< Psaltaren 83 >
1 En sång, en psalm av Asaf.
Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
2 Gud, var icke så tyst, tig icke och var icke så stilla, o Gud.
Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
3 Ty se, dina fiender larma, och de som hata dig resa upp huvudet.
Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
4 Mot ditt folk förehava de listiga anslag och rådslå mot dem som du beskyddar.
Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
5 De säga: »Kom, låt oss utrota dem, så att de ej mer äro ett folk, och så att ingen mer tänker på Israels namn.»
Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
6 Ty endräktigt rådslå dem med varandra, de sluta mot dig ett förbund:
Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
7 Edoms tält och ismaeliterna, Moab och hagariterna,
A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
8 Gebal och Ammon och Amalek, filistéerna tillika med dem som bo i Tyrus;
Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
9 Assur har ock slutit sig till dem, han har lånat sin arm åt Lots barn. (Sela)
Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
10 Gör med dem såsom du gjorde med Midjan, såsom med Sisera och Jabin vid Kisons bäck,
A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
11 dem som förgjordes vid En-Dor och blevo till gödning åt marken.
Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
12 Låt det gå deras ädlingar såsom det gick Oreb och Seeb, och alla deras furstar såsom det gick Seba och Salmunna,
A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
13 eftersom de säga: »Guds ängder vilja vi intaga åt oss.»
Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
14 Min Gud, låt dem bliva såsom virvlande löv, såsom strå för vinden.
Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
15 Lik en eld som förbränner skog och lik en låga som avsvedjar berg
Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
16 förfölje du dem med ditt oväder, och förskräcke du dem med din storm.
Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
17 Gör deras ansikten fulla med skam, så att de söka ditt namn, o HERRE.
Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
18 Ja, må de komma på skam och förskräckas till evig tid, må de få blygas och förgås. Och må de förnimma att du allena bär namnet »HERREN», den Högste över hela jorden.
Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.