Psaltaren 61

1 För sångmästaren, till strängaspel; av David.

Az éneklőmesternek hangszerre: Dávidé. Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.

2 Hör, o Gud, mitt rop, akta på min bön.

E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, a hova én nem jutok.

3 Från jordens ända ropar jag till dig, ty mitt hjärta försmäktar; för mig upp på en klippa, som är mig alltför hög.

Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen.

4 Ty du är min tillflykt, ett starkt torn mot fienden.

Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! (Szela)

5 Låt mig bo i din hydda evinnerligen; under dina vingars beskärm tager jag min tillflykt. (Sela)

Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nékem.

6 Ty du, o Gud, hör mina löften, åt dem som frukta ditt namn giver du en arvedel.

Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékről nemzedékre nyujtsd.

7 Du förökar konungens dagar; hans år skola vara från släkte till släkte.

Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt.

8 Må han sitta på sin tron inför Gud evinnerligen; låt nåd och trofasthet bevara honom. Då skall jag lovsjunga ditt namn till evig tid, i det jag får infria mina löften dag efter dag.

Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon.