< Josua 2 >
1 Josua, Nuns son, sände hemligen ut två spejare från Sittim och sade: "Gån och besen landet och Jeriko." De gingo åstad och kommo in i ett hus där en sköka bodde, vid namn Rahab, och där lade de sig till vila.
És küldött Józsua, Nún fia, Sittímből titkon két embert kémekül, mondván: Menjetek, nézzétek meg az országot és Jeríchót. Elmentek hát és értek egy parázna asszony házába – neve Rácháb – s megháltak ott.
2 Men för konungen i Jeriko blev inberättat: "I natt hava några män kommit hit från Israels barn för att utforska landet."
Jelentették pedig Jeríchó királyának, mondván: Íme, emberek jöttek ide az éjjel Izraél fiai közül, hogy kipuhatolják az országot.
3 Då sände konungen i Jeriko till Rahab och lät säga: "Lämna ut de män som hava kommit till dig och tagit in i ditt hus, ty de hava kommit hit för att utforska hela landet."
Ekkor küldött Jeríchó királya Ráchábhoz, mondván: Add ki a hozzád jött férfiakat, akik házadba jöttek, mert kipuhatolni jöttek az egész országot.
4 Men kvinnan tog de båda männen och dolde dem; sedan svarade hon: "Ja, männen kommo till mig, men jag visste icke varifrån de voro;
De vette az asszony a két embert és elrejtette. S mondta: Igenis, jöttek hozzám az emberek, de nem tudtam, honnan valók.
5 och när porten skulle stängas, sedan det hade blivit mörkt, gingo männen ut, och jag vet icke vart de togo vägen; skynden eder att sätta efter dem, så fån I nog fatt i dem."
Éppen a kaput bezárni kellett, a sötétben, elmentek az emberek, nem tudom, hová mentek az emberek; üldözzétek őket sietve, mert utoléritek.
6 Men hon hade fört dem upp på taket och gömt dem under linstjälkar, som hon hade där, utbredda på taket.
Ő azonban a tetőre vitte volt őket és eldugta a lenszár közé, mely rendbe rakva volt nála a tetőn.
7 Så satte nu männen efter dem åt Jordan till, bort emot vadställena; och man stängde stadsporten så snart förföljarna hade begivit sig åstad.
Az emberek üldözték őket a Jordán felé az átkelőkhöz; a kaput pedig bezárták, azután hogy kimentek azok, kik őket üldözték.
8 Men innan de främmande männen hade lagt sig, steg hon upp till dem på taket
Mielőtt pedig amazok lefeküdtek volna, fölment hozzájuk a tetőre;
9 och sade till dem: "Jag vet att HERREN har givit eder detta land, och att förskräckelse för eder har fallit över oss, ja, att alla landets inbyggare äro i ångest för eder.
s szólt az emberekhez: Tudom, hogy nektek adta az Örökkévaló az országot, és hogy ránk szállott a tőletek való ijedelem és hogy elcsüggedtek mind az ország lakói előttetek.
10 Ty vi hava hört huru HERREN lät vattnet i Röda havet torka ut framför eder, när I drogen ut ur Egypten, och vad I haven gjort med amoréernas konungar, de två på andra sidan Jordan, Sihon och Og, huru I gåven dem till spillo.
Mert hallottuk azt, hogy kiszárasztotta előttetek az Örökkévaló a nádas tengert, mikor kivonultatok Egyiptomból, és amit tettetek a Jordánon túli emórinak két királyával, Szíchónnal és Óggal, hogy elpusztítottátok.
11 Då vi hörde detta, blevo våra hjärtan förfärade, och numera har ingen mod att stå eder emot; ty HERREN, eder Gud, är Gud, uppe i himmelen och nere på jorden.
Hallottuk és elolvadt szívünk és nem maradt meg többé lélek senkiben sem előttetek, mert az Örökkévaló, a ti Istentek, ő Isten az égben fent és a földön alant.
12 Så loven mig nu med ed vid HERREN, att eftersom jag har gjort barmhärtighet med min faders hus och giva mig ett säkert tecken därpå,
Most pedig esküdjetek, kérlek, nekem az Örökkévalóra, mivel szeretetet cselekedtem veletek: hogy majd ti is cselekedtek szeretetet atyám házával – adjatok nekem erre igaz jelt –
13 och låta min fader och min moder, mina bröder och mina systrar leva, så ock alla som tillhöra dem, och rädda oss från döden."
hogy életben hagyjátok atyámat, anyámat, fivéreimet és nővéreimet és mindent, mi az övék, és hogy megmentitek életünket a haláltól.
14 Männen sade till henne: "Med vårt eget liv svara vi för edert, såframt I icke förråden vårt förehavande; när HERREN giver oss landet, skola vi bevisa dig barmhärtighet och trofasthet."
Mondták neki a férfiak: Lelkünket adjuk helyettetek halálra, ha el nem mondjátok ezt a mi dolgunkat. És lészen, midőn az Örökkévaló nekünk adja az országot, majd cselekszünk veled szeretetet és hűséget.
15 Då släppte hon ned dem genom fönstret med ett tåg; ty hennes hus låg invid stadsmuren, så att hon bodde invid själva muren.
Erre lebocsátotta őket kötélen az ablakon át, mert háza a városfal oldalában volt és a városfalban lakott.
16 Och hon sade till dem: "Gån upp i bergsbygden, så att edra förföljare icke träffa på eder; och hållen eder gömda där i tre dagar, till dess edra förföljare hava kommit tillbaka, så kunnen I sedan fortsätta eder färd."
És mondta nekik: A hegység felé menjetek, nehogy reátok akadjanak az üldözők; rejtőzzetek ott el három napig, míg vissza nem tértek az üldözök s azután mehettek utatokra.
17 Och männen sade till henne: "Vi vilja likväl vara fria ifrån den ed som du nu har tagit av oss,
Mondták neki az emberek: Mentek vagyunk ez alól a te esküd alól, mellyel megeskettél bennünket.
18 om du, när vi komma in i landet, underlåter att binda detta röda snöre i det fönster genom vilket du har släppt ned oss, och likaledes om du icke har din fader och din moder och dina bröder, alla av din faders hus, samlade hemma hos dig.
Íme, mi bejövünk az országba – e piros zsinórszalagot rákötöd arra az ablakra, melyen lebocsátottál minket, atyádat pedig és anyádat és testvéreidet, meg atyád egész házát beveszed magadhoz a házba.
19 Dock, om någon går åstad, utom dörrarna till ditt hus, så komme hans blod över hans huvud, och vi äro utan skuld; om däremot någons hand kommer vid en av dem som äro inne i ditt hus, så må dennes blod komma över vårt huvud.
És lészen, bárki megy ki házad ajtóiból az utcára, vére a fejére száll, mi pedig mentek vagyunk; bárki azonban nálad lesz a házban, vére a fejünkre száll, ha kéz nyúl hozzá.
20 Och om du förråder vårt förehavande, så äro vi likaledes fria ifrån den ed som du har tagit av oss."
Ha pedig elmondod ezt a mi dolgunkat, akkor mentek leszünk esküd alól, mellyel megeskettél bennünket.
21 Hon svarade: "Vare det såsom I haven sagt." Och så lät hon dem gå, och de drogo åstad. Men hon band det röda snöret i fönstret.
És mondta: Szavaitok szerint úgy legyen! Erre elbocsátotta őket, s elmentek; és rákötötte a piros szalagot az ablakra.
22 Så drogo de nu åstad och kommo upp i bergsbygden och stannade där i tre dagar, till dess att deras förföljare hade vänt tillbaka; ty dessa hade sökt efter dem överallt på vägarna, men hade icke funnit dem.
Elmentek és eljutottak a hegységbe és ott maradtak három napig, amíg visszatértek az üldözők. Keresték az üldözők az egész úton, de nem találták.
23 Sedan vände de båda männen tillbaka och kommo ned från bergsbygden och gingo över floden och kommo så till Josua, Nuns son; och de förtäljde för honom allt vad som hade vederfarits dem.
Visszafordult a két ember, leszálltak a hegyről, átkeltek és elértek Józsuához, Nún fiához, és elbeszélték neki mindazt, mi őket érte.
24 Och de sade till Josua: "HERREN har givit hela landet i vår hand; alla landets inbyggare äro i ångest för oss."
Szóltak Józsuához: Bizony, kezünkbe adta az Örökkévaló az egész országot, s el is csüggedtek előttünk mind az ország lakói.