögon är hans frommas död.

Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.

16 Ack HERRE, jag är ju din tjänare, jag är din tjänare, din tjänarinnas son; du har lossat mina band.

Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.

17 Dig vill jag offra lovets offer, och HERRENS namn vill jag åkalla.

Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.

18 Jag vill infria åt HERREN mina löften, ja, i hela hans folks åsyn,

Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.

19 i gårdarna till HERRENS hus, mitt i dig, Jerusalem. Halleluja!

Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!