Psaltaren 69

1 För sångmästaren, efter »Liljor»; av David.

Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

2 Fräls mig, Gud; ty vattnen tränga mig inpå livet.

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

3 Jag har sjunkit ned i djup dy, där ingen botten är; jag har kommit i djupa vatten, och svallet vill fördränka mig.

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

4 Jag har ropat mig trött, min strupe är förtorkad; mina ögon försmäkta av förbidan efter min Gud.

Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

5 Flera än håren på mitt huvud äro de som hata mig utan sak; många äro de som vilja förgöra mig, de som äro mina fiender utan skäl; vad jag icke har rövat, det måste jag gälda.

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

6 Du, o Gud, känner min dårskap, och mina skulder äro icke förborgade för dig.

Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

7 Låt icke i mig dem komma på skam, som förbida dig, Herre, HERRE Sebaot; Låt icke i mig dem varda till blygd, som söka dig, du Israels Gud.

Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.

8 Ty för din skull bär jag smälek, för din skull höljer blygsel mitt ansikte;

Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

9 främmande har jag blivit för mina bröder och en främling för min moders barn.

Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

10 Ty nitälskan för ditt hus har förtärt mig, och dina smädares smädelser hava fallit över mig.

Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.

11 Jag grät, ja, min själ grät under fasta, men det blev mig till smälek.

Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

12 Jag klädde mig i sorgdräkt, men jag blev för dem ett ordspråk.

A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

13 Om mig tassla de, när de sitta i porten; i dryckeslag göra de visor om mig.

Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

14 Men jag kommer med min bön till dig, HERRE, i behaglig tid, genom din stora nåd, o Gud; svara mig i din frälsande trofasthet.

Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

15 Rädda mig ur dyn, så att jag icke sjunker ned; låt mig bliva räddad från dem som hata mig och från de djupa vattnen.

Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

16 Låt icke vattensvallet fördränka mig eller djupet uppsluka mig; och låt ej graven tillsluta sitt gap över mig.

Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

17 Svara mig, HERRE, ty god är din nåd; vänd dig till mig efter din stora barmhärtighet.

És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

18 Fördölj icke ditt ansikte för din tjänare, ty jag är i nöd; skynda att svara mig.

Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

19 Kom till min själ och förlossa henne; befria mig för mina fienders skull.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

20 Du känner min smälek, min skam och blygd; du ser alla mina ovänner.

A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

21 Smälek har krossat mitt hjärta, så att jag är vanmäktig; jag väntade på medlidande, men där var intet, och på tröstare, men jag fann ingen.

Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

22 De gåvo mig galla att äta, och ättika att dricka, i min törst.

Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

23 Må deras bord framför dem bliva till en snara och till ett giller, bäst de gå där säkra;

Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

24 må deras ögon förmörkas, så att de icke se; gör deras länder vacklande alltid.

Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

25 Gjut ut över dem din ogunst, och låt din vredes glöd hinna upp dem.

Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

26 Deras gård blive öde, ingen må finnas, som bor i deras hyddor,

Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

27 eftersom de förfölja dem som du själv har slagit och orda om huru de plågas, som du har stungit.

Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

28 Låt dem gå från missgärning till missgärning, och låt dem icke komma till din rättfärdighet.

Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

29 Må de utplånas ur de levandes bok och icke varda uppskrivna bland de rättfärdiga.

Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

30 Men mig som är betryckt och plågad, mig skall din frälsning, o Gud, beskydda.

Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

31 Jag vill lova Guds namn med sång och upphöja honom med tacksägelse.

És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

32 Det skall behaga HERREN bättre än någon tjur, något offerdjur med horn och klövar.

Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

33 När de ödmjuka se det, skola de glädja sig; I som söken Gud, edra hjärtan skola leva.

Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

34 Ty HERREN lyssnar till de fattiga och föraktar icke sina fångna.

Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

35 Honom love himmelen och jorden, havet och allt vad som rör sig däri.

Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.

36 Ty Gud skall frälsa Sion, han skall bygga upp Juda städer; man skall bo i dem och besitta landet. Hans tjänares barn skola få det till arvedel, och de som älska hans namn skola bo däri.

És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.