2 Samuelsboken 22
1 Och David talade till HERREN denna sångs ord, när HERREN hade räddat honom från alla hans fienders hand och från Sauls hand.
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 Han sade: HERRE, du mitt bergfäste, min borg och min räddare,
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 Gud, du min klippa, till vilken jag tager min tillflykt, min sköld och min frälsnings horn, mitt värn och min tillflykt, min frälsare, du som frälsar mig från våldet!
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 HERREN, den högtlovade, åkallar jag, och från mina fiender bliver jag frälst.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Ty dödens bränningar omvärvde mig, fördärvets strömmar förskräckte mig,
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)
7 Men jag åkallade HERREN i min nöd, ja, jag gick med min åkallan till min Gud. Och han hörde från sin himmelska boning min röst, och mitt rop kom till hans öron.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 Då skalv jorden och bävade, himmelens grundvalar darrade; de skakades, ty hans vrede var upptänd.
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Rök steg upp från hans näsa och förtärande eld från hans mun, eldsglöd ljungade från honom.
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 Och han sänkte himmelen och for ned och töcken var under hans fötter.
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 Han for på keruben och flög, han sågs komma på vindens vingar
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 Och han gjorde mörker till en hydda som omslöt honom: vattenhopar, tjocka moln.
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 Ur glansen framför honom ljungade eldsglöd.
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 HERREN dundrade från himmelen den Högste lät höra sin röst.
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 Han sköt pilar och förskingrade dem, ljungeld och förvirrade dem.
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 Havets bäddar kommo i dagen, jordens grundvalar blottades, för HERRENS näpst, för hans vredes stormvind.
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 Han räckte ut sin hand från höjden och fattade mig, han drog mig upp ur de stora vattnen.
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 Han räddade mig från min starke fiende, från mina ovänner, ty de voro mig övermäktiga.
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 De överföllo mig på min olyckas dag, men HERREN blev mitt stöd.
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 Han förde mig ut på rymlig plats han räddade mig, ty han hade behag till mig.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 HERREN lönar mig efter min rättfärdighet; efter mina händers renhet vedergäller han mig.
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 Ty jag höll mig på HERRENS vägar och avföll icke från min Gud i ogudaktighet;
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 nej, alla hans rätter hade jag för ögonen, och från hans stadgar vek jag icke av.
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 Så var jag ostrafflig för honom och tog mig till vara för missgärning.
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 Därför vedergällde mig HERREN efter min rättfärdighet, efter min renhet inför hans ögon.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 Mot den fromme bevisar du dig from, mot en ostrafflig hjälte bevisar du dig ostrafflig.
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 Mot den rene bevisar du dig ren, men mot den vrånge bevisar du dig avog.
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 och du frälsar ett betryckt folk, men dina ögon äro emot de stolta, till att ödmjuka dem.
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Ja, du, HERRE, är min lampa; ty HERREN gör mitt mörker ljust.
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 Ja, med dig kan jag nedslå härskaror, med min Gud stormar jag murar.
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 Guds väg är ostrafflig, HERRENS tal är luttrat. En sköld är han för alla som taga sin tillflykt till honom.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Ty vem är Gud förutom HERREN, och vem är en klippa förutom vår Gud?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 Gud, du som var mitt starka värn och ledde den ostrafflige på hans väg,
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 du som gjorde hans fötter såsom hindens och ställde mig på mina höjder,
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 du som lärde mina händer att strida och mina armar att spänna kopparbågen!
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Du gav mig din frälsnings sköld och din bönhörelse gjorde mig stor,
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 du skaffade rum för mina steg, där jag gick, och mina fötter vacklade icke.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 Jag förföljde mina fiender och förgjorde dem; jag vände icke tillbaka, förrän jag hade gjort ände på dem.
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 Ja, jag gjorde ände på dem och slog dem, så att de icke mer reste sig; de föllo under mina fötter.
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Du omgjordade mig med kraft till striden, du böjde mina motståndare under mig.
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 Mina fiender drev du på flykten för mig, dem som hatade mig förgjorde jag.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 De sågo sig omkring, men det fanns ingen som frälste; efter HERREN, men han svarade dem icke.
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 Och jag stötte dem sönder till stoft på jorden, jag krossade och förtrampade dem såsom orenlighet på gatan.
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 Du räddade mig ur mitt folks strider, du bevarade mig till ett huvud över hedningar; folkslag som jag ej kände blevo mina tjänare.
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 Främlingar visade mig underdånighet; vid blotta ryktet hörsammade de mig.
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 Ja, främlingarnas mod vissnade bort; de omgjordade sig och övergåvo sina borgar.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 HERREN lever! Lovad vare min klippa, upphöjd vare Gud, min frälsnings klippa!
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 Gud, som har givit mig hämnd och lagt folken under mig;
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 du som har fört mig ut från mina fiender och upphöjt mig över mina motståndare, räddat mig från våldets man!
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 Fördenskull vill jag tacka dig, HERRE, bland hedningarna, och lovsjunga ditt namn.
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 Ty du giver din konung stor seger och gör nåd mot din smorde, mot David och hans säd till evig tid.
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
