Psaltaren 56

1 För sångmästaren, efter »Den stumma duvan i fjärran»; en sång av David, når filistéerna grepo honom i Gat.

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

2 Var mig nådig, o Gud, ty människor stå mig efter livet; beständigt tränga mig stridsmän.

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

3 Mina förföljare stå mig beständigt efter livet; ja, de äro många, som i högmod strida mot mig.

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

4 Men när fruktan kommer över mig, sätter jag min förtröstan på dig.

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

5 Med Guds hjälp skall jag få prisa hans ord, på Gud förtröstar jag och skall icke frukta; vad kan det som är kött göra mig?

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

6 Beständigt förbittra de livet för mig, alla deras tankar gå ut på att skada mig.

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

7 De rota sig samman, de lägga försåt, de vakta på mina steg, ty de stå efter mitt liv.

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

8 Skulle de räddas med all sin ondska? Nej, slå ned folken, Gud, i din vrede.

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

9 Du har räknat min flykts dagar. Samla mina tårar i din lägel; de stå ju i din bok.

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

10 Så måste då mina fiender vika tillbaka på den dag då jag ropar; det vet jag, att Gud står mig bi.

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

11 Med Guds hjälp skall jag få prisa hans ord; med HERRENS hjälp skall jag få prisa hans ord.

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

12 På Gud förtröstar jag och skall icke frukta; vad kunna människor göra mig?

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

13 Jag har löften att infria till dig, o Gud; jag vill betala dig lovoffer. Ty du har räddat min själ från döden, ja, mina fötter ifrån fall, så att jag kan vandra inför Gud i de levandes ljus.

Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.