< Psaltaren 92 >

1 En psalm, en sång för sabbatsdagen.
Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,
2 Det är gott att tacka HERREN och att lovsjunga ditt namn, du den Högste,
hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:
3 att om morgonen förkunna din nåd, och när natten har kommit din trofasthet,
a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.
4 med tiosträngat instrument och psaltare, med spel på harpa.
Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.
5 Ty du gläder mig, HERRE, med dina gärningar; jag vill jubla över dina händers verk.
Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!
6 Huru stora äro icke dina verk, o HERRE! Ja, övermåttan djupa äro dina tankar.
Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:
7 En oförnuftig man besinnar det ej, och en dåre förstår icke sådant.
mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.
8 Om ock de ogudaktiga grönska såsom gräs och ogärningsmännen blomstra allasammans, så sker det till fördärv för evig tid.
Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!
9 Men du, HERRE, är hög evinnerligen.
Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.
10 Ty se, dina fiender, HERRE, se, dina fiender förgås, alla ogärningsmännen bliva förströdda.
De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.
11 Men mitt horn gör du högt såsom vildoxens; jag varder övergjuten med frisk olja.
Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.
12 Och med lust får mitt öga skåda på mina förföljare och mina öron höra om de onda som resa sig upp mot mig.
Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;
13 Den rättfärdige grönskar såsom ett palmträd, såsom en ceder på Libanon växer han till.
elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.
14 Ja, sådana äro planterade i HERRENS hus; de grönska i vår Guds gårdar.
Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;
15 Ännu när de bliva gamla, skjuta de skott, de frodas och grönska; så för att de skola förkunna att HERREN är rättfärdig, min klippa, han i vilken orätt icke finnes.
hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.

< Psaltaren 92 >