Johannes 10
1 "Sannerligen, sannerligen säger jag eder: Den som icke går in i fårahuset genom dörren, utan stiger in någon annan väg, han är en tjuv och en rövare.
„Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, tolvaj az és rabló.
2 Men den som går in genom dörren, han är fårens herde.
Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
3 För honom öppnar dörrvaktaren, och fåren lyssna till hans röst, och han kallar sina får vid namn och för dem ut.
Ennek az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára, és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.
4 Och när han har släppt ut alla sina får, går han framför dem, och fåren följa honom, ty de känna hans röst.
És mikor kiereszti a juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5 Men en främmande följa de alls icke, utan fly bort ifrån honom, ty de känna icke de främmandes röst."
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.“
6 Så talade Jesus till dem i förtäckta ord; men de förstodo icke vad det var som han talade till dem.
Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mi az, amit mondott nekik.
7 Åter sade Jesus till dem: "Sannerligen, sannerligen säger jag eder: Jag är dörren in till fåren.
Újra mondta azért nekik Jézus: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8 Alla de som hava kommit före mig äro tjuvar och rövare, men fåren hava icke lyssnat till dem.
Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok.
9 Jag är dörren; den som går in genom mig, han skall bliva frälst, och han skall få gå ut och in och skall finna bete.
Én vagyok az ajtó: ha valaki énrajtam megy be, megtartatik, bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10 Tjuven kommer allenast för att stjäla och slakta och förgöra. Jag har kommit, för att de skola hava liv och hava över nog.
A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.
11 Jag är den gode herden. En god herde giver sitt liv för fåren.
Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12 Men den som är lejd och icke är herden själv, när han, den som fåren icke tillhöra, ser ulven komma, då övergiver han fåren och flyr, och ulven rövar bort dem och förskingrar dem.
A béres pedig nem igazi pásztor, neki a juhok nem tulajdonai. Amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut: a farkas elragadja azokat, és elszéleszti a juhokat.
13 Han är ju lejd och frågar icke efter fåren.
A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14 Jag är den gode herden, och jag känner mina får, och mina får känna mig,
Én vagyok a jó pásztor, ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.
15 såsom Fadern känner mig, och såsom jag känner Fadern; och jag giver mitt liv för fåren.
Ahogyan ismer engem az Atya, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.
16 Jag har ock andra får, som icke höra till detta fårahus; också dem måste jag draga till mig, och de skola lyssna till min röst. Så skall det bliva en hjord och en herde.
Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell vezetnem, hallgatnak majd az én szavamra, és lesz egy akol és egy pásztor.
17 Därför älskar Fadern mig, att jag giver mitt liv -- för att sedan taga igen det.
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18 Ingen tager det ifrån mig, utan jag giver det av fri vilja. Jag har makt att giva det, och jag har makt att taga igen det. Det budet har jag fått av min Fader."
Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én adom oda azt magamtól. Van hatalmam odaadni, és van hatalmam ismét visszavenni azt. Ezt a parancsolatot kaptam az én Atyámtól.“
19 För dessa ords skull uppstodo åter stridiga meningar bland judarna.
Újra meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.
20 Många av dem sade: "Han är besatt av en ond ande och är från sina sinnen. Varför hören I på honom?"
Sokan mondták közülük: „Ördög van benne, és bolondozik, mit hallgattok reá?“
21 Andra åter sade: "Sådana ord talar icke den som är besatt. Icke kan väl en ond ande öppna blindas ögon?"
Mások azt mondták: „Ezek nem megszállott ember beszédei. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?“
22 Därefter inföll tempelinvigningens högtid i Jerusalem. Det var nu vinter,
Jeruzsálemben pedig a templomszentelés ünnepe és tél volt.
23 och Jesus gick fram och åter i Salomos pelargång i helgedomen.
Jézus a templomban, Salamon tornácában járt.
24 Då samlade sig judarna omkring honom och sade till honom: "Huru länge vill du hålla oss i ovisshet? Om du är Messias, så säg oss det öppet."
Körülvették azért a zsidók, és mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyíltan!“
25 Jesus svarade dem: "Jag har sagt eder det, men I tron mig icke. De gärningar som jag gör i min Faders namn, de vittna om mig.
Jézus így felelt: „Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26 Men I tron mig icke, ty I ären icke av mina får.
De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok, amint megmondtam néktek.
27 Mina får lyssna till min röst, och jag känner dem, och de följa mig.
Az én juhaim hallják az én szavamat, én ismerem őket, és követnek engem.
29 Min Fader, som har givit mig dem, är större än alla, och ingen kan rycka dem ur min Faders hand.
Az én Atyám, aki őket adta nekem, nagyobb mindennél, senki sem ragadhatja ki őket az Atyámnak kezéből.
30 Jag och Fadern äro ett."
Én és az Atya egy vagyunk.“
31 Då togo judarna åter upp stenar för att stena honom.
Ekkor ismét köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32 Men Jesus sade till dem: "Många goda gärningar, som komma från min Fader, har jag låtit eder se. För vilken av dessa gärningar är det som I viljen stena mig?"
Jézus így felelt nekik: „Sok jó dolgot mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyikért köveztek meg engem?“
33 Judarna svarade honom: "Det är icke för någon god gärnings skull som vi vilja stena dig, utan därför att du hädar och gör dig själv till Gud, du som är en människa."
A zsidók így feleltek neki: „Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.“
34 Jesus svarade dem: "Det är ju så skrivet i eder lag: 'Jag har sagt att I ären gudar'.
Jézus így felelt nekik: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: »én mondtam: istenek vagytok«?
35 Om han nu har kallat för gudar dem som Guds ord kom till -- och skriften kan ju icke bliva om intet --
Ha azokat isteneknek mondta, akikhez az Isten beszéde szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,
36 huru kunnen då I, på den grund att jag har sagt mig vara Guds Son, anklaga mig för hädelse, mig som Fadern har helgat och sänt i världen?
akkor arról ti azt mondjátok, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!
37 Gör jag icke min Faders gärningar, så tron mig icke.
Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nekem,
38 Men gör jag dem, så tron gärningarna, om I än icke tron mig; då skolen I fatta och förstå att Fadern är i mig, och att jag är i Fadern."
ha pedig azokat cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.“
39 Då ville de åter gripa honom, men han gick sin väg, undan deras händer.
Ismét meg akarták azért őt fogni, de kiment a kezük közül.
40 Sedan begav han sig åter bort till det ställe på andra sidan Jordan, där Johannes först hade döpt, och stannade kvar där.
Jézus újra elment, túl a Jordánon, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.
41 Och många kommo till honom. Och de sade: "Väl gjorde Johannes intet tecken, men allt vad Johannes sade om denne var sant."
És sokan mentek oda hozzá, és mondták, hogy János nem tett ugyan semmi csodát, de mindaz, amit János felőle mondott, igaz volt.
42 Och många kommo där till tro på honom.
És sokan hittek ott ő benne.
